Herzog és Lynch reputációja alapján az évtized legígéretesebb mozijára számíthatnánk, a My Son, My Son, What Have Ye Done viszont eredendően Herzog filmje, Lynch személyesen nem vett részt a készítésben, és csak azután szállt be a produkcióba, miután a német direktor és társírója, Herbert Golder nem találtak kellő financiális alapot forgatókönyvükhöz. Az alkotók bevallása szerint az alapötlet már 1995-ben megszületett, Golder-t Mark Yavorsky igaz története ihlette meg, aki egy görög dráma (Aiszkhülosz Oreszteiája) hatására megölte anyját egy szablyával. Yavorsky elmegyógyintézetbe került, ahonnan nyolc év után engedték ki. Herzog személyesen is meglátogatta, viszont állítása szerint a találkozás csak kiborította, Yavorsky otthonában ugyanis egy Aguirre, Isten haragja plakát előtt egy mini-szentélyt talált, égő gyertyával. Herzog és írója nem ragaszkodtak a valós eseményekhez, állításuk szerint a történet kb. 70%-a a képzeletük szüleménye.

A My Son, My Son, What Have Ye Done protagonistája egy gyilkossági nyomozó, Hank Havenhurst (Willem Dafoe), akinek egy nem mindennapi túszejtés-szituációt kell megoldania. Egy színész, bizonyos Brad McCullum (a kiváló, ráadásul Klaus Kinskire is hasonlító Michael Shannon) a szomszédja házában egy antik karddal megölte idős édesanyját (Grace Zabriskie), és két tússzal bevette magát saját házába. Az ügyet nehezíti, hogy a gyilkos meglehetősen furcsán viselkedik, először például lazán elvegyül a tett helyszínét körbeálló bámészkodók között, később pedig "Farouk"-nak szólítattja magát, és egy konzervet gurít ki garázsából azzal a felkiáltással, hogy "már nincs szüksége istenre". A detektív kihallgatja a szomszédokat, a gyanusított jegyesét (Chloë Sevigny) és barátját, a színházi rendező Lee-t (Udo Kier). A történet kezd összeállni: Brad egy tragédiával végződő - barátai mind folyóba fulladtak – perui kirándulás után kezdett megváltozni, és Aiszkhülosz Oreszteiájának színházi feldolgozásában játszott szerepe (az anyagyilkos Oresztészt alakítja) ihletésére szúrta le anyját, e válaszok azonban újabb kérdéseket vetnek fel.
 
Története alapján a My Son, My Son, What Have Ye Done tipikus "rendőri procedúra"-filmnek tűnhet, viszont, ahogy az Herzogtól várható, hagyományos zsánerfilmről szó sincs. A bevett sémákkal való szembefordulás azonban túlzottan szájbarágósan jelenik meg a filmben: amikor társa trükkös ötleteit (pizzába rejtett altató és a túszejtővel való haverkodás) Havenhurst nyomozó "túl sok tévét nézel" alapon veti el, akkor minden néző számára egyértelművé válik, hogy mire gondolt a költő. Herzog így nyilatkozott a filmről: "egy horrorfilm, ami nem véres baltákkal és láncfűrészekkel, hanem névtelen félelemmel operál". Habár Udo Kier (Sóhajok, A vámpír árnyéka, Halloween) szerepeltetése lehet gesztus a horror rajongói felé, ha valami biztos e filmmel kapcsolatban, akkor az az, hogy a horror zsáneréhez nincs köze. A hős őrülete még véletlenül sincs horror-módra ábrázolva, sőt Brad a mozgókép történetének egyik legszimpatikusabb gyilkosa. Ha a filmet ihlető eseményeket például Dario Argento vagy Oliver Stone dolgozza fel hasonlóképpen, akkor beszélhettünk volna az életet utánzó művészetet imitáló élet dilemmájáról (Bradet kirúgják a darabból, ezért a valóságban játssza el az anyagyilkos szerepét) és a művészetben mindig is (itt például a görög drámákban) jelenlévő szélsőséges erőszak-ábrázolás visszásságairól. Herzoghoz viszont e téma egyáltalán nem áll közel (noha rendezett horrorfilmet, de a Nosferatu inkább Drakula ismert történetének szerzői verziója, mint zsánerfilm). Herzog sugallhatná azt, hogy az igazi szörnyűségeket nem a fantasztikus filmekben, hanem a valóságban találhatjuk meg, viszont egy ilyen mondanivalót olykor erőltetett, máskor szórakoztató humorizálása érvénytelenítene.
 
