Modern építészet. Kozma Lajos.

Ráday Mihály megnyitó beszédét hallgatva azon gondolkodtam, érdekes helyszín a szecessziós Iparművészeti Múzeum a modern építészet egyik jeles képviselőjének alkotásaihoz. Habár ez adottság volt: az Iparművészeti Múzeum adattára őrzi a Kozma-hagyaték egy részét, köztük számos rajzot, tervet, fotót, melyeknek jelentős hányadát eddig még nem állították ki. A hely mégis telitalálat: Kozma Lajos a szecesszióból indulva, a sajátos Kozma-barokkon áthaladva jutott el a modern építészetig. Erős a kontraszt a lágyan csipkézett szecessziós falak és a kiállított tablókon látható letisztult, teljesen leegyszerűsített formavilág között. Egy ember, egy építész látásmódjának változását akaratlanul ugyan, de nem is szemléltethetné ennél jobban talán semmi.

Kozma Lajos 1884-ben, Kiskopárdon (Somogy megye) született, Fuchs Lajos néven. 1906-ban építészmérnök diplomát szerez az akkori József Nádor Műegyetemen. Sokoldalú, nagyon termékeny művész: az 1910-es, 20-as években díszes bútorokat, üzletberendezéseket tervezett, rengeteg könyvillusztrációt és grafikát készített. Akkori bútoraiban barokkos motívumokat ötvözött magyar népművészeti motívumokkal. A Tanácsköztársaság idején megbízzák a műegyetmi belsőépítészeti tanszék vezetésével, 1925-ben állami kitüntetést kap. A 20-as évek legvégétől hátatfordít a neobarokknak, a modern egyik jeles képviselőjévé válik.

Számos rózsadombi villát tervezett, amelyek jól példázzák az akkori nagypolgári, igényes építészetet. Szemléletének, látásmódjának alapjairól Kozma így beszélt: „…..a szülők kész otthonokat hagynak hátra, amikben az utód, bár kedves emlékek kötik, nem egészen éli ki magát. Minden kor, minden generáció a maga életét akarja díszletezni, a lakás: életszcenárium. A lakása négy falában talán még megtűri az előző generációk munkáját, de bútorban, elrendezésben, atmoszférában a magáét akarja látni.”

Az Iparművészeti Múzeum Kupolatermében 15 Kozma villa rajzait, terveit fotóit mutatják be, a Kupolaterem előterében pedig az építész további grafikái, rajzai, általa tervezett berendezési tárgyak, bútorok láthatóak.

Két helyiségnyi 30-as évek. A gondosan, igényesen összeállított kiállítás Kozma szellemiségének tükre. Hangulatot teremt, megértet, ismertet. Persze volt, aki vitába szállt a modern irányzattal, ahogy Füst Milán is:

„Csak csontváz, hús nincs rajta. Legfeljebb: oly csontváz, ami be van festve. – Csak a szerkezet, mindenütt szerkezet… a tér kihangsúlyozva… egy nagy szoba még nagyobb legyen… - S laknál ebben? - ebben a síkos, túltiszta, túlfehér, sterilizált világban, amelyben egy meghitt helyecske nincs…
Minek ennyi levegő, fény - ennyi higiénia?- ez őrjítő, itt ha egy kis szivarhamut leejtesz már baj van…
Modern akarok lenni, - a mai kor szellemének kifejezője, - mondogatja magának Berény is, Kozma is... S ez nevetséges! Vagy modern vagyok, vagy nem.”

Túltiszta, túlfehér?

„…felhívom a figyelmet, hogy az Építész házának ablakkeretei pirosak voltak…” - mondta Ráday Mihály a megnyitójában.

(A kiállítás megtekinthető: 2006.november 24.-2007.május 13.)