Reggel már nehezebben megy a felkelés, a szundi vagy hatodszor kezdi rá, míg végre lenyomjuk. Nem vagyok biztos benne, de mintha hajnali hét körül Borbély Szilárdot láttam volna a teraszunkon egyedül üldögélni és olvasni. Talán az éles fények valósága, talán a körülötte úszó szomorúság miatt, azt hiszem, mégsem hallucináltam.

Szilasi László előadására sajnos ma sem sikerül eljutnom.  Ebéd után a teraszról nézzük a gyülekező felhőket, néha azért befutok a könyvtárba  a copywriterek beszélgetésére. Viták, egymás szavába vágás, fejingatás.















Délután megérkezik Dunajcsik Mátyás, akinek épp egy fontos szerződést kell aláíratnia  valakivel itt Szigligeten is. Majd Szőcs Petra pördül be hatalmas, csíkos kalapjában, mindenki aláfér, akit szeret. A fölénk magasodó szürkeség pontban hatkor leszakad, a kastély összes ablaka nagyjából egyszerre csapódik be. Szegő János indiántánccal köszöni meg a vihart.



Koraeste Krusovszky Dénes beszélget José Eduardo Agualusa
A múltkereskedő című könyvéről a fordítóval, Bense Mónikával és Gaborják Ádám kritikussal. Az angolai születésű portugál író a múlt és az emlékezés problémájával foglalkozik.  A könyv egyik különlegessége, hogy egy gekkó a narrátor, akiről még az is kiderülhet, hogy Borges egyik reinkarnációja.

Kele Fodor Ákos kötetét Petőcz András mutatja be, bár őszintén szólva ez a bemutató inkább hasonlít egy irodalmi előadáshoz, mint kötetbemutatóhoz. Ákos, mint egy dekorációs elem, Petőcz András mellett buddhanyugalommal mosolyog, a végén azért pár mondat erejéig mégis szóhoz jut. A roppant alapos háttéranyaggal alátámasztott előadásból megtudjuk, hogy Kele Fodor Ákos a költészet legkülönfélébb módjait veszi elő, a műfajokkal való tudatos játéka igen gondos szerkezeti kompozíciót sejtet. De aggodalomra semmi ok, három új JAK-füzetes, Ayhan Gökhán, Deák Botond és k. kabai lóránt mellett Ákos még egyszer színre lép az est folyamán. Így kiderül róla, hogy ő a lírai Szindbád magyar hangja, és a szöveg iránti szeretetén túl még az sem számít neki, hogy a költészet eladhatatlan.

A kisbetűs költő, k. kabai lóránt új kötete a klór kapcsán nyilvánvaló, hogy valahol mániás, valahol kényszeres, de még inkább kegyetlenül őszinte költészetről van szó. Élesszemű olvasóknak kötelező. Ayhan Gökhán legalább olyan szégyenlősen olvas fel, mint amilyen jó költő. Deák Botondnak elsőként mégis csak az tűnik fel, hogy itt valami nem stimmel, és felordít: „Ennek nincs semmi értelme, bazdmeg!” Majd kikapja Gökhán kezéből a kötetet, és felolvassa még egyszer a feleség című verset. Másodjára aztán mégis nagyon megtetszik  neki,  hogy valaki be tud fejezni egy verset azzal a szóval, hogy nyelvtan. De íme az emlegetett versszak: „teljesítő, nő vagy, asszony vagy, menyasszony, / feleség, ige és sors, jelentés és mondat, / alany, állítmány, szerelem és nyelvtan.”



Ezt követően azért a káosz szép lassan eluralkodik a felolvasáson, kint már zuhog az eső, és miután nem tudjuk meg, hogy Deák Botondnak Aranyon és Jánoson kívül még ki a fontos, a felolvasás abbamarad.

Éjfélkor a pingpongteremben gyülekezünk, hogy felköszöntsük Szegő Janit 28. születésnapján. Gondosan megbeszéljük, hogy a Boldog születésnapot-ot énekeljük majd, de amikor János hirtelen belép,  ijedtünkben egyszerre kezdjük el énekelni a Happy Birthdayt. Beindul a buli,  felerősödik a zene,  szép sorban nyitogatjuk a dobozos söröket, hogy nyertünk-e. Nem nyert, nem nyert, gyűlnek az alumínium fülecskék. Pedig dehogynem. Itt tényleg csak a részvétel a fontos. Egy év múlva ugyanitt.

Fotó: Dézsi Judit (József Attila Kör)