Joachim (Mathieu Amalric) Franciaországban sikeres tévés producerként kereste kenyerét hosszú évekig, mígnem úgy döntött, mindent hátrahagyva más vizekre evez. A tengerentúlon egy bizarr kabarészínház vezetőjeként próbál szerencsét, az igen pozitív fogadtatáson felbátorodva pedig hamarosan úgy dönt, visszamerészkedik szülőföldjére, mintegy megkoronázva ezzel társulatát is. A kabaré igazi otthona ugyanis sokak szerint Franciaország, Párizs. Ha itt is ováció fogadná a new burlesque királynőit, Joachim mindenképpen az egekig magasztalva érezné magát, arról nem is beszélve, hogy talán múltja miatt kialakult lelki válsága is enyhülne, bizonyosságot nyerve fontosságáról, döntéseinek létjogosultságáról.

Extravagáns, flitteres ruhaköltemények, tollboák, teltkarcsú idomok, az öltözőben villanykörtékkel körberakott nagy sminktükör, pezsgő, zene, csillogás. A társulat összetétele változatos, a hölgyek egyénisége sokban eltér, a színpadon is más és más karaktereket alakítanak. Legyen akár szende, cincogó hangú, szűzies táncosnő, jazz-díva vagy ordenáré matróna a porondon, a közönség hálája mindig tapsvihar. Sikert sikerre halmoznak, újabb és újabb ötletekkel állnak elő, Joachim pedig időnként elnyomva érzi magát. Elméletileg ő a gépezet mozgatórugója, miatta minden olyan olajozott, a szállodák lefoglalva, a csomagok elszállítva, a pezsgő kitöltve, az allűrök, hóbortok ápolva. Még ha nem is mindig gördülékeny és problémamentes minden, a férfi mégis általában talál megoldást, és a társulatot így általánosságban felhőtlen derű övezi. A gyakorlatban azonban folyamatosan csúszik ki az irányítás a férfi kezei közül, amit táncosnői egyre inkább ki is használnak, fokozatosan maguk alá gyűrve egyébként szeretett vezetőjüket.

Amikor visszatérnek Franciaországba, a táplált nagy remények kissé nehézkesebben látszanak valóra válni. Kezdetben francia kikötővárosokban lépnek fel, ahol bár megjelenésüket újfent siker koronázza, már érezni lehet, hogy valami van a levegőben. Sűrűsödnek a problémák, Joachim egyre gondterheltebb, néha szórakozott, néha csak béna, a lányoknak is megvan a maguk keresztje, súrlódások, kiborulások válnak rendszeressé. Közelegne a beígért párizsi fellépés időpontja, de a kapuk sorra bezárulni látszanak. A lányok izgatottak, Joachim pedig egyre kétségbeesetten telefonál, kutat régi ismerősök, kapcsolatok után, hogy valahogyan sort keríthessen a nagy bemutatkozásra. Eközben persze visszacsöppen félbehagyott életébe is. Gyermekeinek példát kellene mutatnia, végre funkcionálnia kéne. Egyszerre kellene a legtöbbet kihoznia produceri és apai önmagából, de ezt természetesen rengeteg tényező, köztük egy régi ellenség megátalkodott csele is nehezíti. A függöny mögött síró bohóc effektusának egy variációja ez, mely itt is képes mindent elmondani. Nehéz mindig vidámnak lenni, játszani, mutatni valamit, mulattatni, ha közben sok minden nincs rendben.

Itt érdemes kitérni arra, hogy vajon miért pont magára osztotta a főszerepet a rendező, Mathieu Amalric. Színészként már számos filmben bizonyított (Szkafander és pillangó, Karácsonyi történet, A Quantum csendje), megformált karaktereinek skálája igen széles, de rendezői debütálásában persze nem véletlenül ezzel a szereppel ajándékozta meg önmagát. A válasz természetesen az önreflexió, ráadásul nem is akárhogyan. Önreflexió a négyzeten. Federico Fellini hősének a 8 és ½ben egy filmrendezőt tett meg, aki voltaképpen maga a direktor-fenomén tükre. Amalric filmet forgat a produkció, az előadás, a szerepjátszás, a megmutatás világáról. Színészekről, előadókról mesél, olyanokról, amilyen ő maga is, e mellett pedig követi a Fellini-féle receptet, kiegészítve ugyebár azzal, hogy főhősét maga formálja meg. Ráadásul tökéletesen.

