A nagynéni szakéje című kjógen gyakran látható; hálás az előadóknak és szórakoztató a nézőknek. A darabban az unokaöcs meglátogatja zsugori nagynénjét, akinek szakeboltja van. Az unokaöcs feltett szándéka, hogy most már aztán tényleg kisajtol egy kis italt az idős asszonyból, de sehogy sem sikerül neki. Hiába a sok furfangos ötlet, az asszony nem adja be a derekát. A fiú gondol egyet, úgy tesz, mintha hazamenne, magára vesz egy ördögmaszkot, és azzal tér vissza a nagynénjéhez. Az idős asszony ijedtsége túltesz zsugoriságán, és a követelőző ördögöt beengedi a szakés pincébe.

A darab fénypontja, ahogy az unokaöcs iszik, és minden pohár szake között megismétlődik ugyanaz a párbeszéd nagynéni és unokaöcs között. Bár a szöveg maga nem változik, az unokaöcs fokozatos lerészegedése mindig változtat a jeleneten. A fiú ijesztgeti az asszonyt, nehogy ránézzen, így ő nyugodtan, a maszkját felemelve inni tud. Minden pohár után egyre felszabadultabb lesz, először a maszkot a fejének arra az oldalára tolja, amerre a nagynéni van, így inni is tud, és ha az asszony felnéz az ördög képét látja. Majd a sok ivástól elálmosodik, és lefekszik. Ekkor a felhúzott térdére akasztja az ördögfejet. A nagynéninek gyanús lesz a csend, összeszedi minden bátorságát, és felnéz. Ekkor újra meglátja az unokaöcs térdére akasztott ördögmaszkot, de az újabb ijedség után rájön a turpisságra, és nagy haraggal kergeti el a részeg fiút.

A kjógendarabok szokásos befejezésére láthatunk itt egy variációt. Legtöbb esetben a haragra gerjedt úr, gazda vagy a becsapott figura kergeti végig a másikat a nószínpad hosszú,  hídszerű nyúlványán. Ojurusi kudaszare, ojurusi kudaszare... (Bocsánat, bocsánat...) ismételgeti a darab főszereplője, Jarumai zo, jarumai zo... (Még mit nem, még mit nem...), kiáltja a másik. A szöveget és a szokásosan egyenletes, kimért és nyílegyenes mozgást ezúttal az unokaöcs dölöngélő részeg járása teszi még komikusabbá.

A rövid kjógen után a Gendzsó lant című nó következett. A darab lassú, méltóságteljes első része éles kontrasztban áll a gyors, erőteljes befejezéssel. A címül szolgáló Gendzsó egyike a három lantnak, melyet a történet és a legenda szerint Kínából hoztak Japánba Murakami császár  uralkodása idején, a X. században.

Fudzsivara Moronaga, a híres lantjátékos Kínába készül, hogy lanttudását tovább pallérozza. Mielőtt vízre száll, megpihen egy éjszakára egy öreg pár kunyhójában. A pár kérésére lantjátékával múlatja az időt.

– Miért teszel gyékényszőnyeget a tetőre? Nem esik be az eső – kérdi a lantjátékos szállásadójától.
– Mert te dúrban játszol, az eső meg mollban esik. A gyékényszőnyeggel hozzád hangoltam az esőt.

Erre Moronaga ráébred, hogy szállásadója zenei képességei az övén is túltesznek, lám az esőt is megfelelő hangnembe hozza, elszégyenli magát, és úgy dönt, mégsem hagyja el Japánt.

Az öreg párról kiderül, hogy nem azok, aminek látszanak, hanem Murakami császárnak és feleségének szelleme, és azért jelentek meg, hogy megakadályozzák, hogy Moronaga elutazzon. A Gendzsó lant második részében a császár valós formájában, Murakamiként jelenik meg, méltóságteljes tánca a darab csúcspontja. A császár utasítására megjelenik sárkányisten, és visszahozza a Sisimaru lantot a tenger fenekéről, amit korábban elrabolt.

A Gendzsó lant, mint oly sok nó a valóság és képzelet között lavírozgat. Valós személyeket vonultat fel: Murakami császárt, aki Japán egyik kulturális fénykorában élt; valamint Fudzsivara Moronagát, a XII. századi politikust, aki magas poziciót töltött be a császári udvarban. Politikai pályafutásánál azonban nagyobb a híre a japán zenetörténetben, lanton és kotón kívül számos más hangszeren játszott. Murakami és Moronaga mellett a sárkányisten megjelenése azonban a legendák világába repíti a történetet.

A Gendzsó lant az úgynevezett álom-nó egy reprezentáns darabja, tehát az előadás második részében megjelenő császár és sárkányisten Moronaga álma. A nó így átível századokon; egy XII. századi zenész álmában megelevenedik egy X. századi császár, mintdezt a XV. században megírták, és eljut hozzánk is a XXI. századig.

A nagynéni szakéje (Oba ga szake)
Kjógen, Izumi iskola

A fiú: Nomura Koszaburó
A nagynéni: Macuda Takajosi

Gendzsó lant (Gendzsó)
Nó, Kanze iskola

Öregember, Murakami szelleme: Kicuki Takajuki
Öregasszony: Ómacu Jóicsi
Sárkányisten: Kicuki Nobujuki
Fudzsivara Moronaga: Kanze Josinobu

2010. június 18.
Nemzeti Nószínház, Tokió