építészet
2006. 11. 27.
Egyenként és összesen
A Velencei biennále második napján egy hatalmas képeskönyvben találtam magam. Egymásból nyíló termek során sétálva, életre kelt diagrammok, térképek, között tekinthettem át egyes városok életét.
A biennále legfőbb helyszíne, a hajdanán kötélverő üzemként funkcionáló Corderia, az Arsenale területén elnyúló hosszú épület.
A kiállítást, a London School of Economics oktatója, Richard Burdett állította össze. Pontos tematikát követve mutatja be tizenhat metropolis szerkezetét, életét, fejlődését. Egy sorminta láncszemeiként váltják egymást az egyes városokat önállóan bemutató, illetve összehasonlító anyagokkal megtöltött kiállítótermek.
A városokat egyenként bemutató kiállítás-darabok azonos analógiára épültek fel. Egy jellegzetes kép a városról, vetített képek a falakon, melyek egy hang-ernyő alá állva beszippantanak, és egy halvány hangulatképet festenek az adott városról. Térképek, műholdfelvételek, padlóra vetített mozgó légi fotók, utcai részletek és emberek arcai igyekeznek bemutatni, milyen is az a világ, milyen is egy másik város, amit nem ismerünk.
A számomra legérdekesebbek az „összehasonlító termek” voltak. Itt sokféle szempont szerint helyezték egymás mellé, és vizsgálták meg az adott városokat. Olyan nyelven szólítottak, amelyet mindenki könnyen megért, minden amit láttam nem szorult magyarázatra, magától értetődő volt. Műholdfelvételekkel, egyszerűsített térképekkel, látványos grafikákkal tették érdekessé az amúgy száraznak tűnő adatokat.
Bemutatták például, a bolygónk országainak népessége milyen arányban lepte el a városokat a térben és időben, képet formálva arról, ahogy a még elmaradott városok népesedtek és fejlődtek, felborítva ezzel az alig fél évszázaddal ezelőtt ismert világ képét. Városok útjainak, utcáinak rajzolatát hasonlította össze, mely következtetni enged történelmükre. Térbeli diagrammokkal szemléltették a városok népességeloszlását, némelyik a mennyezetig is felért. Mobiltelefon-használat eloszlása időben és térben: fantasztikusan megmutatva, hogy egyes napszakokban ki merre jár, hol található a városlakók zöme, egy-egy tömegrendezvény miként befolyásolja egy metropolis életét.
A világ városainak népesség növekedése hirtelen meglódult, a globalizáció hatására egy irányba fejlődnek, de eltérő történelmi háttérrel különböző utakat járnak be. A kiállítás az alábbi 16 város életét tárja elénk:
Shanghai, Mumbai, Tokió, Caracas, Mexico City, Bogotá, San Paulo, Los Angeles ,New York, Johannesburg, Kairó, Isztambul, Milánó, Berlin, Barcelona, London
A bemutatott statisztikák nem okoztak nagy meglepetést az idelátogatónak, ám az alkalmazott eszközök: a díszlet, a képek, az elrendezés, hangok, fények és a tér gondoskodtak arról, hogy miután a 10. Építészeti Biennále november 19-én bezárta kapuit, se felejtsük el, hogy mára a Föld lakosságának a több mint a fele városokban él, és ez a jövőben sem lesz másképp.
A kiállítást, a London School of Economics oktatója, Richard Burdett állította össze. Pontos tematikát követve mutatja be tizenhat metropolis szerkezetét, életét, fejlődését. Egy sorminta láncszemeiként váltják egymást az egyes városokat önállóan bemutató, illetve összehasonlító anyagokkal megtöltött kiállítótermek.
A városokat egyenként bemutató kiállítás-darabok azonos analógiára épültek fel. Egy jellegzetes kép a városról, vetített képek a falakon, melyek egy hang-ernyő alá állva beszippantanak, és egy halvány hangulatképet festenek az adott városról. Térképek, műholdfelvételek, padlóra vetített mozgó légi fotók, utcai részletek és emberek arcai igyekeznek bemutatni, milyen is az a világ, milyen is egy másik város, amit nem ismerünk.A számomra legérdekesebbek az „összehasonlító termek” voltak. Itt sokféle szempont szerint helyezték egymás mellé, és vizsgálták meg az adott városokat. Olyan nyelven szólítottak, amelyet mindenki könnyen megért, minden amit láttam nem szorult magyarázatra, magától értetődő volt. Műholdfelvételekkel, egyszerűsített térképekkel, látványos grafikákkal tették érdekessé az amúgy száraznak tűnő adatokat.
Bemutatták például, a bolygónk országainak népessége milyen arányban lepte el a városokat a térben és időben, képet formálva arról, ahogy a még elmaradott városok népesedtek és fejlődtek, felborítva ezzel az alig fél évszázaddal ezelőtt ismert világ képét. Városok útjainak, utcáinak rajzolatát hasonlította össze, mely következtetni enged történelmükre. Térbeli diagrammokkal szemléltették a városok népességeloszlását, némelyik a mennyezetig is felért. Mobiltelefon-használat eloszlása időben és térben: fantasztikusan megmutatva, hogy egyes napszakokban ki merre jár, hol található a városlakók zöme, egy-egy tömegrendezvény miként befolyásolja egy metropolis életét.A világ városainak népesség növekedése hirtelen meglódult, a globalizáció hatására egy irányba fejlődnek, de eltérő történelmi háttérrel különböző utakat járnak be. A kiállítás az alábbi 16 város életét tárja elénk:
Shanghai, Mumbai, Tokió, Caracas, Mexico City, Bogotá, San Paulo, Los Angeles ,New York, Johannesburg, Kairó, Isztambul, Milánó, Berlin, Barcelona, London
A bemutatott statisztikák nem okoztak nagy meglepetést az idelátogatónak, ám az alkalmazott eszközök: a díszlet, a képek, az elrendezés, hangok, fények és a tér gondoskodtak arról, hogy miután a 10. Építészeti Biennále november 19-én bezárta kapuit, se felejtsük el, hogy mára a Föld lakosságának a több mint a fele városokban él, és ez a jövőben sem lesz másképp.
Kapcsolódó cikkek
Szerzők
-- Kenesei Etelka --
