Fotó: Velkei Tamás, [a]http://www.kultissimo.hu[text]www.kultissimo.hu[/a]

Az ember hajlamos már az elején feladni, hiszen az előadás közel egyharmada, az első fél óra mulatozással telik a színpadon, beazonosíthatatatlan emberek táncolnak valahol, talán egy vidéki esküvőn, búcsún, kilószám fogy a fehér műanyagpohár. A poharakba azonban nem kerül bor vagy sör vagy egyéb szeszes italok, mint ahogyan a marmonkannákat és a borosflaskákat is üresen emelik szájukhoz a játszók.

Már az elején érezni lehet, hogy valami nem stimmel, valami zavaros logika mentén csoportosulnak az események, amelyekben a főszereplő a nemi aktus, a tánc és az ivás. Aztán fokozatosan egyre őrültebb figurák kerülnek elő a semmiből: testi és lelki nyomorultak, szerencsejátékosok. A zene kísérteties hangokkal telik meg, majd hamarosan egészen szürreális világ tárul a szemünk elé.

Gothár Péter Miroslav Krleza sokszereplős darabját a Radnóti aprócska színpadára adaptálta, ráadásul úgy, hogy az amúgy is kicsi teret még inkább lekicsinyítette: a színpad szélén félkörívben egyre magasabb, rézszínű fémtömböket helyezett el. Ezek – amellett, hogy szűkítik a színpadot - megannyi járást képeznek annak gyomra felé, ahol az előadás egésze alatt a Vodku! zenekar húzza a talpalávalót vagy a csontzenét.

A kavalkád az előadás utolsó negyedében áll össze egésszé: a helyi kupleráj ötös páholyában egy gyászhuszár szerelmi bánatában öngyilkos lett, de még meghalni sem tud tisztességesen: Ankicája, „kicsiny, ideális jószága” otthagyta egy artistáért, így a gyászhuszár visszajár, hogy szerelmét újra és újra láthassa. És itt vagyunk bajban. A gyászhuszárt játszó Szervét Tibor már az előadás elején feltűnik remek szkájbőr kalapban és műszálas kardigánban, de már akkor sem tudjuk, kicsoda. Hogy a darabot visszafelé lehet értelmezni, csak sejthetjük, de ha nem, akkor sajnos azt kell mondanunk, az egész előadásnak nincsen értelme, színészi felvillanások halmaza, amely nem áll össze egésszé.

Ebben persze egyszerre lehet hibás rendező, színész és néző egyaránt: a rendező látszólag nem akar semmit kezdeni a szöveggel, a színészek pedig láthatóan nincsenek felkészülve a hagyományos, realista játékmódtól ennyire eltérő színpadi jelenlétre. Az előadás legjobb pillanatai azok, amikor a színészek az adott jelmezzel egy-egy archetipikus alakot magukra húzva Katona Gábor koreográfiáit táncolják – ilyenkor a nézőnek sem kell azon gondolkodnia, hogy ki kicsoda, hogyan került ide, miért van itt és egyáltalán: mit keres ő maga, a néző a Radnótiban.

Sajnos utóbbi kérdés túl sokszor merül fel bennünk, így aztán a Vodku! zenekar remek játéka sem tud felrázni, ülünk egy megmagyarázhatatlan forgatag közepén, magányosan, megválaszolatlan kérdésekkel, és csak azt tudjuk mondani: látjuk a befektetett energia hatalmas voltát, de a végén a fakó, kiábrándult arcokat is a színpadon...



Szentistvánnapi búcsú
(Kraljevo)
Fordította: Spiró György

Szereplők:
CSOMÓS MARI
KARALYOS GÁBOR
KISS DIÁNA MAGDOLNA e.h.
KOCSIS GERGELY
KOCSÓ GÁBOR
KOVÁTS ADÉL
LASS BEA e.h.
LENGYEL TAMÁS
MARJAI VIRÁG
MARTIN MÁRTA
MÉSZÁROS TAMÁS
POLGÁR PÉTER e.h.
SCHNEIDER ZOLTÁN
SZÁVAI VIKTÓRIA
SZERVÉT TIBOR
SZOMBATHY GYULA
WÉBER KATA
Valamint:
Ádám Erika, Andrási Kata, Bóné József, Csada Péter, Daróczy Gabriella, Fenyvesi Áron, Krajczár Ferenc, Mesés Dóra, Szalai Péter, Szilasi Blanka, Tolmár Fanni, Ujvári Zénó, Urbán Márk

Közreműködik a Vodku! zenekar:
Bata István, Gadanecz Éva, Kiss Attila, Nedeczky Júlia, Ruthner Gábor, Szabó Árpád

Dramaturg: Morcsányi Géza
Díszlet: Gothár Péter
Jelmez: Kovács Andrea
Szcenikus: Kövesy Károly
Zene: Dargay Marcell
Koreográfus: Katona Gábor
A rendező munkatársa: Őri Rózsa
Rendező: GOTHÁR PÉTER