Figurájának tökéletessége összetettségében rejlik. Folyamatosan fenntart két frontot Joachim személyén keresztül (és ez ugyebár író-rendezőként és színészként is érdeme), amelyek hol összeérnek, hol szétválnak, de mindenképpen képesek fenntartani az érdeklődést, és egyre rokonszenvesebbé tenni az egyre inkompetensebbé váló producer karakterét. Joachim, amikor elhagyta Franciaországot, szakított mindennel. Család, gyerekek, munka, barátok, ellenségek. Új életet kezdett egy új, minden idejét lefoglaló projekttel. Karakán személyiségű nőkkel, művészekkel, striptease-táncosokkal bástyázta körül magát, ahol bár sokszor minden tökéletesnek tűnik, ő mégis egyre gyakrabban kerül a film során a gyenge, kiszolgáltatott, sőt, ami még rosszabb, felesleges ember szerepébe. De vajon mely funkciójában, és hogyan felesleges Joachim? Mint producer, fokozatosan hitelét veszti. Az ötleteket nem ő adja, ha valamivel próbálkozik, a táncosnők érdekeiket vadul védve megvétózzák és saját őrültebbnél őrültebb agyszüleményeikből faragnak egyébként sikeres színpadi produkciót. A szállodafoglalást, a csomagok szállítását és az egyéb teendőket többnyire a társulat férfi tagja és a mindenes végzi, Joachimnak itt csak dirigálnia kell, jobbára olyan feladatokat, amelyeket az illető magától is el tudna végezni. Másrészt pedig Joachim férfiként is felesleges. Családját, gyerekeit elhagyta, családapai funkciók betöltésére nyilvánvalóan képtelen, új családja, a kabaré királynői pedig, - mint ahogyan néha kedvesen hangot is adnak ezen álláspontjuknak - egy kicsi, aranyos békaként kezelik. Megcsipkedik a pofiját, megsimogatják, gügyögnek hozzá, néha kinevetik.

A film kérdése és tétje, hogy vajon sikerülhet-e szerepeit visszaszereznie az identitását vesztett férfinak és producernek. Melyik szerep a fontosabb, és melyikért milyen áldozatokat kell hozni? A Turné egy kiváló rendezés. Habár önreflektív vallomásként a színész Mathieu Amalric rendezői életművében kicsit későbbre kívánkozna, a rendező Mathieu Amalric színészi pályáján viszont talán pont itt volt az ideje. Kiváló jellemábrázolás, hol drámai, hol komikus. A főszereplő esetlensége képes egyszerre rokonszenves, szánalmat keltő, idegesítő és szórakoztató is lenni. Ambivalens érzések egy ambivalens figuráról. A film atmoszférája ügyesen dokumentálja a new burlesque közeget, lendületes, dögös zenékkel gyakran diegetikusan aláfestve áramlik előre a történet, hol drámai közelképekben, hol zaklatott kézikamerás képsorok hátán lovagolva egészen addig, míg tanulságot von. Színház az egész világ, de nem mindig komédia.

Turné (Tournée/On tour)
Színes, feliratos, francia film, 111 perc, 2010.

Rendező: Mathieu Amalric
Forgatókönyvíró: Mathieu Amalric, Philippe Di Folco, Marcelo Novais Teles, Raphaëlle Valbrune
Operatőr: Christophe Beaucarne
Producer: Yael Fogiel, Laetitia Gonzalez

Szereplők: Mathieu Amalric (Joachim), Miranda Colclasure (Mimi Le Meaux), Alexander Craven (Roky Roulette), Angela de Lorenzo (Evie Lovelle), Julie Atlas Muz (Julie Atlas Muz), Damien Odoul (François), Ulysse Klotz (Ulysse), Joseph Roth (Balthazar)

Forgalmazó: Szuez Film Kft.