Thomas BernhardotA JAK Világirodalmi Sorozatának szerzőit a szerkesztők, Krusovszky Dénes és Urfi Péter mutatták be, akárcsak a sorozat legújabb darabjait Franziska Gerstenberg Ajándékok és Karol D. Horváth nevével azonos című novellakötetét. Utóbbi annyira friss, hogy előző nap került ki a nyomdából.

Az este tükörszimmetrikusan lett felépítve, pontos koreográfia szerint, olvasás, felolvasás, beszélgetés, beszélgetés, felolvasás, olvasás. Franziska Gerstenberg kezdi új könyvéből egy részlettel, nem pontosan ezzel, csak a hangulat kedvéért, így: „Im März lag ein Haar quer über der Butter. Sie benutzten Rafaels Butterdose, weißes Porzellan, ein Erbstück. Kora dachte: Wieso eigentlich, seine Eltern sind doch noch gar nicht tot. Aber das waren Rafaels Worte: Ein Erbstück. Koras alte Plastikdose mit dem zerkratzten Deckel lag, seit sie zusammengezogen waren, im Schrank. Rafaels Dose war die schönere, ganz klar, wegen so etwas musste man nicht streiten”. Keresztes Tamás az Angyalszárnyak című novellát olvassa fel, az előzőt nem értőknek ebből egy kis kompenzáció: „Annyi lehetőséged volna, a nőknél is, de talán ha hatvan százalékig használod ki őket! (…) Nem gondolod komolyan, kérdezi hitetlenkedve, hogy többször szeretkeznénk, ha mélyebb hangom volna? Katja két ujja közt forgatja a borospohara nyakát, a maradék bor örvénylik benne. Felnyög: nem lehet veled beszélni! Ha a hangod egy kicsit, mit tudom én, olyan lenne, mint Eggeré...Az ajkán barna lerakódás, iszik egy kortyot. Joachim óvatosan leteszi a csészéjét. Szóval, mondja, innen fúj a szél”. Magam részéről szívesen hallgattam volna Raduról, a homoszexuális román festőről szóló írást is a kötetből, benne a pinasonka történetével vagy Mareikéről és a torna-, balettcipőkről, veszkócsizmákról.

Nádori Lídia kérdez és fordít, Franziska pedig beszél arról, hogy Drezdában született, a lipcsei Irodalmi Intézetben kreatív írást és új médiát hallgatott, első kötete a Wie Veil Vögel 2004-ben jelent meg. Az Edit Literaturzeitschrift (irodalmi Folyóirat) társszerkesztőjeként eddig még ismeretlen szerzők bemutatásán dolgozott. A német elsőkötetes jelenséget említi, a német „irodalmi üzem” egyre több fiatal, egyre fiatalabb szerzőt „termel ki”. Ők elsősorban fiatalságukkal és személyiségük extrém mozzanataival, kolostorbéli gyermekkor, apa általi megerőszakolás, stb., és ezek irodalmi feldolgozásával tűnnek ki. A zajos fogadtatást azonban a második, harmadik stb. kötet szerény kritikai visszhangja követi, és nem kísérik figyelemmel a szerzők további pályáját. Ezt Franziska Gerstenberg egy korszak divatjának tartja, de szerinte eljöhet az az idő is, amikor például ötvenes nők verseskötetei kerülnek ilyen módon az érdeklődés középpontjába. Művészetére ható irodalmi személyiségként Thomas Bernharddal szemben Raymond Carvert és a kortársak közül Ralf Rothmannt említi.

1

2

3

4

5

Karol D. Horváthtal Németh Zoltán beszélget, aki a magyar kapcsolódási pontokkal, Esterházy, Garaczi, Nemes Z. szövegeinek felidézésével vezet be minket a szerző művészetének provokatív, obszcén, erotikus világába. A szerzőébe, aki volt általános iskolai tanár, juhász, dramaturg, reklámszövegíró, polgármesteri hivatalban titkár, szerelmeslevélíró, jelenlegi foglalkozásának a hangosítót tartja egy punkegyüttesben, de még soha nem próbálta. Köteteinek címötletét is nagymenő együttesektől vette, akik első lemezük címéül saját nevüket használták. Így lett az első kötet Karol D. Horváth, a második ugyanez D2-vel, mely egyben utalás a szülőhelye melletti autópálya számára is, a harmadik szintén, csak éppen 3D-vel.

A szlovák irodalomról pedig úgy beszél, hogy sok benne a fiatal melankolikus alkoholista, kellenek bele más drogok és testnedvek. Karol D. mindezekkel szolgál. Arra a kérdésre, hogy hatottak-e a reklámspotok a szövegeire, narrációjára, azt válaszolja, hogy nem, hozzátéve, hogy írástechnikája fejlődőképes, ő maga meg tehetséges. Negyven évig olvasott, mielőtt elkezdett volna írni, a világirodalom tele van nagy gondolatokkal, mondja, de szükség van olyan szlovák íróra, aki minden harmadik oldalon berak valami erotikus jelenetet, és minden ötödik oldalon meghal valaki. Karol D. ezt a hiányt pótolja.

Keresztes Tamás a ...de ez itt kikészít című novellát olvassa fel: „A pénztárca kirepült a kezéből. Róbert végigcsúszott az aszfalton. A susogós naci és az arcbőre sem jelentett elégséges fékhatást. Több sebből vérzett, a súrlódás még inkább lecsökkent. A viszonylag nagy sebesség, és fejének szerencsétlen hajlásszöge eredményeként a járdaszegéllyel való ütközés során Róbert kitörte a nyakát”. Végül a szerző felolvas egy részletet ( a férfimadárról, értsd: nemi szervről), nem pontosan ezt, a hangulati teljességért: „Gumku mi dal strýko Milan. Je z nákladného auta. Zo starej duše. Strýko Milan jazdí na nákladnom aute. Aj toto na kamene som si urobil sám. Z jazyka na topánke. Keď ma zastavia cigáni, stačí malý kameň, a už utekajú,“ hovorí a druhou rukou vyberá z vrecka za hrsť kamienkov. „Strieľa presne?“ pýta sa muž. „Presne. Včera som trafil susedovho psa. Do zadnej nohy,“ hovorí chlapec. „Ty strieľaš do psov?“ „Iba keď na mňa brešú”.

A Nyitott Műhely és a JAK békebeli vacsorával kínálták a vendégeket, a polgári konyha olyan kötelező elemeit is felvonultatva, mint grenadírmars, házi savanya és cérnametélt. Ilyen ételsor láttán még Drechsler Béla is elismerőleg csettintett volna Andrássy úti nagyvendéglőjében Jókai és Mikszáth asztala mellett.