A My Son, My Son, What Have Ye Done fabuláját illetően első látásra banális filmnek is tűnhet, hisz a hős őrült, és ez mindent megmagyaráz, viszont felmerül a kérdés, hogy mi végre mesélte el Herzog e történetet? Ha csak azért, hogy csináljon egy anti-közönségfilmet, akkor kár volt a gőzért, hisz a kliséket puszta különcködésből megtagadni nem bölcsebb dolog, mint megérteni és használni azokat. Életművében több alkalommal is foglalkozott az őrület határára sordródott csodabogarakkal és azok távolságtartó, már-már dokumentartista ábrázolásával, az azonban nyitott kérdés, hogy Brad őrületében van-e rendszer, mondanivaló vagy egyáltalán bármilyen releváns történet. Annyi bizonyos, hogy a film nehezen dekódolható, ebből a szempontból talán jobban illeszkedik Lynch filmográfiájába, mint Herzogéba. Ha van is tehát konkrét-didaktikus "üzenete" a filmnek, azt kevesen veszik, a Herzogot nagyra tartó Roger Ebert például kritikájában – saját szavaival élve – pusztán leírja, hogy mi a film sztorija, nem von le a film mondanivalóját illető konklúziókat. Ebert ennek ellenére egyedisége miatt dicséri Herzog produkcióját, e dekódolhatatlanság azonban számos negatív véleményt is eredményezett. Öncélúnak, túlzottan excentrikusnak, szókimondóbb bírálói pedig egyenesen értelmetlen zagyvaságnak titulálják Herzog produkcióját, például David Nusair szerint a film "egy meglepően nézhetetlen próbálkozás" és "monumentális ballépés" a rendezőtől, ami még az "avantgárd-rajongók figyelmét sem képes felkelteni/megtartani", Jeff Shannon pedig "Herzog egyik hatalmas mellélövésének" nevezi a filmet.

E film – hasonlóan a rendező korábbi munkáihoz – ars poeticának is tűnhet, Kier rendezőjében és Shannon színészében fel lehet fedezni Herzogot és múzsáját, Klaus Kinskit. Herzog talán – ahogy korábbi filmjeiben, például Nevelős Zoltán szerint még a Medvebarátban is –  alteregó-hősén keresztül ismét a megszállott önkifejezéssel kapcsolatos, megtehető és meg nem tehető dolgok határait kutatja.

Annyi bizonyos, hogy a My Son, My Son, What Have Ye Done nem "történetfilm", hanem sokkal inkább "hősfilm", viszont egy ilyen nagyszabású koncepcióhoz képest csalódás igazán, hogy noha tudna mesélni a megszállott alkotómunkáról, Herzog nem mond újat korábbi filmjeihez képest, sőt, a megismerésre való törekvés helyett inkább a Radírfej szürrealizmusa felé veszi az irányt.

A nézőknek tehát jó eséllyel lesz "Mi a franc?" érzése a My Son, My Son, What Have Ye Done megtekintése közben, ami így a tömegfilm-művészfilm felosztás közül vitathatatlanul az utóbbiba tartozik, de e kategória alapkövetleményeinek sem felel meg. Herzog bevallása szerint nem az őrület természetének dokumentarista bemutatására vállalkozott, inkább ennek líraisága érdekelte, filmje viszont arthouse-alkotásnak túl földhözragadt és hatástalan (akár anti-Radírfejnek is nevezhetnénk), kísérleti filmnek pedig tökéletesen céltalan. Noha feltűnik egy emlékezetes helyszín (például az Urubamba folyó, ahol az Aguirre és a Fitzcarraldo játszódtak), a film összességében egy kevés szereplős és egy helyszínen játszódó drámaiatlan kamaradarab, Herzog ezúttal nem keresett kihívást, filmjében egyetlen olyan jelenetet sem találhatunk, amit ne lett volna gyerekjáték leforgatni.
 
A film legtöbbet kritizált jeleneteiben a karakterek hirtelen különösebb ok nélkül ledermednek, és hosszú ideig a kamerába bámulnak (egy ízben egy öltönyös törpe is ólálkodik a háttérben, mintegy odadobott csontként Herzog és Lynch rajonóinak), ami bírálói szerint kimeríti az öncélú művészkedés fogalmát. Mintha csak egy Kevin Smith-filmben lennénk, és a karakterek kinéznének ránk, azt kérdezve: "Még mindig itt vagy? Nem veszed észre, hogy csak szórakozunk?"

Herzog pályafutásának talán legkevésbé ambiciózus "nagyfilmje" (már ami nagynevű alkotótársait és a film forgalmazását illeti) a My Son, My Son, What Have Ye Done, így egetrengető kudarcnak sem nevezhető. Herzog az önismétlés hibájába esett, nagy alkotói szabadsága ellenére felesleges ön-ripoffot készítve. Mindazonáltal kevesen engedhetik meg maguknak, hogy puszta hóbortból tegyenek a filmezés íratlan szabályaira, a My Son, My Son, What Have Ye Done így csak napjaink mainstream filmtermésének egyhangúsága miatt lehet üdítő filmélmény.

My Son, My Son, What Have Ye Done
Színes, dráma, 91 perc, 2009.
Rendezte: Werner Herzog
Írta: Herbert Golder és Werner Herzog
Operatőr: Peter Zeitlinger
Vágó: Joe Bini ésOmar Daher
Szereplők: Michael Shannon, Willem Dafoe, Udo Kier, Chloë Sevigny, Michael Peña, Brad Dourif, Grace Zabriskie