Azt hiszem, egyértelműen leszögezhetjük, hogy a különböző elektromos hangszerek, szintetizátorok, dobgépek és a számítógép által generált zene létjogosultsága 2010-ben már megkérdőjelezhetetlen, annak részletes és tudományos vizsgálata pedig egzakt tudományként aposztrofálható.

A zene tudományos és emocionális szempontból való megközelítése azonban határozottan kettéválasztandó: az érzelmi visszacsatolás, az élmény vagy – többek közt – a kritika mind leíró jellegű jelenségek, melyek tárgya már egy kész és létező „produktum”, ezzel ellentétben a tudományos megközelítés szükségszerűsége, hogy a zenét folyamatában, fejlődésének minden szakaszában, körülményeinek minden tényezőjével együtt vizsgálja.

S hogy miért van erre szükség? Mert a modern zene megkívánja, hogy minden ismérvével tisztában legyünk ahhoz, hogy megértsük létezésének okát, hogy teljes mértékben élvezni tudjuk azokat az értékeket, amelyeket magában foglal. Ehhez ad egyfajta képzeletbeli kulcsot kezünkbe a fent említett kötet: segítségével átláthatóvá válik az a szövevényes, gyakorta igen bonyolult folyamatrendszer, amelynek mikrovilágát és madártávlatait egyaránt maradéktalanul prezentálják a könyv fejezetei.

Ez mind szép és jó, ám azonnal felmerül bennem a kérdés: milyen gyakorlati haszna lehet ennek a kötetnek a jelenben, a honi szcénára nézve? Hiszen a törekvő, de még laikus és kívülálló zenehallgató számára megeshet, hogy kínszenvedéssé válik a gyakran alkalmazott, szigorú szakmai nyelvezet értelmezése; a kronológiai csapásváltások és a szakkifejezések hada. A haladó és képzett zenerajongó ugyan már közelebb jut a téma teljes megértéséhez, de még korántsem feltételezhető, hogy a gondolatok csírái gyökeret vernek és nem merülnek azonnali feledésbe, kizárólag a lényegi információra reflektálva. A kérdés tehát kérdést szül: Kinek szól valójában a kötet?

Amint látszik, komoly hibát követünk el, ha a célközönséget kívánjuk feltérképezni, hiszen a megoldást egyértelműen máshol kell keresnünk: Batta Barnabás, a könyv szerkesztője – szerény véleményem szerint – olyan rég tátongó rést igyekezett befoltozni a magyar elektronikus zenei irodalomban, amelyre kétség kívül nagy szükség volt. Egy pillantást vetve a könyv bibliográfiájára, magától értetődővé válik a könyv jelentősége, hiszen a magyar szakirodalom rendkívül szegényes e témát tekintve, és az efféle hiánypótlás nagyon komoly ugrást jelent a jövő generáció magyar zenészei és médiatudósai számára. S hogy miért nem a jelenre reflektálok, annak több oka van, de legfőképpen az, hogy úgy gondolom, egy generáció mindig az azt megelőző generáció tapasztalataiból és termékenységéből táplálkozik, és minél szélesebb spektrumú az átadott tudás, annál hatásosabb, annál termékenyebb lesz a soron következő nemzedék.

Miután általánosságban taglaltam a kötet „misszióját” a szcénára nézve, úgy illik, azt most személyes szemszögből – egy másik perspektívából – is megvizsgálnom. Nem állítanék igazat, ha azt mondanám, hogy a fejezetek egytől-egyig mély és befolyásoló hatással voltak rám vagy a munkámra. Mély meggyőződésem, hogy a zenét elsősorban érzékelni kell, mintsem hosszasan fejtegetni gyakorlati és elméleti síkon.

Ezzel a csepp előítélettel ugrottam neki a könyv első fejezetének, azonban tovább haladva furcsa szemlélet vert gyökeret a számtalan összefüggés sorba rendezésének közepette; a függetlenített vizsgálódás lehetősége, mely engedte, hogy mindenféle szükségtelen, racionális vagy irracionális érvet és előítéletet e témákkal kapcsoltban mellőzni tudjak és a zene vélt vagy valós evolúciójának ne csak egy apró részletére lássak rá, hanem objektívan, teljes egészében tudjam vizsgálni és nyomon követni ezt a szokatlan törzsfejlődést.

Ignác Ádám Gépek zenéje és P. Sherburne: Minimalizmus a house és a techno zenében című fejezetei nagyszerűen adtak teret ennek a számomra még kissé idegen szemlélődésnek. Annak ellenére, hogy ezen témák egy cseppet sem ismeretlenek a számomra, nyelvezetüknek köszönhetően mégis annyira „elidegenítetten” hatottak, hogy egy csapásra kívülállónak, már-már laikusnak éreztem magam, mely őszintén megvallva kissé módosította – de talán pontosabb, ha azt mondom: kiegészítette – azt a logikai láncolatot, amit saját munkáimban is mindeddig alkalmaztam (személyes konklúzió: a konzervativizmus fél siker, az időszakos nyitottság viszont előny).

Kihagyhatatlan továbbá Fransisco Lopez és az ő „színpadellenessége”, melynek gondolata ugyanolyan imponálóan hat, mint amennyire irreálisnak tűnhet – sajnos – a mai e-kultúra sztenderd elveivel szemben. A hallás érzékelésének hatványozása és maximalizálása csábító gondolat minden olyan magára valamit is adó zenész számára, aki zenészként - elvárható módon – a zene tiszta élményét előbbre valónak tartja a külsőségekkel és a vizualitással szemben.

Viszont Lopez előadásmódja és szemlélete egyelőre túlságosan szokatlan és idegen a globális kultúra számára. A közeli jövőben gondolkodva viszont teljes mértékben elképzelhető, hogy a jelen színes – gyakran teljesen felesleges motívumokkal tarkított – kavalkádja idővel lopes-i sötétségbe fulladjon, mely hűen tükrözné a jelenkor számára, milyen kiaknázatlan lehetőségek rejlenek az elektronikus zenében és mennyire csak a kezdetén járunk mindannak, amiről minden percben hajlamos vagyunk azt hinni, hogy a végső megoldáshoz állunk közel.

A Médium Hang Esztétika című kötet egyik kézenfekvő bizonyítéka annak, hogy az elektronikus zene olyan létező és magasrangú művészet, amely természetéből fakadóan hatalmas hatással van jelenkori környezetünkre és jövőképünkre egyaránt. Napjainkban a zene – ugyan közvetve, ám – láthatóvá válik a szoftveres fejlesztések és tapinthatóvá a kortárs vizuális technológiák, valamint a lemezjátszók és érintésérzékeny kontrollerek segítségével, mi több, formát és alakot ölt formatervekben, s a design meghatározó elemévé válik.

Formálja a mindennapi divatot, embereket köt össze, szubkultúrák százait építi fel és alakítja újra meg újra.

Illik tehát feltenni magunknak a némileg túlzottan is filozofikus kérdést: Mi a zene ma, és mit nevezünk majd zenének a távoli jövőben?  

Tóth Zoltán
(aka. Coldfish / Laurine Frost / Magamura)

Médium Hang Esztétika - Zeneiség a mediális technológiák korában (szerk. Batta Barnabás). Universitas Szeged Kiadó, szatírIKON könyvek sorozat, 2009.