Csütörtök délután kicsit zavartan sétálok végig a Coke parton a haverokkal, napszemüvegben lenézek a hasamra, aztán elsötétítés nélkül a napozókra… Ők még így is barnábbak, mint mi, de nyugi, estére rákvörösek leszünk, srácok, én sem hoztam naptejet. Érezzük, hogy a Coke Club még nappal is a fiataloké, kisajátították, csak elvétve tűnik fel egy-két idősebb strandoló, vagy kisgyerek a szüleivel. Kisajátítottuk. A hangzásvilág is ezt sugallja. Elektronikus zene a javából nappal, vezérlőszoba a placc kellős közepén. Már a délutáni remixek többsége is megdöbbentően összehangolt. Félmeztelen lányok tűnnek fel a parton, pár méterrel arrébb olvasó sarok könyvekkel megpakolva – nem tudom, melyiken lepődjek meg jobban.

Estére kiismerjük a terepet. Mire a kordonokat felpakolják a fehérhomokos part köré, világossá válik, hogy nem lehet rossz hely, ahol a férfi WC-ben a kézmosó szappan után zselét is nyomhatunk a tenyerünkbe, aztán a hajunkba, az égési sérüléseket pedig némi testápolóval enyhíthetjük. A legjobb helyeken az ilyesmire is figyelni kell. A strand zárása után lezuhanyozunk az öltözőben, majd felmérjük a környéket, koktélozunk kicsit… Lélekben már készülök a minimál technóra, a monoton pörgésre, és arra, hogy remélhetőleg ez lesz utóbbi hónapjaim két legtesthezállóbb partija. A mai és a holnapi, ha minden igaz.

Lassan eltűnnek a kordonok és gyűlnek az emberek, de még kérdéses, hogy lesz-e ebből valami komoly, mindenestre bizakodunk. Sisa Feri személyében egy számunkra új stand up-ost ismerünk meg, de tizenöt perc elég is belőle, másra készültünk. A közönséget némi ingyen koktéllal engesztelik, közben már izzítják a lemezjátszókat. Az idő kellemes. Szerencse, hisz a hangerő kevés lenne, hogy elriassza a felhőket. A decibelkorlátokat bizony nem a szervezők szabják. Az egész este folyamán talán ezt sajnáljuk a legjobban. Így még nincs meg az extatikus érzés. De fél óra alatt megtelik a színpad előtti tér, és a hullámzó tömegben már könnyebb feloldódni. Hajnal egyig a Casino Bangkokból Subotage és Tempo fokozza a hangulatot. Le a kalappal a srácok előtt. Florian Meindlnek már csak annyi a dolga, hogy tartsa a pörgést, és az osztrák lemezlovasnak ezzel nincs is gondja, bár negyed háromtól túl monotonnak érzem, de az utolsó negyed órára visszahozza az érzést. Végül Sinko és Ioda próbálja egyben tartani a szállingózó tömeget. Kicsivel négy előtt áll le a zene. Reggeli után kutatva hagyjuk el a terepet.

A péntek esti line-up kevésbé változatos, de legalább olyan színvonalas, mint az előző, ezt előre lehet is sejteni. Dj Szecsei vezeti fel az estét, később a látványelemeknek is nagy szerep jut, a VJ-k jól végzik a dolgukat, csak a fénytechnika vezérlése csúszik néha, és kicsit erősebb stroboszkópokkal egészen zseniálisnak mondhatnánk a színpad felszereltségét is. A zöldbe öltöztetett táncos lányok között előbb egy tűzzsonglőr, majd egy akrobata törpe tűnik fel, ami a közönségből nem kis ujjongást vált ki.

A feszültség is nagyobb, mint az előző este. Az ember sem bírja, ha fél méternél kisebbre csökken a mozgástere. Mindenesetre Funkerman kicsit oldja a hangulatot, mikor a Speed Up-pal elindítja zseniális szettjét. Később felhangzik a New Life, az Otherside 2010 és Paul Kalkbrenner Sky And Sand-jének remixe is. Egy vadidegen lány meginvitálna a szállásukra, először nem értem, mit akar, aztán persze visszautasítom. Hehe, a férfiak is tudnak ilyet. Megkér, hogy akkor legalább csináljak egy fotót róluk, aztán végre sikerül a zenére koncentrálnom, amúgy is megtelt a memóriakártyám, szóval nem tudnék már több képet lőni.

Gyorsan telik az idő, és reggel négykor, mikor zárják a Coke Clubot, csak arra tudok gondolni, hogy bár Funkermant mostanában nem fotózom újra magyar színpadon, de a Casino Bangkok lemezlovasait, akiket korábban nem ismertem, mindenképpen szeretném újra hallani, és a figyelmébe ajánlani a minimál kedvelőinek. A nyáron még kétszer pörgetik a lemezeket a Coke Clubon, mégpedig augusztus 5-én és 19-én. Minimálosoknak minimálisan sem érdemes megfeledkezni erről.