Ugyanis a film technikailag a teljes analóg bábanimációsfilmek büszke újgenerációs szóvivője, tele régi generációs tartalommal. Ezzel még csak a filmmel kapcsolatos első ellentétre tapintottam rá. Arra, hogy eléggé karakán módon helyezkedik szembe a legújabb animációs irányzatokkal, a számítógép generálta siralomvölgyből már technikájával is kitűnik. Közelebbről megvizsgálva ez nem meglepő, gyakorlatilag a cseh animáció évtizedes hagyományait viszi tovább és ötvözi a bábokkal benépesített álompadlás. A Toy Story és a Švankmajer Alízának a keresztmetszetében húzódik meg az a világ, amit Bárta megteremtett. Játékok közt bontakoznak ki a csatározások, amelyek nem függetlenek a külvilág történéseitől sem, nagymama akaratlanul bár, de keményen beleszól a plüss-halál harcba.

Itt a játékok szerencsére nem igazi amerikai hősök, kavbojok és űrvadászok, hanem jó öreg tévémaci hősök: gargalizáló plüssmedvék és majmok. A film nem csak tartalmilag, de formailag is megidézi az animációs filmkészítés egy letűnőfélben lévő időszakát, mindenféle nosztalgikus felhang nélkül.

A padláson történetvezetési íve követi a legbárgyúbb estimesés hagyományokat. Vannak a filmben jó és szeretetreméltó játékok, csupa kedvességgel és játékossággal, és persze vannak csúnya rossz, torz lelkű és küllemű, diktatórikus hajlamú játékok is. A jó meg a rossz oldal megmérkőzik és győz a…

A gonosz oldal leginkább egy Švankmajer-szerű padlásértelmezés diszkófényekkel megspékelve, itt szabadul el igazán a kombinációs fantázia, a világos oldal sokkal inkább földhözragadt, kedvesen ösztönző.

Én vitatom, hogy gyermekeink egészséges fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges ennek az alapsémának, jó és rossz harcának az ezer variációban történő végignézése. Ezen túllendülve megközelíthetjük úgy is a dolgot, hogy a filmet, mint ennek a klasszikus történetsémának egy kivételesen fantasztikus megvalósítását szemléljük. Így viszont működik, ugyanis apróságait tekintve páratlanul szellemes megoldásokra csodálkozhatunk rá. A legkülönbözőbb éghajlati és időjárási tényezőket érzékeltetik a padlás természetes készletéből, párnák úsznak az égen és széttört tükörből van a jégbarlang. Éppen a környezet egységessége miatt a film is rendkívül egységes vizuálisan és mindemellett végtelenül kreatív. Még a kézzel rajzolt animációt is becsempészték, mint az absztrakció magasabb fokát. A tükröződő felületeken, illetve az álomjelenetben ez az elvonatkoztatás következő lépcsőfoka.

A film sokadik, tagadhatatlan érdeme az, hogy az egymást túllicitálni igyekvő animációs filmek mellett egy teljesen másik irányzatot képvisel. A sors fintora, hogy a Toy Story bemutatása óta zajlik a vad CGI-vágta, lassan elérkezve arra a pontra, hogy minden ettől eltérő technikájú film kísérletinek számít. Nálunk épp a Toy Story 3 csillogó villogó, hiperkiber, kompjútermágiás, 7.1es meg 3D tömjénfüstös animációval egyidőben kerül moziba egy alternatíva. Egy olyan alternatíva, ami precízen és aprólékosan kidolgozott. A padaláson sokkal ártatlanabb, gyermekibb. Ráadásul a fantázia és a kreativitás szerepét hangsúlyozza a csillogással szemben.

Itt a kenyértörés pillanata, mindenki leteheti a voksát, hogy A padláson kopott öreg játékai a jobb cimborák, vagy a Játékháború (3) amerikai romantikája.


A padláson / Na půdě aneb Kdo má dneska narozeniny? / In the Attic: Who Has a Birthday Today?)

Színes, magyarul beszélő, cseh-szlovák-japán animációs film, 76 perc, 2009.
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Dolby Digital

Rendező: Jiří Bárta
Forgatókönyvíró: Jiří Bárta, Edgar Dutka
Zeneszerző: Michal Pavlícek
Operatőr: Ivan Vít, Zdenek Pospisil
Producer: Milos Smídmajer
Vágó: Lucie Halabová

Szereplők: Barbora Hrzánová (eredeti hang), Boris Hybner (eredeti hang), Vladimír Javorský (eredeti hang), Nada Konvalinková (eredeti hang), Jiří Lábus (eredeti hang), Petr Nározný (eredeti hang), Lucie Pernetová (eredeti hang), Miroslav Táborsky (eredeti hang)