Nagy, egyértelmű, kontúr nélküli színfoltok akril technikával a vásznon. Redukált figurák egy közelebbről nem meghatározott térben. Trendi életmódmagazin-illusztrációk formanyelvén hízelgi be magát a látvány - olyan "vektorgrafikus" jellegű -, fiatal emberek teste ér össze ilyen-olyan irányokból. Erotikus szcénák, egyértelműen. Van valami más is? Vagy azt csak belemagyaráznám? Kétségkívül dekoratív alkotásokról van szó, és remek dramaturgiai érzékkel komponált jelenetekről, amelyek mögé egész történeteket lehet képzelni. Erejük van.

A  Képzőművészeti Egyetem jó hírű kiállítótermében, a Barcsay teremben jó néhány erőteljes alkotás fogadta a látogatókat. Az Amadeus Alkotói Ösztöndíjak erős inspirációt jelentenek az egyetem hallgatóinak. Cinizmus lenne azt feltételezni, hogy csupán a pénz miatt, de tény, hogy például a havi nyolcvanezer forintos ösztöndíj egy művészeti egyetemre járó diák számára jelentős életszínvonal-emelkedést hozhat. Ennél azonban jóval többet is. Annak a megtapasztalását, hogy a munkájának tétje van, hogy nem mindegy, mit tár a világ elé, hogy nem fordulhat át alkotói magatartása öncélú köldöknézegetésbe. Kortárs művész lesz - olyan ember, akinek az alkotásain keresztül megfogalmazott véleménye, világ-értelmezése vagy az általa körüljárt formai kérdések mások szellemében is elindíthatnak folyamatokat, így járulván hozzá a szellemi energiák örök körforgásához. Vagy kortárs művész lesz: árut termel a művészeti piacra. Jól "márkázható", könnyen beazonosítható, formanyelvében, témájában vagy technikájában egyedi ízt kibontó terméket, amellyel azután talán megcsinálhatja a szerencséjét.

Három pályázatra beadott pályázati anyagot láthattunk itt. Az egyik, amire pályázhattak a hallgatók, a hétfőn, zárt körű rendezvény keretében átadott, egy összegű Amadeus-Műgyüjtők Alkotói Ösztöndíj, amelyet 2009-ben 13 magángyűjtő alapított: dr. Balogh Péter, Czifra Ildikó, Csevár Antal, Gerő László, Horn Péter, Janikovszky János, Kiss Tamás, Ledényi Attila, Szentirmai István, Szép Péter, Szűcs Tamás, Vértes Gábor és Völgyi Miklós. A másik kettő: a fentebb említett, havi "apanázst" biztosító Amadeus Alkotói Ösztöndíj és a Kisalkotói ösztöndíj. Ez utóbbi keretében tizenöt szerencsés, avagy eredményes diák kiállított képét a tárlatról egyenesen az Amadeus Alapítvány és a Fundamenta gyűjteményébe szállítják át, képenként 130 000 Ft egyszeri ösztöndíj fejében.

A Műgyűjtők Klubja és az Amadeus közös ösztöndíját ugyan a magyarországi műgyűjtők szavazatai alapján ítélik oda a győztesnek, a Fundamenta Lakáskassza által is megtámogatott másik két ösztöndíj pályázati anyagát azonban rangos szakmai zsüri bírálja el. Az egyetem és az alapítvány képviselőin kívül neves külső szakértők hozzák meg a döntést: M. Novák András, Kovács Péter és Bikácsi Daniela festőművészek, Balás Eszter és Mata Attila szobrászművészek, míg a művészettörténész-kritikus szakma és sajtó részéről Muladi Brigitta (Új Művészet), Andrási Gábor (Műértő), Topor Tünde (Artmagazin), és Hajdú István (Balkon) művészettörténészek.

A díjak tehát jó ajánlónak számítanak a "hivatalos" művészeti élet és műtárgykereskedelem berkeiben is. Állásfoglalás születik az ösztöndíjak átadásával: kik azok, akik ígéretesek, kikre figyeljünk kicsivel jobban az adott évfolyamokból. A díjátadón a tavalyi nyertes, Szabó Franciska is gratulált pálya- és iskolatársának: néhány szimpatikus és meggyőző mondatban elmondta, hogy mi minden jót jelentett a saját életében a 2009-ben elnyert díj. A műtermi körülmények rendeződésén túl hosszú távon talán az sem mindegy, hogy a neve legalább egyszer megfordult a műgyűjtők körében. Egy neves képzőművészeti gyűjteményben jelen lenni önmagában is emeli a művész ázsióját. Egyáltalán nem mellékes az sem az ösztöndíjak rangját tekintve, hogy a korábbi Amadeus-ösztöndíjasok közül jó páran sikerrel szerepeltek későbbi pályájukon, képzőművészeti pályázatokat, rangos díjakat nyertek, például Derkovits-ösztöndíjat, Strabag díjat, ESSL díjat.

A műtárgyak vásárlása sokak álláspontjával ellentétben még nem azonos támogatással. Egy tehetséget gondozó, pártoló civil szervezet azonban nagyon sokat tehet a kortárs művészetért, de a műgyűjtők társadalmi megítélését is pozitívan formálhatja. Hiszen a műgyűjtő sem az a pénzeszsákon terpeszkedő, spekulatív figura, ahogy sokan elképzelik. (Nézzük csak meg az éppen futó Art Fanatics kiállítást a Műcsarnokban.) A műgyűjtő - idézem dr. Balogh Pétert, az Amadeus Alapítvány életre hívóját -, olyan intellektuális lény, aki energiáinak és pénzének egy jelentős részét nem kímélve műtárgyakat szerez be. Nonprofit tevékenységet folytat tehát. Nem feltétlenül akar több alkotást birtokolni, mint amennyit maga ténylegesen élvezni tud, és mint ahogy példánk azt mutatja, képes akár hatékony, új módokat találni saját művészetpártoló tevékenységéhez. Az Amadeus Alapítvány például az ösztöndíjakon túl AMA ház néven Alkotóházat is működtet, ahol tizenegy képzőművésznek három-három éven keresztül biztosít ingyenesen műtermet, és támogatja a fiatal művészek megjelenését a Budapest Art Fairen is.  Más nem is kellene talán a magyar kortárs képzőművészet fényes jövőjéhez és megújulásához, mint összhang és együttműködés a művészek, a nonprofit lehetőségek, a kereskedelmi galériák és a legerőteljesebben véleményt formáló gyűjtők között.

Az idei kiállítási anyag valóban nagyon erősnek tűnik, belső berkekben még az is elhangzott,hogy talán a Best of Diploma sem múlja majd felül. Markáns alkotói attidűdök jelennek meg a falakon és a kiállított plasztikák között. Sok esetben sejthető a tanári témafelvetés, de mivel egyelőre nem hozzáférhetőek a tanévben megoldandó projektek, így csak találgathatunk. Az viszont tény, hogy remek csendéleteket láthatunk például Ezer Ákostól, Boda Melindától. Pazsiczky Péter vagy Winkler Viktor címadásai rövid, ironikus mosolyra is késztetnek. A figurális alkotások közül különösen izgalmasak Fehérvári Tamás vagy Schlingloff Vilmos képei.

Látunk több helyen is karcos iróniával tállalt neogiccset, mint például Gosztolák Kitti Flower Power címűjét, vagy Brückner János aktuálpolitikától sem mentes pályamunkáját. Mivel a hallgatók között nem kevés a nőnemű, így a női témák is bőségesen képviseltetik magukat. Ez utóbbiak közül hadd emeljem ki személyes kedvecemet, Jagicza Patrícia kis méretű festményét. És, igen, vannak szépséges absztraktok is, meg tájképek. Bár kevesebb a plasztikai alkotás, kevesebb szobrász nevezett, azért Varga Sándor Hangszerét, Magyari Balázs R3/1-ét mindenképp megemlítem, a "legfestőibb plasztika" pálmáját már csomagolhatná is Abonyi Alma. Tényleg sok a friss, élvezetes munka, de nem részletezném, inkább megosztom a jó hírt: az Amadeus Alapítvány honlapján mind a 78 pályázat megtekinthető, korrektül, jó minőségben, áttekinthetően. Böngésszék át, érdemes - így a rövidre szabott kiállítás megtekintésének elmaradása után is...

A kiállítás megtekinthető volt 2010. április 29. és május 7. között az MKE (1062 Budapest, Andrássy út 69-71.) Barcsay termében.