irodalom
2010. 07. 01.
Szívj magadba irodalmat is! (Első nap)
A VOLT fesztivál az éjjel megkezdte igazi életét. Irodalmi sátrunk csak délelőtt. Ragasztószalaggal plusz madzaggal plakátok drapériákra, körben szövegek. Egyetlen borostyáninda az egyiken, nem tudom, honnan. Művészi.
Támogatóink molinója késve érkezett, kicsit átrendezte a díszletet. Van szórólapunk, csákónk, lett lepedőből rózsaszín szórófestékkel feliratunk. Házi duplasajtos pogácsát és vidéki lagzik hangulatát idéző süteményeket kínálunk annak is, akit még nem érdeklünk. Majd érdekeljük. Először persze a bv őröket, miközben mozgáskorlátozó-eszközöket (bilics, lábbilincs, vezetőszár) próbáltatnak ki zárkájukba vetődőkkel.
Szól a szerelem a sátrunkból. Szűcs-Szabó Máté színész vezeti fel: „Jo-Jo-Jo-József Attila!” Halljátok? Fiatal asszonyok énekét daloljuk, csápold velünk a rímeket! Varró Dániellel már könnyebben ment, Cossante a lehányt küszöbről, „emlékszel arra, drága? / Arra a pillanatra”. Adyval biztatunk a szerelemre, „a szerelem / Ötlettelen és ócska jószág”, Székely Szabolccsal a próbálkozásra, „szív- és ésszerű volna most / szeretni tudni bárki mást”, Parti Nagy Lajossal arra, hogy „várnál kaviárral / suhogó zöld madárdal / lugasával”. Borbély Szilárd a testet mutatja meg (Az Anatómiához), Marno János Szalainét, be (Anna), Karafiáth Orsolya egy külföldit (Lunatics are in my head), Lator László tanárt (Románc), Magyari Andrea a szerelem nyomait (Egy szerelem nyomai).
Közben tényképezünk. Két fotó parafatáblán, vöröskörmű fehér kézben piros alma az egyik. Írj róla valamit! Kerber Balázs, az Erlinpáholy tagja így folytatja az alma után: „Mögötte az éjszaka csak / erősíti képét, tekintete / a lekapcsolt lámpáktól sötét / teraszokra téved.” A másik egy bicikli meg az árnyéka, mellette elhagyott Converse cipők, ez is megihlet néhány sátrunkban nézelődőt. Van, aki spontán, fennhangon Szép Ernőt szaval.
Itt lehet csákót kapni?, néznek be hozzánk, így késődélutánra már elég sokan mászkálnak fejükön a szövegeinkkel. Szabó Orsolya, székesfehérvári drámaíró, grafikus plakátkiállítását Kocsis Noémi nyitja meg. A kedves Voltereknek és Volterináknak tolmácsolja a művésznő kérését, miszerint tudassa velünk, hogy ő nincs is, nem létezik, másként szólva „Az elmém pszichedelikus kivetüléseként létezem”. Szabó Orsi sokszínű. Aranyszívű pultos lány is, aki ingyen adja a bodzaszörpöt.
A képekhez mi, a szervezők írtunk szövegeket, megnyitó után felolvasás. Tíz plakát, tíz szöveg. Hegedűs Ágota, Kerber Balázs, Kocsis Noémi, Korom Bori, Kupa Júlia, Palágyi Ildikó Brigitta, Tallér Edina, e cikk szerzője és Somogyi Aranka, vele zárul a kör és az első nap: „valami statikailag képtelen dolog lóg a vállamon / lehet hogy lehúz vagy egy kolbász nem látom / pontosan nincs értelme / egyedül számháborúzni”.
Szól a szerelem a sátrunkból. Szűcs-Szabó Máté színész vezeti fel: „Jo-Jo-Jo-József Attila!” Halljátok? Fiatal asszonyok énekét daloljuk, csápold velünk a rímeket! Varró Dániellel már könnyebben ment, Cossante a lehányt küszöbről, „emlékszel arra, drága? / Arra a pillanatra”. Adyval biztatunk a szerelemre, „a szerelem / Ötlettelen és ócska jószág”, Székely Szabolccsal a próbálkozásra, „szív- és ésszerű volna most / szeretni tudni bárki mást”, Parti Nagy Lajossal arra, hogy „várnál kaviárral / suhogó zöld madárdal / lugasával”. Borbély Szilárd a testet mutatja meg (Az Anatómiához), Marno János Szalainét, be (Anna), Karafiáth Orsolya egy külföldit (Lunatics are in my head), Lator László tanárt (Románc), Magyari Andrea a szerelem nyomait (Egy szerelem nyomai).
Közben tényképezünk. Két fotó parafatáblán, vöröskörmű fehér kézben piros alma az egyik. Írj róla valamit! Kerber Balázs, az Erlinpáholy tagja így folytatja az alma után: „Mögötte az éjszaka csak / erősíti képét, tekintete / a lekapcsolt lámpáktól sötét / teraszokra téved.” A másik egy bicikli meg az árnyéka, mellette elhagyott Converse cipők, ez is megihlet néhány sátrunkban nézelődőt. Van, aki spontán, fennhangon Szép Ernőt szaval.
Itt lehet csákót kapni?, néznek be hozzánk, így késődélutánra már elég sokan mászkálnak fejükön a szövegeinkkel. Szabó Orsolya, székesfehérvári drámaíró, grafikus plakátkiállítását Kocsis Noémi nyitja meg. A kedves Voltereknek és Volterináknak tolmácsolja a művésznő kérését, miszerint tudassa velünk, hogy ő nincs is, nem létezik, másként szólva „Az elmém pszichedelikus kivetüléseként létezem”. Szabó Orsi sokszínű. Aranyszívű pultos lány is, aki ingyen adja a bodzaszörpöt.
A képekhez mi, a szervezők írtunk szövegeket, megnyitó után felolvasás. Tíz plakát, tíz szöveg. Hegedűs Ágota, Kerber Balázs, Kocsis Noémi, Korom Bori, Kupa Júlia, Palágyi Ildikó Brigitta, Tallér Edina, e cikk szerzője és Somogyi Aranka, vele zárul a kör és az első nap: „valami statikailag képtelen dolog lóg a vállamon / lehet hogy lehúz vagy egy kolbász nem látom / pontosan nincs értelme / egyedül számháborúzni”.
Kapcsolódó cikkek
További írások a rovatból
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról
A Könyvfesztiválon Pierre Assouline-t kérdezték a Goncourt-díjról
Más művészeti ágakról
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon