PRAE.HU: Első hallásra különös cím a Közel. Miről szól a sztori?

Egy férfiről, akinek a lába alól kicsúszik a talaj. Belekerül a saját maga által generált örvénybe, amiből lehet, hogy van kiút, de lehet, hogy nincs. Egy kisember féltékenységi és személyes drámája születik meg a szemünk előtt kicsiben és rövid idő alatt: hogyan őrli fel magát pár nap leforgása alatt egy férfi...

PRAE.HU: Te magad írtad a forgatókönyvet is? Honnan jött az ötlet? Kik segítettek a kidolgozásában? Milyen hatások alapján dolgoztál?

Igen, egyedül írtam. Az ötlet még 2000-ből származik. Akkor felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. A második fordulóra Grunwalksy Ferenc (későbbi osztályfőnököm) kiküldetett postán két újságcikket. Egyenként talán három sor sem lehetett. Ebből kellett írnunk egy másfél oldalas szinposzist. Aztán egy évvel ezelőtt megkaptuk a feladatot, hogy diplomafilmünk elkészítésekor abból az anyagból doglozhatunk, amiből csak akarunk. Ekkor ugrott be, hogy nekem itt ez a történet majdnem öt éve. Érdemes lenne elkezdeni foglalkozni vele. A konzulensem Miklauzic Bence volt. A könyvet majdnem fél évig írtuk, és még a forgatás alatt is alakította magát, mivel a kevés idő miatt folyamatosan húznunk kellett rajta.

PRAE.HU: Mi volt a koncepciód a filmről, mikor a könyv elkészült? Milyen mozi volt a cél, és mennyire vagy elégedett az eredménnyel? 

Az egyetlen igazán biztos koncepcióm az volt, hogy lassú képekkel és finom kameramozgásokkal szeretném bemutatni ezt a világot, amiben a főszereplő mozog. Elégedett vagyok a végeredménnyel, bár még nem értük el a célt, de már látom egységében a filmet: hogyan fog kinézni és mennyire áll össze az a mozaikvilág, ami a könyvben pontosan megvolt.

PRAE.HU: Inkább egy műfaji film elkészítése volt a cél, vagy inkább egy elidegenedési folyamat drámai ábrázolása?

Nem mondanék egyikre se igent, se nemet. Az előző kérdésre adott válaszban említettem a mozaikvilágot. Minél több jelenet, minél több helyszínnel. Bízom benne, hogy sikerült drámai vonalat belevinni. Nincsenek konkrét elképzeléseim, hogy most műfaji filmet csinálok, vagy sem. A saját képi vízióimat és koncepcióimat szeretném a lehető legjobb tudásom szerint megvalósítani. Aztán, hogy ez később mivé alakul, úgyis eldől.

PRAE.HU: A sztori olyan, mint egy hosszabb történet vége. Áll vajon a háttérben nagyjátékfilm-terv?

Gondoltam rá, hogy esetleg igen, mivel az eredeti, öt évvel ezelőtt írt másfél oldalas sztori lényegesen nagyobb cselekményt húz magával. Ha úgy alakul, kibonatnám, de ha úgy alakul, hogy más történetből csinálhatok nagyjátékfilmet, azt sem bánom. Nyitott vagyok ezügyben.

PRAE.HU: A Közel a rendezői diplomafilmed, Grunwalsky Ferenc osztályában végzel idén a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Milyen érzés volt először élesben szembe találni magad a rendezés, a színészvezetés, az instruálás feladatával?

Nem ez volt az első ilyen feladat. Másodéves korunktól kezdve folyamatosan dolgoztunk színészekkel. Volt több színészvezetési gyakorlatunk, illetve kurzusunk Gothár Péter vezetésével.

Másodévben készítettük az első kisjátékfilmünket. Mindenki egy novellát kapott Podmaniczky Szilárd Gumiharangok című kötetéből. Nekem akkor volt szerencsém négy napot forgatni Molnár Piroskával, aki főszereplő volt a Törött Hintaló című kisjátékfilmemben. Meghatározó élmény volt, ami a mai napig kísér utamon, és örömmel gondolok vissza rá.

PRAE.HU: A filmed nagyon erősen épít a központi karakterre, Rába Rolandra. Milyen karakter a főhősöd? Hogyan találtad meg Rolandot erre a szerepre? Hogyan próbáltál vele?

