Felhőtlen, feltétlen, féktelen szeretet tartja össze a New York-ban élő Vidales családot. Fiatalok, szépek, életerősek, tele energiával, szenvedéllyel. Büszkén nevel(tet)ik kislányukat, szeretik a munkájukat, minden este boldogan térnek haza a terített asztalhoz, reggel együtt kelnek, játékkal teszik könnyebbé az ébredést. Idilli. Még a házvezetői és nevelőnői szerepeket egyaránt betöltő filippinó asszonyt is Gloriának hívják. Mint a mesében. A konyha tele csillogó-villogó berendezésekkel, bár Glorián (Marife Necesito) kívül senki sem tud főzni, a látszat megvan. Minden tökéletes. A férj ambiciózus szoftverfejlesztő, amolyan zseni, aki korábban megalapított egy mára beérett, hatalmas vagyont hozó, folyamatosan fejlődő vállalkozást, de persze megőrizve lazaságát, az üzleti részt inkább kollegájára hagyja. Felesége, Ellen (Michelle Williams) sebészorvos. Nem kellene dolgoznia, de ő a munkát szerelemből végzi. Csak a műtőben érzi igazán elemében magát, a szike az ő világa, még a konyhában is inkább azzal dolgozik. Leo Vidalesnek (Gael García Bernal) a film elején üzleti célból el kell utaznia Thaiföldre, bár az üzletelés nem az ő asztala, aláírása létfontosságú a tárgyalások végén. Távolléte nem ígérkezik hosszúnak, de az üzlet mégsem megy elég gördülékenyen, s a szerető férj így szinte a teljes játékidőt Thaiföldön tölti.

A Mamut egyrészt teljesen elkülönül Moodysson munkásságának korábbi gyümölcseitől, másrészt pedig be is illeszthető azok közé. A már említett modern klasszikusok mellett kísérletezőbb hangvételű filmjeit is hazájában, Svédországban alkotta, a Mamutban ugyanakkor kedvenc kisvárosa csak cameo-szerephez jut, a képek New York-ot, Thaiföldet és a Fülöp-szigeteket örökítik meg. Hazai színészek helyett jól bejáratott sztárokat alkalmaz, akik, bár kiválóan teljesítenek, mégis egyfajta szakítást jelképeznek a rendező korábbi, rögtönzést, spontaneitást is beépítő ars poeticájával. Ami viszont összeköti életműve megelőző szakaszával a filmet, az az emberi problémák, dilemmák, apró tragédiák fókuszpontba helyezése. Megjelenik a prostitúció, a nyomor, a gyermekmunka, de mélyreható, globális problémaként történő dokumentáció helyett azok egyénre gyakorolt hatását boncolgatja. Gloria kisfia, aki nyomorúságos körülmények között él a Fülöp-szigeteken, kosárlabdát szeretne. A jobb lét reményében az Új Világban dolgozó szerető anya elküldi neki a játékot, melyen jól látható annak származási helye. Vissza a feladóhoz.

A történet három helyszínen, három cselekményszálon fut. Az epicentrum az a bizonyos New York-i lakás lifttel, tágas terekkel, design bútorokkal, ízléses kiegészítőkkel. Innen repül a messzi Thaiföldre Leo, felesége innen indul munkába nap mint nap, s itt lakik velük Gloria is, aki innen telefonál időnként nagyobbik fiának, nem éppen szívderítő helyzetről szerezve tudomást. Thaiföld szép hely, ám Leonak nem elég a sok felhőkarcoló, a luxuslakosztály. Unatkozik, hiányzik a családja, s végül úgy dönt, az aláírás felszabadító pillanatáig tartó várakozást inkább hippi múltját megidézve nomád körülmények között tölti el. Egy kis szigetre repül, szálloda helyett egy kunyhót választ és csak élvezi a természet zsigeri, ősi szépségét. Sokat gondol a szeretteire, mígnem feltűnik Cookie (Natthamonkarn Sirinkorchot), a prostituált. Eközben gyermekei szeretete szépen lassan megérteti Gloriával, hogy jelenléte sokkal fontosabb lenne, mint egy új ház, sok játék és egy kényelmesebb élet. A hiányt Jackie (Sophie Nyweide) jelenléte pótolja csak, aki fanatikus szeretetet táplál dadusa iránt, még tagalógul is elkezd tanulni, Ellen pedig tehetetlenül nézi kislánya elhidegülését. Ő is máson próbálja kamatoztatni anyai ösztöneit, kétségbeesésében szinte belebetegszik hivatásának mindennapos megpróbáltatásaiba.

Egyszerűen mindenki máshol van, senki sem ott, ahol kéne, senki sem azokkal, akikkel kéne. Hol apró mozzanatok termtik meg a feszült helyzetet, hol pedig egy egész élet útját látjuk a készülő tragédia kiinduló pontjaként. Az időzített bombák sorra felrobbannak, mindenkinek kijut a drámából, de mindenki csak a sajátját éli meg igazán. Amikor bekövetkezik a csapás, senki nem gondol a másikra. Mindenki egyedül marad a nehéz pillanatokban, mert mindenki egyedül akar maradni. Az utórezgések hol lassabban, hol gyorsan elülnek, és kezdődhet a regeneráció. Visszahelyezkednek, felveszik a fonalat, rendezik soraikat. Sikerülhet? Mi az a hiba, mi az a véletlen tragédia, mi az trauma, amin még túl lehet lépni, ami után még eshet ugyanúgy a reggeli tejeskávé, süthet még be ugyanúgy a nap a redőnyön keresztül, lehetnek még érdekesek a csillagok és lehet öröm hazatérni? Mindenki tanul valamit, de kérdés, hogy ez elég-e?

Moodysson nem ad egyértelmű választ. A tetőpontot a film végétől alig néhány perc választja el, s a befejezés így hatásos, bár kissé mégis mintha a levegőben lógna. Nincs nagy tanulság, magvas mondanivaló, de ez nem is baj. Csak a sokféleség, a közös és az egyéni utak különbözőségei és ütközései beszédesek. A szereplők pozitívan és negatívan csalódnak önmagukban, és mi is bennük. Jellemük egyszerre fejlődik és romlik, változik, de a látszat, a felszín a film végére is ugyanaz marad. Mint egy matematikai állandó. Az energia nem vész el, ugyebár, csak átalakul. Belül. Más nem láthatja, a felszín nem változhat, mert a rend csak akkor borulna fel igazán. És azt senki sem akarhatja.
A Mamut tehát összességében egy értékes alkotás, mely szép kivitele ellenére lassabban ülepszik le, mondandója lassabban éri el nézőjét. Szép, gyakran kézikamerás, de mégis nyugodt képek, kitűnő színészi játék, sokat mondó, de nem erőltetett dialógusok és ügyes zenei aláfestés jellemzi.Külön köszönet jár Lukas Moodyssonnak, hogy rehabilitálta a fénykorán már túllépett Ladytront, illetve tudatosította, hogy egy élő ormányos jobbat tesz a léleknek, mint az élettelen.


Mamut (Mammoth)
Színes, feliratos, svéd-dán-német dráma, 125 perc, 2009)
Rendező: Lukas Moodysson 
Forgatókönyvíró: Lukas Moodysson
Zeneszerző: Linus Gierta, Erik Holmquist, Jesper Kurlandsky
Operatőr: Marcel Zyskind
Producer: Lars Jönsson
Vágó: Michal Leszczylowski

Szereplők: Gael García Bernal (Leo Vidales), Michelle Williams (Ellen Vidales), Sophie Nyweide (Jackie Vidales), Marife Necesito (Gloria), Natthamonkarn Sirinkorchot (Cookie), Maria Esmeralda del Carmen (nagymama), Perry Dizon (Fernando bácsi), Rudina Hatipi (Linda)