színház
2010. 07. 15.
A döntésképtelen lány
Tallér Edina egyfelvonásosa Fehérváron
Középen áll egy kislány. Néha nagylány. És olyanokat mond, hogy Milyen szar lehet, ha kihűlsz. Nem érzed magad… Ez most már csak egy hulla, azt látod... Én biztos nem ígértem semmit, arra emlékeznék. Hogy épp kinek mondja, nem könnyű eldönteni. Mert ott van egy férfi. Apa, mostohaapa, brutális macsó, fulladozó öregember, szerelmes. Vagy nincs ott. Játék a szerelemmel és nem csak a szerelemmel. És nem csak játék.
Ki-be járkál a lány szobájába a férfi, mindig úgy jön be, hogy jó legyen. De nem jó. Mert a lány sincs ott, illetve nem tudja, hol van. Hogy hol kéne lennie, fogalma sincs, egy folyóparton vagy egy kávézóban, egyedül vagy együtt. Néha csak nézegetné magát egy tükörben, aztán könyörög a férfinak, hogy ne menjen el, még ne, ne így, hülyén érzi magát, rosszul érzi magát, szomorkodik. Nézi a szép arcát a Nílusban. Emlékekből és fantáziaképekből él, nincs jelen, játszik a babáival, a plüssfiguráival, és csak egy percet kér. Az ember mindig egy perccel tovább akar élni, … nem te döntesz, a tested dönt. De a teste se dönt, csak járkál fel-alá, beszél, mesél, nevet, dühöng, fél, és megint beszél.
Legyen úgy, hogy bejössz, mondja, és a férfi bejön. Leül a kanapéra, átöleli, de a lánynak nem jó, nem így, kiküldi. Inkább legyen úgy, hogy. Kezdjék máshogy, máshol. A férfi bejön, leül a kanapéra, öleli másképp, kezdené puszilgatni, az ölébe veszi, simogatja, de nem jó. Így se jó. Így se jó, ez se jó.
A függöny összezár, taps, hazaindulás, de még nincs vége, folytatódik, kattognak a fejemben a szituációk, pörögnek a mondatok, megyek ide-oda, megállok, elindulok. Előadás után valaki azt mondja, ez egy bolond lány, idegesítő, menjen inkább pszichológushoz, hagyja békén a fiút. Az ilyenen úgyse lehet segíteni. Én nem így látom. Nem így nézem. Egy olyan, mint én, az milyen? Bolond, idegesítő, döntésképtelen lány, ha nincs hová mennie, egy helyben marad, kivár. Mert így működünk. Kimozdulás, előre, vissza, hátra, oldalt, vissza. És ez megy. Évek óta ez megy. Egy lépés előre, kettő hátra.
Tallér Edina: Egy perccel tovább – játék a szerelemmel egy felvonásban
Bakonyi Csilla
Gerner Csaba
Rendező: Gerner Csaba
Bemutató: 2010. július 13.
Székesfehérvár, Öreghegyi Közösségi Ház
Legyen úgy, hogy bejössz, mondja, és a férfi bejön. Leül a kanapéra, átöleli, de a lánynak nem jó, nem így, kiküldi. Inkább legyen úgy, hogy. Kezdjék máshogy, máshol. A férfi bejön, leül a kanapéra, öleli másképp, kezdené puszilgatni, az ölébe veszi, simogatja, de nem jó. Így se jó. Így se jó, ez se jó.
Bakonyi Csilla és Gerner Csaba (forrás: fehervar.net)
Bakonyi Csilla és Gerner Csaba (forrás: fehervar.net)
Bakonyi Csilla és Gerner Csaba (forrás: fehervar.net)
Bakonyi Csilla és Gerner Csaba (forrás: fehervar.net)
Férfiakhoz képest mozdul. Vagy a férfiak mozognak hozzá képest, hinta-palinta, lökdösik egymást ide-oda, ide-oda mászkálnak a színpadon. Egy szobában vannak, körülöttük játékok, mítoszok és mesék. Sok-sok cucc, mert valami van, amit mindig vinni kell. A lány szerint nem lehet csak úgy eljönni, és otthagyni mindent és mindenkit. A férfi menne, haladna, szerelmeskedne. Nem akar leragadni egy helyen. Kettesben akar élni a nővel, akit szeret. Utazás, család, gyerekek. Boldogan élni, míg meg nem halnak. Mindig egy perccel tovább. Tép egy virágot, szeret, nem szeret, szeret és nem. Így lesz vége?A függöny összezár, taps, hazaindulás, de még nincs vége, folytatódik, kattognak a fejemben a szituációk, pörögnek a mondatok, megyek ide-oda, megállok, elindulok. Előadás után valaki azt mondja, ez egy bolond lány, idegesítő, menjen inkább pszichológushoz, hagyja békén a fiút. Az ilyenen úgyse lehet segíteni. Én nem így látom. Nem így nézem. Egy olyan, mint én, az milyen? Bolond, idegesítő, döntésképtelen lány, ha nincs hová mennie, egy helyben marad, kivár. Mert így működünk. Kimozdulás, előre, vissza, hátra, oldalt, vissza. És ez megy. Évek óta ez megy. Egy lépés előre, kettő hátra.
Tallér Edina: Egy perccel tovább – játék a szerelemmel egy felvonásban
Bakonyi Csilla
Gerner Csaba
Rendező: Gerner Csaba
Bemutató: 2010. július 13.
Székesfehérvár, Öreghegyi Közösségi Ház
További írások a rovatból
Podlovics Laura: Nem félünk a sötétben / Budapest Bábszínház, Kísérleti Stúdió
avagy A spacio-temporalitás liminalitásának reprezentációja David Greig Prudenciájának Kovács D. Dániel által teremtett színpadi víziójában...
Más művészeti ágakról
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon