Rendhagyó kötettel jelentkezik a Könyvtár és katedra sorozatban az Aula.info Kiadó, mely ezúttal nem egyetlen alkotó művészetét vizsgálja, nem is egy konferencia anyagát tartalmazza, mint az eddigiek. Felráz, provokál, figyelmeztet arra, hogy az irodalom nem ott ér véget, ahol a kötelező tananyag. Fenyő D. György Bölcs Hiánypótlóként szerkeszti egybe a tanulmányokat. Vérmes támogatói lesznek és lelkes ellenzői. Senki sem marad csendben.

A Magyartanárok Egyesülete és a Krónika Nova Kiadó közösen kiírt pályázata három témát jelölt meg. A kortársak legyűrték Mórát és Babitsot meglepő (nem meglepő?) 29:4:3 arányban. Margócsy István, Mész Lászlóné és Fenyő D. György tanár, a Toldy Ferenc-díj idei kitüntetettje bírálták el a beérkezett munkákat, az általuk izgalmasnak ítélt művek gyűjteménye jelen kötet. Korda Eszter szerző szerint nem "übertanárok", hanem valóságos tanárok valóságos tapasztalatai kerültek egymás mellé. A könyv ehhez mérten műelemzés és metodika olyan széles spektrumát adja, amilyen különböző az alkotók esztétikai értékítélete, fogalomkészlete, módszertani kultúrája. Darvasi és Vámos, Tandori és Egressy, Rakovszky és Spiró tűnnek fel újrateremtett mikrokontextusokban. Fenyő jegyzetében írja, vannak itt „kidolgozott óravázlatok és laza gondolatmenetek, módszeresen felépített feladatsorok és ötlet-sorozatok, (...) nyelvészeti és irodalomtörténeti, esztétikai és morális, motivikus és poétikai” megközelítések.

Az alkotók a Két egér könyvesboltban találkoznak először egymással és a szerkesztővel. Ezen meglepődnek, mi is. Amíg ismerkednek egymással, körülnézek. A felső szinten Rubik Anna grafikus képeiből kiállítás. Többet akarok belőlük, így Mészáros Jánostól, az Aula.info Kiadó főszerkesztőjétől kapok néhány könyvet: Két egér kalandjai sorozat. Bolyongok Budapesten, nézem a Színeket, Állatokat a múzeumban, de a Különös lények elvarázsolnak. Nem tudom, éppen melyik, van benne pántól űrlakóig, a gorgóktól szilénoszig minden. Talán a gorgók voltak. És sorban majdnem zsebre teszek egy Róth Anikó naplót, gyűjtöm a naplókat, egy anyámféle szőrmackót, egy szecessziós öltöztetőbabát, egy lovagkor-társast és egy kötött Mazsolát. Nem tudok kötni.

Mészárosra riadok, kedvesen invitálja az újakat, kicsi a hely, bájos, mint a fémasztalka mellett fém széken csücsülő macska, és azt mondja, lehet könyökölni a Kányádin.

Vajon spontán kánon ez itt a könyvben vagy lefedi a kortárs magyar irodalmat? Nem kánon, nem fed le, de forradalom. Nem így nevezik persze. Nyelv-, és módszerváltást fogok a kezemben. Szép, sötétkék borító, Radák Eszter Lemegyünk a teraszra kávézni? című festményével. Lemennénk, ha lenne, kávé van. Meg sajt, aprócska sajtkockák, mindenki vesz, én nem, én a macska vagyok.

Aki eljött, saját választásáról beszél: Miért azt? Pintér Karolina Tóth Erzsébet Alvó fiúját, mert új nézőpontot keresett hétköznapi lélektani helyzetekben. Hermányi Gabriella Parti Nagy Lajost, hogy komplex élményt nyújtson humorral, tragikummal, nyelvi játékkal, színházzal. Molnárné Vámos Katalin Varró Dánielt, válaszul Kukorelly fricskáira, miszerint ma a magyartanárok csak irodalomtörténetet tanítanak. Homa-Móra Éva Sütő András Anyám könnyű álmot ígérjét, mert mondatokkal akart elszórakozni, prózában lírát találni. Korda Eszter Weöres: Psyché, Esterházy: Tizenhét hattyúk, Parti Nagy: A test angyala című könyveket, hogy kitöltse a posztmodern hiányát. Hídvéghi Zsuzsanna a Szépirodalmi Figyelő egy számát, mert kérdéseket akart feltenni. És találtak, nyújtottak, válaszoltak, elszórakoztak, kitöltöttek, feltettek.

Tanítani tanítanak. Hogyan csempészd be már az ókori strófák közé Szerdahelyit, A walesi bárdokba Zalánt, az Anyeginhez citáld Petrit, sőt nyelvtanból is vedd elő a többjelentésű, hasonló hangzású/alakú szavaknál Lázárt, a tulajdonneveknél pedig beszélj Dzsinn Fizről és Csikorgó Csőkorgóról.

A könyvben vannak rajzok. Például Szüszifosz bekarikázva, egy versreszelő. Trágárságok, „Hát le se szarom Stradfordot meg Yorkot!”. Levelek, „Ha jóm, akkor Rajta a Holnap Boldog Őse röpül”. Táblázatok, A szavak hosszának számtani középértéke. Leesik egy Puhl Sándor-kép a falról, „Meg kellett volna néznem. Megérdemlem. Mindennek vége.”

Meg kell nézned. Mert az irodalomórákhoz mindig van közöd. Vagy volt. Vagy lesz.