színház
Basium, osculum, suavium... a Csók hallgatott latin neveire, és a hívószóra felelve azonnal betöltötte a játékteret. Először hagyta magát a szótári meghatározások által közrefogni, de aztán átlépte határait, hogy az Ágens Társulat tagjainak rögtönzéseken át kibontott jeleneteiben az érzékek legmerészebb skáláját járja be: a felületes érzelgéstől a valódi gyengédségig, a becézgetéstől az epekedésig átjárást teremtett a helyzetképek között egyszerű, tartalom nélküli gesztusként, vagy érzéki, sőt szakrális jelentéssel bíró cselekedetként.
A könyvesbolt belső tere a verbálisan vagy táncban megfogalmazott kapcsolati válságok színteréül szolgált. A társulat tagjainak változatos életkora a legkülönbözőbb lehetőségeket nyitotta meg a szituációk megformálásában, az improvizációk színessé tételében. Kislány és férfialak végtelenül gyengéd és összehangolt tánca, két nő egymással tusakodó kettőse és a filmekből, musicalekből ismert tánckar-koreográfia az őszinte szeretetéhségre vagy az elutasításra, az érzéseket mímelő, zakóra nyáladzó mesterkéltségre dolgozott ki különböző verziókat. A meglepő érettséggel játszó kislány, aki hol komolykodva tangót lejtett, hol pedig gyengédségével árasztotta el az őt édeskés, amerikai slágerrel becézgető férfialakot, érdekes színt hozott a műsorba: az időnként véresen komoly, az egészséges és az önző testiség határán mozgó jelenetek perifériájára került, de saját életkorát képviselve mindvégig a játék szerves része maradt.
A produkció teljes mértékben élt a kirakattér nyújtotta lehetőségekkel. Szinte az első pillanattól kezdve gyűlni kezdtek a bámészkodók, akik időnként az improvizatív játékba bekapcsolódva, máskor zavartan elfordulva reagáltak a látottakra. Egy interaktív játék során, a produkción kívüleső szereplők bevonásával a színész sebezhetővé válik, a lehetőségek közt a néző-játszótársak obszcén megnyilvánulásaira is készen kell állnia. Itt a társulat tagjai az ilyen természetű akadályokat is könnyedén vették.
A könyvesbolt kivilágított akváriumfala mellett gyülekező csoport – a ritkán beszűrődő hangokból ítélve – cselekményszálat próbált felfedezni az üvegfalnál játszódó rögtönzésben, lassanként azonban megsejtették, hogy nem egyetlen történetről, hanem helyzetekről, egymás mellé sorakozó etüdökről van szó. Az üvegfalon szétmázolt csókokat és a színészek hívó mozdulatait is nyitottan fogadták a kíváncsiskodók, a legkitartóbbak pedig az előadás végéig követték az eseményeket – noha jobban jártak volna, ha belépnek a boltba, még ha ez jegyvételre is kötelezte volna őket.
Az interaktív előadások megkövetelik a közönség tagjainak nyitottságát, játékkedvét. A feszültség néha kimerül a néző és a színész testi közelségében, a tekintetek találkozásában, a látóterek egybeolvadásában. A Csókszolgálat legvégén azonban a társulat tagjai szétszéledtek, hogy egy-egy nézőt megkörnyékezve, velük szem- és testi kontaktust teremtve kényszerítsék őket reakcióra, így vonták be őket is a játékba.
Ágens hangi és mozgási kísérletezőkedve töretlen. Mondanivalója kifejezéséhez a púderes barokkot és a dzsesszre emlékeztető zenei frázisokat is alkalmasnak tartja. A Társulattal pedig olyan formanyelvre érzett rá, amely előadásaikat megismételhetetlenné teszi.
Ágens
Barsi Márton
Gergye Krisztián
Madák Zsuzsanna
Szakács Ildikó
Boudny Lídia Ágnes
Kalmár Bence
Nagy Bernadette
Kulcsár Viktória
Bakos Éva
Maszk: Károlyi Balázs
Rendező: Ágens
2010. szeptember 25.
Írók Boltja