Nincs nála avatottabb ember, nincs, aki úgy ismerné a Balaton-felvidék és Veszprém megye művészeti-kulturális életét, mint Kellei György. S nem csak az állandóan itt élő írók és művészek jó barátja, ismerőse, hanem az év egy részét itt töltő máshol élőké is. A Veszprém megyei Napló kulturális rovatának vezetőjeként ugyan nyugdíjba vonult, de az írás továbbra is „örömteli ünnep” a számára, mint írja Gaál Antal költő Kellei legújabb könyvének előszavában. A lélek szigetei az addig huszonhárom kötettel jelentkező, Balatonfüreden élő író képzőművészeti írásait tartalmazza, s e csodálatos vidéken immár több mint hatvan éve élő Vágfalvi Ottó festőművésznek ajánlja, aki a napokban ünnepelte 85. születésnapját. A könyv borítóját is az ő festménye díszíti.

„Az emberi közvélemény évszázadok óta a legérthetetlenebb, a legmeghökkentőbb irodalmi és művészeti alkotásokat gúnyolja. A kultúrtörténeti krónikák ezernyi példát említenek. Ami aztán a kettő között van, tehát nem szélsőséges, az elfogadás és a vita legnagyobb tartományát jelenti. Egy monokróm festmény éppen úgy lesajnáló mosolyt fakaszt vagy leplezetlen dührohamot vált ki, mint egy ecsettel és festékkel szolgaian lemásolt táj. A szakmai és magánemberi kritikusok tábora persze más-más oldalon helyezkedik el. Egyik oldalon a provincializmus, a másikon a sznobizmus ver tanyát. És ilyenkor talán a legbutább, legprimitívebb dolog azzal jönni: ilyet én is tudok csinálni. Önmagunk művészetét meghazudtolni, önmagunk árnyékát átlépni nem más, mint zsákutca” – írja Kellei György Fülep Lajos Bakonyi falu című festménye kapcsán. Hitvallásaként is értelmezhetjük ezeket a szavakat, amit a szerző a Napló szerkesztőjeként mindig szem előtt tartott, s amiért mindig is szívesen olvasták a napilap kulturális rovatát.

A kiállítás megnyitókat, recenziókat, portrékat, interjúkat – mintegy harmincat – tartalmazó kötet inkább a kevésbé ismert művészeti értékekre fókuszál. Somos Zsuzsa illusztrátor Alsóörsön hozta létre „egyszemélyes művésztelepét”; a Balatonalmádiban iskolaigazgató Fábián László grafikáin a balatoni táj pusztán utalásként jelenik meg, mert nem tájképfestő alkat; a Bakony és a Balaton motívumait természetelvű festményein megjelenítő Fülöp Lajos rajztanárként sem fordított hátat a múzsának, „mert jó rajztanár csak az lehet, aki maga is rendszeres alkotómunkát végez” – vallotta Kellei Györgynek.

A szerző jelen volt Lossonczy Tamásnak a veszprémi Modern Képtár Vass László Gyűjteményében rendezett tárlatmegnyitóján, és rögzítette a 99 éves mester személyes vallomásának esszenciáját. A Vágfalvi Ottónak ajánlott kiadványban a gyönyörködtető balatoni tájak évszakonkénti szépségeit olajjal, akvarellel elénk táró örökifjú mesterről két írás kapott helyet a Balatonfüredi Városi Könyvtár által kiadott kötetben. Az országosan ismert képzőművészek közül olvashatunk még többek közt Veszeli Lajosról, Heitler Lászlóról (aki jeles művészeti író is), Bárdy Margitról, Bokros Lászlóról, Klimó Károlyról, Raffay Béláról, Kovács Endre fotóművészről (aki a svájci Lausanne-ból települt haza, a Balaton partjára). Grafikusok, festők, szobrászok, fotósok, akik mindenképpen megérdemlik, hogy a dialógusok megidéző erejével továbbéljenek emlékezetünkben.


Kellei György: A lélek szigetei, Csopak, 2009.