Cséve Anna (a Naplók sajtó alá rendezője) estnyitó és a kánikulában némi szelet kavaró kérdésére, hogy ki hogyan olvasta a könyvet, egymásnak ellentmondó válaszok születtek. Szilágyi Zsófia számára nyomasztó élmény volt a napló lineáris olvasata. Benyovszky Krisztián Móricz szenvedélyességét hangsúlyozta: bizonyos információkkal, gondolatokkal nehéz volt szembesülnie az olvasáskor. Tverdota György a művet József Attila Szabad-ötletek jegyzékéhez hasonlította. A napló három-dimenzióssá teszi ismereteinket: az író valósághoz és nőkhöz való viszonyát tárja fel, a szövevényesség olyan formáit felmutatva, melyekkel szépirodalmi műveiben nem találkozunk.

Az eredeti terv szerint a könyv hat év anyagát gyűjtötte volna egybe, de a grafomán író magánélete 1924-25-ben meglehetősen viharosan alakult, így két évnyi szöveg is megtöltötte a kötetet. Természetesen felmerül a kérdés: mennyire tekinthető „titkosnak” ez a napló? Móricz folyamatosan elégette azokat az írásokat, melyeket nem szeretett volna, ha mások is elolvasnak, így az „életben hagyottakat” minden bizonnyal a nyilvánosság elé (is) szánta. A beszélgetők egyetértettek abban, hogy az igazi kihívás Móricz számára az internet lehetett volna, hiszen a mai olvasó számára naplója egy bloghoz hasonlít. Szilágyi Zsófia szerint a nyugatos író szépirodalmi szövegeiben a jelennel foglalkozik, naplója viszont a jövőbe mutat. Benyovszky Krisztián arra hívta fel a figyelmet, hogy Móricz más műveiben sokszor írta meg előre azt, ami a valóságban bekövetkezett.

Milyen naplóíró-típusnak tarthatjuk Móriczot? Minden problémáját papírra vetette, sokszor ismétlődő, visszatérő gondolatokat fogalmazott meg, melyek pókhálóként fonódnak egymásba, ideális lett volna tehát egy digitális kiadás. Napi tizenkét órát írt, magánéletének és írásainak alakjait nehezen választotta el egymástól, akárcsak „cinkosa”, vagyis a felesége, Janka, akit minden bizonnyal a férje műveiben való „titokkeresés” is belesodort az öngyilkosságba. Móricz szerint műveit ő értette és ismerte talán a legjobban. A napló levelezés-anyagából az is kiderül, hogy az író többi szerelmét, Magoss Olgát és Simonyi Máriát is publikált szövegei olvasására, dekódolására szerette volna megtanítani.

Az eddig paraszt-íróként ábrázolt Móricznak egészen új arca rajzolódik ki a Naplók első kötetéből. Semmiképp sem olyan, mint ahogy azt a Varga Imre szobor alapján elképzeljük – összegezte a hallottakat Tverdota György. Egy neurotikus, kifinomult, ugyanakkor fegyelmezett entellektüell, aki hosszasan elemezte Simonyi Mária színpadi mozdulatait, hátha elárulnak valamit az íróhoz fűződő érzelmeiről. Alkotásmódját is tisztábban látjuk: úgy rögtönzött az írógépen, akárcsak a Kivilágos kivirradtig zenész cigányai a hegedű vonójával. Nem véletlen tehát, hogy megnőtt az érdeklődés Móricz iránt: műveit egyre több bölcsész választja kutatási területének.