Szívj magadba irodalmat is! (Negyedik nap) / PRAE.HU

József Attilát olvasunk, a Csin-bint, és beülünk a körbe. Ez az ő napjuk (napjak): JAK-nap, József Attila Kör. Játékos nap, nevess vagy legalább mosolyogj, amikor verselünk, egyre hangosabban, kell, hogy körénk gyűljenek. Féltünk, hogy a Prodigy az éjjel egy kicsit ellenünk dolgozott, de nem. Varró Dániel Emailjét egy smasszer olvassa fel, „ha érezlek, mint kisujjam az entert...”, jó volt csalogatónak, Nemes Z. Máriótól A találomra kiszúrtat már sokkal többen skandálják, JAK-ra gyűl az éji vad. Megérkeznek, szendvics, talpas borospohárból kávé. Műanyag már nem maradt. Stílusosan dugóhúzóval kavarom meg benne a cukrot. A falon ma egy japán nő hátulról, talán menyasszony, fekete haj, vörös szalag, és egy kies mezőn cigánykereket hányó férfi lába közé fúródó szivárvány. Még nem itt következne, de ide való, vers, amit k. kabai lóránt hoz, nem tudott a képről a falon, címe a japán feleség, „egek!, szólt a fickó, a japán nők! / azok igazi nők, nem feledhetők”. A többi később.

Berta Ádám moderálja az egyesület képviselőit, lendületes, tájékozottan kérdez, nem kérdezget, nem provokál, nem tolja rá magát a vendégekre. Nagy Ildikó Noémi (Nini) a nem fiatalon első kötettel megjelenőkről beszél elsőkötetesként (Eggyétörve), hogy ekkorra találták meg a saját hangjukat, ezért most. Regényt tervez, leírni, hogyan lehet „egyszerre élni külföldiként (mind)két országban”. Noelt olvassa, én most mégis a Szörnyek az ágy alattból idézek. Véletlen? „Vége lett a focimeccsnek a tévében, fél üveg whisky és néhány üveg bor elfogyott, és előkerültek a régi lemezek. Érzem a terrort, megint be kell a port lélegeznem. (…) Alternatív zene, 1984. Úristen.”

Simon Márton (Marci) is bemutatkozik (Dalok a magasföldszintről), lefesti, ahogyan könyvet strukturál: „Képszerűen képzelem el, a hiányzó részeket kitöltöm verssel”. k. kabai lóránt (Lóri) mindig kötetben gondolkodik, néhány hét múlva kezünkben a Klór, 73 vers, a JAK-füzetekből a 163-as, mert mint mondja, „a prímek fontosak”. Bukowskit (és Austert) fordít egyébként, és filmet ajánl ennek kapcsán, A hétköznapi őrület meséit és a Barflyt.

Nagy Gabriella (Gabi) naplót írt, naplóból sorozat, sorozatból azonban nem lesz regényként olvasott novellafüzér, mert mint műfajt nem kedveli. Halálról, édesapáról beszél, és arról, hogy lapjain/oldalain kibogozza életének történetét. A Világ moziból olvas: „Apámmal végignézzük az összes indiánfilmet és minden Piedonét. Ez talán a gyereknevelés, anyám az erős kéz, apám a jutalmazás. Ő is gyerek, egymás kezéből kapkodjuk ki a Nagy Indiánkönyvet és Winnetout.” Egy mondat pedig a Boldogságból: „Titokban novellákat írtam, mezítláb táncoltam neki a történeteimben.”

Nini Raymond Carver világához csatlakozik (és szereti Gertrude Steint), hozzá pedig Lóri, aki elmondta, hogyan lett író. Carver. Kirúgták innen-onnan, sokat ivott, hát mit csináljon? Írt. És akkor megtudjuk, hogy Nini hogyan lett. „Megbuktam, mint zenész”, Lóri festőművész és Gabi is az, belül, egy kicsit. Marcinak meg volt egy csomó ideje, és sokat volt egyedül a szobájában. Ő friss kötetéből olvas fel, A tagadás gyakorlását: „Ez nem pont így volt, de emléknek így is elég. Ez nem szép, ez csak egy lilafoltos cigarettapapír, hagymát vágtam, mielőtt sodortam, lila hagymát, ez az égő, lila semmi.” Lóri a készülőből a lítiumot: „ez a rohadt nyugalom. / ez a köcsög béke. / egy bohózat főszereplője vagyok”. Interaktív irodalom, kintről kérdeznek, hozzá-, nem beszólnak. És nem hány be senki a sátrunkba.

Amikor délután a fiam felveszi az új pólóját, Tallér Edina írása jut eszembe: „Born to be Wild, ez van ráírva a fiam sárga harci pólójára, amit a keresztapjától kapott a szülinapjára, illik hozzá, jól áll neki a sárga. Mágikus ruhadarab, láthatatlanná tesz, magyarázza a fiam, ha ezt viseli, nem tudnak hozzáérni a Borzalmasok”. Az én fiamat VOLT-os póló védi, nehogy Speckó Jednó teljesen magával ragadja. De tőlünk, a Hajtűkanyar plusz Erlinpáholy irodalmi sátortól jövőre ki véd meg téged a következő fesztiválon?

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról