PRAE.HU:  A Friss2010-kiállítás lassan a végéhez közelít. A blogon azt olvastam, a kurátor dolga az is, hogy a tárlat ideje alatt gondozza az anyagot, illetve hangulatjelentéseket gyűjtsön a teremőröktől. Látom, a videók működnek, de vajon miről suttognak a látogatók?

Azért akad pár mű, aminél rendszeresen adódnak technikai jellegű problémák. Szalay Péter fekvőtámaszozó Arnold Schwarzenegger szobra például időnként elromlik. Ilyenkor az alkotó eljön hozzánk és megjavítja művét. Ha valami rendellenes elváltozást veszünk észre, rögtön riadóztatjuk a kiállítókat és csak az ő beleegyezésükkel, esetleg távoli segítségükkel nyúlunk hozzá a munkájukhoz. A látogatók pedig szerencsére a vendégkönyvbe „suttogják bele” visszajelzéseiket, érzéseiket, gondolataikat.

PRAE.HU: De hát van Nektek egy virtuális vendégkönyvetek, fedélzeti naplótok is!

Na igen, a blog. Fejlécén „A kurátor is ember. Meg a kortárs képzőművész is.” – ajánlással. Itt időről időre hírt adunk a tárlatról megjelent kritikákról, illetve arra bíztatjuk az olvasókat, hogy voksoljanak kedvenc művészükre. Virtuális szavazócédulákat rendszeresen kapunk, viszont a visszajelzések, a véleménymondás terén egyelőre még bátortalanok az olvasóink. Konstruktív visszajelzéseket inkább a tárlatról megjelent cikkekből szűrhetünk le.

PRAE.HU: Összesen huszonnégy kiállító művészt számoltam össze. Érdekelne, hogy állt össze ez a válogatott keret.

Az idei már a hetedik Friss. Az eredeti ötletünk az volt, hogy csak végzősök munkáit állítjuk ki. Először a budapesti Képzőművészeti Egyetemen, majd a pécsi Művészeti Karon és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen frissen diplomát szerző, fiatal művészek alkotásaiból válogattunk. Tulajdonképpen ezt a vonalat folytatjuk a 2010-es kiállítással is. Májusban és júniusban végigjártuk a diplomakiállításokat, viszont ezúttal nem csupán egy „Best of” diplomakiállítást szerettünk volna rendezni, hanem szélesebb spektrumban gondolkodtunk. A válogatásnál így figyelembe vettük a többi fiatal, pályakezdő, de már végzett alkotót is. Idei kiállítóink fele 2010-ben szerzett diplomát, a másik fele viszont már az utóbbi pár évben kikerült az iskolapadból. Úgy érezzük, így még informatívabb összkép alakulhat ki a látogatóban arról, hogy mit is csinál manapság Magyarországon egy húsz-harminc körüli művész.

PRAE.HU: Tehát zömmel új kiállítókat láthatunk. Ha párhuzamot vonok a Filmművészeti Egyetem képzési struktúrájával, akkor az jut eszembe, hogy a hallgatók ugyan ott is erős szakmai  muníciót kapnak, viszont már a vizsgafilmjeiken megmutatkozhat az önálló karakter. Az igazi, önálló bemutatkozás azonban az első nagyjátékfilm elkészítése. Egy képzőművész esetében mit tekinthetünk „első film”-nek?

Jó a párhuzam, ugyanis az egyetem alatt a képzőművészetis hallgatók is egy meghatározott oktatási keretben alkotnak. Az évfolyam-kiállításokra készülődve persze a tanáraik látják már azokat az utakat, ígéreteket, amelyeket végigjárhatnak, beteljesíthetnek a hallgatók. Azt azért tegyük hozzá, hogy ez minden esetben kérdőjeles. Az ő nagyjátékfilmjük talán a diplomamű. Ugyanakkor ez csalóka is kissé, mert a válogatás során találkoztunk olyan alkotókkal, akiknek a diplomamunkája nagyon érdekesnek tűnt, viszont az addigi életműve egészen más volt. Ígéretek vannak, vagyis lehet látni, ha valaki önálló vagy karakteres, de hát még rengeteg változás áll előttük. Az is kérdés, hogy egyáltalán megmaradnak-e a pályán, mindenesetre az utak és az irányok már jól láthatók.

PRAE.HU: Tegyük fel, hogy a művész a pályán marad. Telnek-múlnak az évek. Egy írónak 35-40 éves korában már kijár egy keménytáblás borító. A képzőművészetben létezik valami képzeletbeli, vagy szokásjogon alapuló ranglista a kiállítótermek között?

A rangsor egyrészt úgy hiszem, létezik. A lényeg viszont a kiállítás maga. Arra szolgál elsősorban, hogy a művész bemutathassa addigi művészetének termését, továbbá publicitással is jár. Éppen ezért az a fiatal, aki a Ludwigban állít ki, kétségtelenül jobban a fókuszba kerül, mintha egy galériában kerülnek ki a munkái. A lényeg azonban az, hogy a művész megtalálja a fórumot az alkotásai számára.

PRAE.HU: A Friss tekinthető ugródeszkának?

Nevezhetjük így. Az itt kiállított fiatal művészek alighogy kilépnek az egyetem falai közül, munkáik rögtön egy profi kiállítótérbe, egy intézménybe kerülnek. Ha nem is mondható el, hogy innét indultak, mindenesetre a szakmai önéletrajzukban jól mutat majd ez a sor. Ha visszatekintek a hét évre, akkor azt látom, hogy az itt kiállító művészek nyolcvan százaléka a pályán maradt, alkot és jól megy neki. Ez nekünk is pozitív visszajelzés.

PRAE.HU: Ahogy beléptem a kiállítótérbe elsőnek az „utca” hívószót írtam a papíromra. Tudatos rendezési elv volt részetekről a nagy dózisú utca-érzés, vagy tényleg ennyi fiatalt foglalkoztat ez mostanság?

Tudatosnak semmiképpen nem mondanám. A válogatás idején ez még nem látszik ugyanis ilyen tisztán. Számunkra is meglepetés volt, mikor már összeállt az anyag, hogy az utca, illetve a város mennyire fontos téma. Az elrendezés pedig ettől kezdve adta magát. Szabó Attila Falfirkász című, XIX. századi, naturalista felfogásban festett képe izgalmas dialógusba kerül Budháék (Gruppo Tökmag: K. Budha Tamás, Tábori András) graffitis, jelhagyós munkájával. Az pedig további érdekességként szolgál, hogy amikor Budháék készítették az Aeropiktúra című képet, akkor pont úgy, kapucnisan öltöztek fel, mint egy igazi, és Attila festményén is látható, festeni induló falfirkász szokott. Egy szó, mint száz: nem volt tudatos, viszont utólag szépen összeállt az anyag. Persze az is igaz, hogy a street art és a graffiti foglalkoztatja a művészeket és ezzel beemelődik a kortárs művészet világába.


PRAE.HU: Tetten érhető még a művészetben valami nemzeti karakter, vagy ez már egy avítt kategória?

Érdekes dolog, amit kérdezel. Ebből a szempontból nem is gondolkoztunk az installált munkákról. Elég mélyre vezet az, hogy mitől nemzeti egy mű. Mitől lesz valami kortárs orosz, kortárs magyar művészet? Lehet egyrészt árulkodó a témaválasztás, a tájékozódás iránya. Az akvarell-technika például reneszánszát éli nálunk, viszont a nemzetközi színtéren szintúgy menő műfajnak számít. Szóval inkább Európa a helyes helyiérték. A művészek itt élnek köztünk. Interneteznek, tévéznek, kiállításokra járnak, vagyis magukba szívják a korszellemet. Ebben lehet valami magyar sajátosság, de lehetnek nemzetközi, globális trendek is. A pontos válasz mélyebb elemzést igényelne.

PRAE.HU: Előrebocsátom, a kérdés nehéz és kissé sportszerűtlen. Ha mégis arra kérnélek, hogy mesélj egy műről, ami itt a kiállítótérben különösen fontos neked, akkor melyiket választanád?

Tanka Péter akvarelljei elég erőteljesek szerintem. Fotorealista módon használja ezt a technikát. Az itt kiállított két festménye a szüleit ábrázolja. Különösen a korábbi munkái tükrében érdekesek az itteni képei, hiszen eddig testen belüli sorozatokat hozott létre Készített egy ciszta-sorozatot, ínyt, szöveteket festett, a diplomamunkájával pedig eljutott a testen kívülre. Péter kegyetlenül őszinte és profi. Úgy érzem az ő képeinek erőteljes a jelenléte itt a kiállításon.

A fotókat Ramocsai-Torma Renáta készítette.