Munkácsi Márton – az első asszociációkkal ellentétben – nem a Munkácsy-művészfamília sarja, 1896-ban ugyanis Mermelstein Márton néven látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Fotós karrierje Budapesten kezdődött 18 éves korában. 1928-ban költözött Berlinbe, s innentől ő is a magyar származású emigráns fotósok sorát gyarapítja Robert Capa, André Kertész vagy épp Brassai mellett.

Budapesten készült képei elsősorban riportfotók, ekkor ugyanis sportriporterként dolgozott olyan lapoknál, mint az Est vagy a Pesti Napló. Berlini tartózkodása alatt a Die Dame illetve a Berliner Illustrierte Zeitung fotósa, majd miután 1934-ben véglegesen az Egyesült Államokban telepszik le, itt már olyan lapoknak dolgozik, mint a Harper's Bazaar, a LIFE vagy épp a Ladies Home Journal. Élete utolsó 29 évét Amerikában töltötte, a sors iróniája, hogy a sportriporterként indult fotós életének, s egyben karrierjének épp egy focimeccsen lett vége.

De kezdjük az elején. Munkácsi eleinte sajtófotósként készítette képeit sporteseményeken, de már ekkoriban is olyan tapasztalatokat szerzett, s afféle módszereket sajátított el – a különleges látószögeket, nem mindennapi nézőpontokat keresve –, melyek egész pályafutását megalapozták. Előbb Berlinbe, majd Amerikába való költözése során fokozatosan jutott el a riportfotózástól a divatfotózásig. Fontos hangsúlyozni, hogy Munkácsi életművében mind a dokumentarista jellegű szociofotók, mind a sportfotók, mind pedig az őt híressé tevő divatfotók művészi értékkel bírnak különlegességük és újításaik révén.
 

Martin Munkácsi munkáinak nóvuma elsősorban a már említett különleges látószögekben rejlett, mely mind a sportfotókon, mind a divatfotókon megfigyelhető. Ami utóbbiakat illeti, valószínűleg épp ő volt az első, aki modelljeit a szabadban, olykor mozgás közben fotózta, így keletkeztek spontánnak tűnő, mégis beállított fényképei. Ennek előzménye vitathatatlanul a sportfotózásban keresendő, bár oka a Munkácsi körül szövődött legendák egyike szerint az volt, hogy a fotós – gyatra angol nyelvtudása miatt – nem szeretett hosszasan beszélgetni fotóalanyaival, ami pedig egy műtermi szituációban elkerülhetetlen lett volna.

A művész számára mindennemű kommunikációt a fotózás jelentett. Üzenetei sokszor egyszerre egyértelműek és mélyrehatóak, olykor a kép önmagában, kompozíciójával teremti meg saját értékét. Témáit a sportfotózásban nyilvánvaló módon az adott sportesemény határozta meg, később pedig – például a szociofotók esetén is – a legkifejezőbb pillanat elkapása, a sebesség és dinamika megragadása, s hiteles visszaadása válik elsődleges céllá. Miután egyre szélesebb körben vált ismertté, divatfotóin gyakran szerepeltek világhírű sztárok, így válhatott korának legjobban fizetett fényképészévé.
 

A Ludwig Kortárs Művészeti Múzeumban megtekinthető kiállítás Munkácsi Márton valamennyi alkotói korszakából számos művet vonultat fel. Munkássága mellett élete néhány részletébe is bepillantást nyerünk a kortársaitól vett idézetek, újságcikkek, életrajzi töredékek révén.

A több száz fotót felsorakoztató hatalmas anyag nem kerülhetett volna kiállításra F. C. Gundlach nélkül. Gundlach úr, híres német fotográfus lévén nem csupán tisztelője, hanem egyben gyűjtője is Munkácsi Márton munkáinak. A negatívokhoz és a hagyatékhoz való hozzáférési jog megszerzése Gundlach hosszú éveken át tartó munkájának, kitartásának és elszántságának eredménye. A tárlatot eddig Hamburgban, Berlinben, New Yorkban, San Fransiscoban valamint Szentpétervárott lehetett megtekinteni, bár Gundlach eredetileg Budapestre tervezte az első kiállítást. Az itteni tárlat rendezői azt is elárulták, hogy ilyen formájában utoljára látható a „Think While You Shoot” címmel ellátott gyűjtemény. „Think While You Shoot”, azaz „Gondolkodj, miközben exponálsz!”. Munkácsi ars poeticája volt ez a mondat, amelyben a „gondolkodás” elsősorban komponálást jelentett.

A kiállításon kizárólag fekete-fehér fotókat tekinthetünk meg – ezt az ünnepélyes keretek között lezajlott megnyitón „black and white dresscode-dal” is megtisztelték a jelenlévők. A tárlaton szereplő képek alkotói korszakok szerint kerültek elrendezésre a teljesség maximális igényével. Legnagyobb számban ’30-as, ’40-es években készült képekkel találkozhatunk, köztük olyan világhírű darabokkal, mint az Akt napernyővel, a Néger fiúk a Tanganyika-tó partján, Greta Garbo nyaral vagy épp a méltán híressé vált Louis Armstrong portré – hogy csak néhányat említsek.

A magyar származású alkotó nem csupán kortársai – Richard Avedon vagy épp Henri Cartier-Bresson, szintén világhírű fotósok – számára volt példakép. A John Esten által „Munkácsi-movementnek”, vagyis „Munkácsi-lendületnek” nevezett trend, a mai napig követendő útként áll a fiatal kortárs fényképészek előtt.

Martin Munkácsi Think While You Shoot című kiállítása 2011. január 9-ig tekinthető meg a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeumban (Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.).