A vérfrissítés ugyan jelen esetben nem a másfél évtizedes szkript betűhű leképzését takarja, mivel a könyvet végül az Alex Litvak-Michael Finch írópáros csapta a hóna alá, ám mindenképpen becsülendő vállalás, hogy az újonc alkotóduó nem a napjainkban trendi legendarombolás ösvényén haladt tovább. Riasztó példaként a negyedik Indiana Jones-installáció, Bryan Singer Superman-finomhangolása vagy éppen John McClane hadnagy legdrágább élete derenghet az 1990-es bőrlenyúzás óta Ragadozó-újjászületésben bízó retro nézősereg előtt, ám ez a tábor immár véget vethet a kétkedésnek. A Ragadozók ugyan nem meríti ki az utolsó cseppig John McTiernan idegőrlő akcióhorrorjának pozitívumkatalógusát, viszont (t)rendkívülien óvja a ’87-es nyitány rémítően halk és feszültséggel teli atmoszféráját.
 

Valamelyest az új film is ragaszkodik a kurrens akciófilmes vonulat hiperkinetikus tempójához, de Nimródot és a forgatókönyvírókat nem hagyja cserben a stílusérzékük: a gyors iram pusztán a szabadeséssel egybekötött in medias res felütésig tart, onnantól rögvest a bizonytalanság, illetve a régisulis karakterbemutatás terepén vizslatnak a készítők. Gyakorlatilag egy Lost-dramaturgiának ágyaznak meg, a barátságtalan dzsungelplanéta a sikersorozatbeli lakatlan sziget ismeretlen, ám sürgősen felfedezésre váró territóriumának rokona. Pados Gyula nagytotáljai sem kizárólag a vadászpopuláció otthonának flóráját-faunáját hozzák testközelbe, hanem az elveszett törvényen kívüliek sakkbábu-voltának is hibátlan operatőri alapot szolgáltatnak. „A játszma küszöbön, és a figurák mozognak.” – szólt A király visszatér fehér mágusa, a Ragadozók pedig éppen ilyen gyógyszerészi precizitással vezeti fel a bolygóra zuhant karaktereket. Óriási érdem, hogy az első rész titokzatos űrbéli plánjainak ignorálásával a közönség a szépen, sorjában feltűnő alakok pozíciójában kénytelen tájékozódni. Hol vagyunk, mit akarnak tőlünk? Ezekre a dilemmákra a szereplők tudásával együtt érkezik válasz, és pontosan ez a lassú, karakterről karakterre vándorló rejtélyesség hozza vissza az ősfilm dicsfényét, jelesül a prédává alakulás nyugtalanító érzését. Sebészkéssel lehetne vágni a 45 percig tartó, kiváló időzítésű neszekkel, reccsenésekkel spékelt csend-szakaszt, emellett majdnem ilyen jól épül fel a szereplők tulajdonságkészlete is.

A csapatok skiccelésében jártas Nimród (Kontroll, A szállítmány) a vitatható amerikai bérmunkák után ismét ügyesen vezeti a színészeit. A fizikum szempontjából gyakran homlokráncolást előidéző Adrien Brody bátran lerázza magáról A zongorista óta profiljává lett szomorkás drámai hősök láncát, és önző vezéregyéniségként több megkérdőjelezhető döntést is hoz. Royce figurája az újkori divathoz hűen jelleme, és nem fizikai nagysága révén érdemli ki a vállveregetéseket. Topher Grace (Traffic, Pókember 3.) sorból kilógó orvosa kellően átlagos a hatalmas mordályokat szorongató partnerei gyűrűjében, a Kemény zsaruk című sorozatból ismert Walton Goggins halálraítéltjének őrült tirádáit ugyanolyan élvezetes hallgatni, mint oda-odapillantgatni a yakuzát játszó Louis Ozawa Changchien háttérben időzésére, és a racionális mesterlövésznőt alakító Alice Braga is erőlködés nélkül idomul a férfiöltöző szagú prédasorfalhoz. A karakterológia újabb erénye a ’80-as évekbeli akciófilmes motívumháló balzsamozása: az áldozatjelöltek haiku-szikárságú mondatokkal reagálnak a nehézségekre, illetve kényszerből létrejött viszonyrendszerükre. És bár a Ragadozókon számon kérhető az emberi fajból származó gyilkosok és a földönkívüli cserkészek metszően izgalmas párhuzamának kifejtetlensége, az összefogás jegyében funkcionáló kapcsolattípus a BKV-s passiótörténet óta nem működött ilyen jól, így gyorsan megbocsátható az ember-állat rokonságot firtató dialógok szájbarágóssága, Brody és a "klasszikus" ragadozó rövidre zárt alkuja, valamint a hús-vér szörnyetegek közé ékelt suta ellentétek.
 

Nimródnak (és a kirendelt íróknak) tehát illene még egy keveset okulniuk az egymás torkát cincáló emberek tematikájáról, akárcsak az ember-szörny metaforáról. Laurence Fishburne színtelen túlélőjének árulóvá lényegülése és a kegyvesztett doktor váratlannak szánt ördögpaktuma szintén ezen ballépésekhez sorolhatók. A szállítmány óta tenyésző járványok ezek, még specifikusabban olyan fordulatok, amelyek hirtelenségük és rövidségük miatt ugyanúgy nem rendelkeznek konyhalélektani leleményekkel, mint a pénzszállítós történet öngyilkos rablója. De a szereplő-kémia a törések dacára is jórészt hiteles marad, a karakterek összjátékán túl a Ragadozóra tett reflexiók (ezúttal a csecsenföldi gyilkológép édes anyanyelvén hangzik el újra a „You’re an ugly motherfucker!”-szállóige, míg a yakuza és a Predator összecsapása a halál torkába ugró indián kommandósra hajaz), illetve a popkulturális intertextek is biztosítják az elvárható akciófilmes-horroros varázst. A japán préda és az egyik ragadozó végső összecsapása A hét szamuráj réti küzdelmét juttathatja eszünkbe, és a Kill Bill revansmenete óta a Hanzo-kard felvillantása sem véletlen. Nimród ráadásul A nyolcadik utas: a Halál klausztrofób hangulatát is képes átmenteni a „valaki egytől egyig a fejünket veszi” tételmondat árnyalásáért. Pados Gyula igazából nem is a gyönyörködtető nagytotálokkal, hanem a vörös fényben izzó űrhajóbelsős snittekkel járatja csúcsra magát, és egyúttal a Ragadozó-széria eszmeiségét. A tesztoszterontól fűtött, test-test elleni záró küzdelem pedig hab a tortán.

Hét hónappal ezelőtti A szállítmány-kritikámban Antal Nimród rendezői ujjlenyomatának eltörlését kifogásoltam. Most úgy tűnik, a Quimby-klipben, Holsten-reklámban is mártózó honfitársunk visszanyerte különös ismertetőjegyét, és az amerikai földön is érvényesülő végleges kézjegy kialakításához a folytatás levezénylése is hozzásegítheti. Kamaszkorától datálható, bevallott Ragadozó-tisztelete ugyanis saját kalandjának beállításairól is süt.

Ragadozók

(Predators)

Színes, szinkronizált amerikai akcióhorror, 107 perc, 2010

16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendezte: Antal Nimród

Írta: Alex Litvak, Michael Finch

Zene: John Debney

Operatőr: Pados Gyula

Vágó: Dan Zimmerman

Szereplők: Adrien Brody (Royce), Alice Braga (Isabelle), Topher Grace (Edwin), Laurence Fishburne (Noland), Walton Goggins (Stans)