Petró János, a moderátor először a folyóiratról kérdezte Balogh Endre főszerkesztőt, aki röviden bemutatta a lapot a közönségnek. A peremműfajok feltérképezését kiemelten előtérbe helyező periodika még a megközelítés változatosságára is odafigyel: a tudományos tematikájú számokat szépirodalom-hangsúlyosak követik. Ez utóbbi koncepció alapján szerkesztették az estre megjelenő GameZone címet viselő számot.





Ezt követően azonnal a felolvasás következett, melyet Balogh Endre kezdett el Timi-Tomi játék című elbeszélésével. Illetve annak egy részletével. A hat részre tagolódott szöveg ugyanis egy történet többféle variációjának játékával jött létre, a szerző azonban – félbeszakítva felolvasását – bizonytalanságban hagyta a közönséget Timi és Tomi sorsát illetően.









Győrei Zsolt vette át a szót, röviden bemutatkozott, nagy hangsúlyt fektetve szerzőtársával, Schlachtovszky Csabával gyerekkora óta folytatott közös munkájára. Annak ellenére, hogy a páros munkássága inkább a színházhoz kapcsolódik, Győrei Zsolt most (mégis?) egy versbe szedett regét olvasott fel – már amennyire a derűsen kacagó közönségtől hallani lehetett. A felolvasások ,,második fordulójában” is hasonlóan szórakoztató költemények hangzottak el, melyből a Bóbita-ciklus átirata emelkedett ki.








Az állandó szerzők és szerkesztők mellett a szegedi szálat Dobó Csaba képviselte, akinek írása a GameZone című számban jelent meg. Két szöveget hozott, melyekben az önmagát kereső elbeszélő tétova lépései mutatkoztak meg.











Pál Dániel Levente nemrég megjelent kötetéből (Sortűz a körkörös éjszakára, 2005) olvasott fel – bár a második alkalommal feltette a kérdést, a közönség nem hallgatna-e szívesebben novellát, Győrei Zsolt – eldöntve a kérdést – inkább a verset ajánlotta. Pál Dániel verseire érezhetően hatással volt a középkori obszcén versek fordítása is, de széles spektrumon ismerkedhettünk meg költészetével, a szerelmes versektől a filozofikusabb eszmefuttatásokig.








Szálinger Balázs dallamos, szép versei zárták az estet, melyek alapján úgy tűnik, A sík (Ulpius-ház, 2005) című kiseposz megírása után a költő beszédmódja még kifinomultabbá vált, fő témája pedig a hétköznapi élet metafizikája lett.