Rolanddal egy haramdéves vizsgám kapcsán kerültem kapcsolatba. Akkor egy televíziós stúdiógyakorlatot kellett csinálnunk három kamerával és élő vágással. Roland volt az egyik szereplőm. Később csináltunk együtt egy monológfilmet is Eve Ensler Vagina monológok című könyvéből. Utána is folyamatosan kapcsolatban maradtunk, és számomra nem volt kérdés, hogy őt szeretném főszereplőnek ebben a filmben. Amikor elkezdtem írni a könyvet, és elkezdett alakulni valamilyen váz, kialakultak jelenettöredékek, már azt is elküldtem neki, hogy folyamatosan olvassa és lássa, hogyan alakul a karakter, akit meg kell formálnia. Aztán a forgatás előtt kapott tőlem filmeket, amelyekben hasonló karakter jelenik meg, mint amilyen az övé az én filmemben. Kapott tőlem egy könyvet, amiben olyan börtönviselt emberek beszélnek, akik féltékenységből bűnt követnek el, ahogy az ő karaktere is a filmben. Emellett voltam nála kétszer vagy háromszor, és beszélgettünk a figuráról, mozdulatokról, jellemző gesztusokról. Szeretek Rolanddal dolgozni, értjük egymást.

A főszereplő karakter egy nagyon befelé forduló, teljesen a saját világában élő, belső feszültségekből és elfolytásokból táplálkozó figura, akiről első gondolatra azt hihetnénk, hogy tudni fogjuk mi lesz a következő rezdülése, de aztán mégis máshogy cselekszik. Érdekes volt Rolandot látni, hogy hogyan helyezi magát egyre erősebben bele ebbe a figurába.

PRAE.HU: A film helyszíneit hogyan találtad meg? Miért volt fontos számodra ez a környezet? Mi volt a szerepe a filmben?

Nagyon sok helyszínünk volt. A film maga húsz jelenet az eredeti könyv szerint. Helyszínünk, ha jól emlékszem, tizenegy volt. Mint korábban mondtam, ez a mozaik-hangulat miatt volt fontos. Mint egy légyszem, sok kis képből épül egy nagyobb egységgé a főhős világa.

Helyszínt keresni, különösen Budapesten, az egyik legizgalmasabb dolog. Én zenét hallgatok közben, és járom a várost, és egyszer csak érzem belül a bizsergést, látom, ahogy a karaktereim jönnek-mennek az adott környezetben.

PRAE.HU: Milyen pozitív és negatív élmények értek a forgatás alatt? Milyen nagy tanulságot tudsz elkönyvelni az első igazán komoly rendezői feladatod alapján?

A legpozitívabb élményem a közös munka volt az operatőrömmel, Csepeli Eszterrel. A végén már negyedszavakkal kommunikáltunk. Ezen kívül fontos volt még, hogy nagyon összetartó és alapvetően jó hangulatú stábom volt, talán a nagyon feszített munkatempó miatt. Fontos volt Roland jelenléte, és hogy a többi színész is úgy állt hozzám, hogy éreztem, komolyan vesznek, és én irányítok. Pozitív volt az is, hogy Sípos Gábor és Rajna Gábor producerek a Laokoon Filmtől és a Vision Team L. O.-tól hittek a filmben, és ezért beszálltak annyi segítséggel, amennyivel csak tudtak.

Rossz volt talán, hogy a forgatás eredeti kezdőnapját el kellett halasztanunk, mert két nappal az indulás előtt iszonyú beteg lettem. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, nem is leszek képes leforgatni a filmet. De a végén ott voltunk, és mindenki teljes erőbedobással, hihetetlen munkabírással csinálta végig a hat napos forgatást, annak ellenére, hogy volt olyan nap, amikor háromszor váltottunk helyszínt.

PRAE.HU: Hol tart jelenleg az utómunka? Te magad vágod a filmet? Milyen érzés a saját anyaggal ilyen közvetlen-intenzív kapcsolatban maradni? Mikor készül el a film?
Már csak egy nap finom vágás van hátra, és aztán Eszteré a terep, aki fényelni fogja a filmet, miközben én a hangmérnökömmel, Juhász Robival lekeverem.

Reményeink szerint október 15. környékére készen lesz a végleges verzió. Nagyon izgalmas, minden alkalommal meglepődök, hogy valóban így összeállt, és minden alkalommal szembesülök vele, hogy Rolandtól kezdve Eszteren át mindenki mennyi mindent tett hozzá.


A film elkészültét a a PRAE.HU is támogatta.