bezár
 

irodalom

2010. 10. 22.
PRAESZT-ünnep, magas- és kocsmakultúra
avagy „vidámság és öröm siklik”
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Amennyiben (vissza)élek az újságírói önkény adta lehetőségemmel, a cikk címe Räim, pisike kena kala lett volna. Csak egyszerűen a hangzás kedvéért, hiszen mivel is magyarázhattam volna meg, mért épp Hering, a kedves kis apróhal, legfeljebb azzal, hogy a Tuglas-díjazott Jüri Tuulik novellája, a Viszket épp e kötetben jelent meg. – Prae Észt-szám lapbemutató, PRAE.HU 4. születésnap, kettő az egyben.

Észtországról, a kortárs észt irodalomról és kultúráról beszélgetett L. Varga Péter Reet Klettenberggel, az ELTE észt lektorával, Márkus Virág fordítóval és Lőrincz Gergely irodalomkritikus-szerkesztővel az új Prae-szám bemutatása alkalmából október 20-án este 7-től a Műcsarnokban. Ezt követően a lap szerzői közül Csobánka Zsuzsa, Hartay Csaba és Tolvaj Zoltán olvastak fel.

Amennyiben (vissza)élek az újságírói önkény adta lehetőségemmel, a cikk címe Räim, pisike kena kala lett volna. Csak egyszerűen a hangzás kedvéért, hiszen mivel is magyarázhattam volna meg, mért épp Hering, a kedves kis apróhal, legfeljebb azzal, hogy a Tuglas-díjazott Jüri Tuulik novellája, a Viszket épp e kötetben jelent meg. Ha Jürgen Rooste novellacímét veszem kölcsön e célra, Pornófilm és egy üveg vodka, már könnyebben találok kapcsolódási pontot, mely, sejthetően nem a pornófilm ezúttal. Végül, tekintettel az est folytatására is, a PRAE.HU 4 éves születésnapjának – „3000 kritikai szöveg, 8000 kulturális hír, 4900 program” – ünneplésére, Hasso Krull verséből vettem idézetet, diszkrétre hangolva a részletet.

A beszélgetés a felmerülő centrum-periféria viszony különbségének elemzésével kezdődik, hangsúlyozva, hogy az észt kultúra nem az egzotikum, de nem is az említett periféria-jelleg miatt jelenik meg figyelemreméltó tényezőként, hanem az európai irodalom hagyománytörténéseiben való részvétele okán. Ezért nem azon narratív hívószavakat kell szem előtt tartanunk, mint „nagy, illetve kis kultúra”, hanem a megismerés általi tudásra kell összpontosítani.

A lapszám tematikájának ötlete a tavaszi Észt Hét alkalmával merült fel, ahol a színházi, felolvasó és egyéb rendezvényeken a közönség nagy érdeklődéssel fogadta az „élő” észt irodalmat. A létrehozásban pedig segített, hogy az észt nyelvnek rendkívül élénk magyarországi közvetítő közössége létezik, élén Klettenberg fordítói műhelyével.

Klettenberg elsőként Heinssart mint személyes kedvencét említi, kiemelve mágikus realizmusát. Lőrincz az ő hosszútávfutói pályafutását tartja megemlítendőnek, Márkus pedig fordíthatósága nehézségeit, a folyamatot mintegy „transz”-ként aposztrofálva. Az orientológiával foglalkozó Kruusa a keleti vonalat hozza be a lapba, verseiben sok japán elemmel, míg Krull megható egyszerűségével lesz erőssé. Márkus beszél az észt nép természetközeli szemléletéről is, mely a művekben a kevésbé modern képhalmozódásban van jelen. A fordításokban a kortárs magyar irodalom igényeit szem előtt tartva kellett ezen nyelvi-kulturális különbözőséget – például a kötőszavak modernizálásával – a magyar olvasókhoz igazítani.

Amikor Klettenbergtől elhangzanak az első szöveg-dallamok, elhatározom, eredeti nyelven fogom elolvasni az egész anyagot, majd az észt hangoskönyveket találom ki magamnak mentségül. Addigra már magyarul hallgatom A szép Armin thriller-történetének részletét, és hátralapozok a fiúnak, ezen „őrjítő édenkerti jelenés”-nek a szíjgyártó lánya általi „lassú és kéjes elfogyasztásá”-ig. Lőrincz a folyóirat felépítését dicséri, hogy a novellát Krull Szentivánéje követi meleg fekhellyel és lepedők közti szelíd motozással, „a borókák melegek,/ éjjeli borókák”.

Pál Dániel Levente felolvassa Kõomägi Anonim logisztikusok című írását, hol suttogva, hol lendülettel, felháborítóan meggyőzően, „bár tudatában voltam, hogy a nő minden, csak nem racionális lény – hiszen emlékeztem még nagyanyám versesköteteire és édesanyám hosszú telefonos traccspartijaira –, a feleségem mégis igazi kihívás elé állított”.

Hvostovnál A kék hegyekben „Hitler kaputt” és „Lenin meghalt” egyszerre, őt követi Jaks szintén Adolffal, Kangro pedig a városokba rángat és gyomorszájon üt, hiába „négylevelű lóhere/ ötszirmú orgona”, hiába „szőlőssütemény”. Amiről itt nem esik szó, de a Modulációban igen: észt november, észt vászonkötés, észt alvilág, a Pluralica élő észtjével zárul a PRAE-észt-teljesség.

A szám jelen lévő szerzői mást olvasnak fel, mint a lapban szereplő verseik. Többek között Hartay Új korszakom-ja hangzik el, „Elég pár úszóhólyag fej/ Bél pikkely és uszony/ S hozzá pár napos hőség/ Íme az új költői korszakom”, Csobánka a moderátornak, L. Varga Péternek ajánlja A szex csak egy című írását, „Földváron nincsenek hattyúk. Nézem a vizet, a vitorlások egyikében ott vannak a kurvák, nappalra ki szokták engedni őket. Mintha paplant, párnát szellőztetnének, kisétálnak, kábák és másnaposak, gyűröttek, szúrja a szemüket a fény”, Tolvaj a Terrárban leplez le „Idézet minden./ A terasz lebeg, de súlyos./ Ha omlik, együtt zuhantok,/ míg romjaid beéred, és arra,/ ami reggel adott volt és szilárd,/ nem lesz több szimpátiád”.

A Műcsarnokban Reet ajándék-kóstolójával, észt vodkával és likőrrel koccintunk, majd a Helvécia sörözőbe vonulunk át, ahol ugyan nincs Viru Valge, de van öröm és jókedv. Én így búcsúzom el: Palju õnne sünnipäevaks! (Boldog születésnapot!)

2

prae.hu

3

4

5

6

7

8

9

10

11

1

nyomtat

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról
Antológiákról a Prostor folyóirattal

Más művészeti ágakról

építészet

(kult-genocídium)
A BIFF filmfesztivál UNSEEN fotókiállítása
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés