A kiállítást tematikusan rendszerezték. Az egyik oldalon Kollányi Péter íróportréi többek között Háy Jánost, Téreyt, Nádas Pétert idézik meg. Távolságtartó, komoly, bölcs férfiú pozíciójából néznek ki a befogadóra. Kertész Ákost kutyája, Nádas Pétert macskái szemén át, illetve társaságában láthatjuk. Velük szemben politikusok, szokatlanabb, hétköznapi pillanatokban: Szabó Miklós fotóján Orbán Viktor disznót perzsel, Dávid Ibolya poharát üríti Bokros Lajos plakátjának árnyékában, de láthatjuk Budaházy Györgyöt is, büntetőperének tárgyalása közben. A kommandósok Kálló Péter képriportján az élet szerves részeivé válnak: felbukkannak a nászmenetben is, egy fehérruhás menyasszonnyal szemben, jövet-menet.

A képriport kategória második helyezettje, Kocsis Zoltán Somogyszobi vonatsiratója: festékcsíkokkal áthúzott vágányok, bezárt spaletták, egy zászlótartó csonkja, kivilágított váróterem, pocsolyában visszatükröződő lámpafény. Ötvenhat kilométernyi, lezárt szakasz. Mindegy, az állomás melyik pontjáról nézzük: ugyanazokkal az éjszakai fényekkel, (ex)utasok egyformán kíváncsi tekintetével találkozunk. A tárgyak és az emberek egymásból (át)látszanak: a kalaptartó rácsán át az utasok, a váróterem üvegfalán az irodaajtók, az óra és a lefestett vágányok. Így ér össze a kint és bent, legalábbis Somogyszob végóráiban.

A terem közepén láthatók a természetfotók. Az emberi világhoz, a múzeum falához egész közel, de attól mégis elválasztva, mintegy lebegnek az üvegfalakon. Radisics Milán vaddisznója a kerítések melletti városi, terméketlen talajt tapossa. Tiszavirág-sorozata mesébe illő, háromórás nász-, illetve haláltánc naplementében. A színpompás állat röpke életének szinte minden pillanatát nyomon követhetjük a fotókon.

Az idei sajtófotó kiállításnak is egyik központi témája a roma-kérdés, akárcsak a Pécsett tavaly májusban megrendezett FIKA kiállításnak. A nagydíjat Szandelszky Béla Roma gyász című, a temetésen és az azt követő halotti toron készített, fekete-fehér fotói kapták. Bernarda Alba házában, spanyolföldön érezzük magunkat: kitüntetett szerephez jutnak a női arcok, a kitárt konyhaajtó mellett egy gitáros látható. A másik nagydíjas, Sopronyi Gyula, a havadtői református árvaház gyermekeit örökítette meg: egyikük boldogan sepregeti az udvart, bár még olyan kicsi, hogy a seprő nyele a feje fölé nő. Mindegyik pillanatkép harmóniát, szeretetet sugároz.

A magyar sport meghatározó alakjai több képen is visszaköszönnek. Mint minden évben, egy extra-teremben pedig most is a divatfotó-kiállítást láthatjuk. Katti Zoób, Náray Tamás, Gyulai Natália vagy S. Hegyi Lucia 2009-es kollekcióit (nemcsak fotókat, hanem három „valódi” ruhakölteményt is kiállítottak) hasonlíthatjuk össze az ötvenes-, illetve hatvanas évek divatjával. Külön érdekesség az 1956. október 22-én, egy nappal a forradalom előtt, a Divatcsarnok árleszállításán készített fotó. Több mai és hajdani dívát (pl. Hámori Gabi, Törőcsik Mari) is megcsodálhatunk, épp aktuális szerepüknek pompájában. A divatfotók nagy többsége szerencsére nemcsak a ruhákról szól, de figyelemre méltó kor-, illetve városkép is: Baricz Katalin Budapest című fotóján egy magas, elegáns modell sétál egy idősebb, alacsony, kezében ócska szatyrot tartó néni mellett.

A kiállítás megtekinthető március 19.-től május 2-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban.