Régen jártam az Uránia moziban, legalábbis most kicsit meglepett a gondosan díszített terem tágas intimitása. Tágas, mivel viszonylag nagy teret tölt be a nézőtér, ám annyi erkély, ülés és mindenféle szék található benne itt-ott, hogy bármerre néztem, a színpad kivételével mindenhol csak nézőket és nézőket láttam. Kétségtelenül telt ház volt, nem is a mindennapi fajtából.

Nem csoda. A Berlini Filharmonikusok hegedűseitől igazán jó műsor várható, és ebben nem is kellett csalódnunk. Az együttes zenéléséről semmi rosszat nem mondhatok: a zenészek tökéletes pontossággal, s ami ennél meglepőbb, mindenhol tökéletes dinamikával játszottak. Azon ritka élmények egyike volt a koncert, amikor az összes hangszer hangja világosan és tisztán kivehető, mégis egységes zeneművet és nem csupán szólamok összességét hallunk.

Mondhatni volt koncepciója a daraboknak: minden világosan, érthetően meg lett formálva, ugyanakkor a művek sem véletlenül következtek egymás után, érződött a teljes koncepció és az előadás íve is.



Mégis, az előadás minden tökéletessége ellenére volt valami ellenérzés bennem. Ugyanis ez a koncepció nem fényes, ragyogó elképzelés volt, mint például hogy „na most megmutatjuk nekik”, hanem egyszerűen csak a jó öreg „hadd szórakozzanak”.

És valószínűleg nem állok messze a szándékaiktól (és a valóságtól), ha egyszerűen csak „vérprofi hakninak” nevezem ezt az előadást. Le a kalappal előttük! A legkisebb hibát sem követték el, semmi „lazaság” nem volt bennük, minden pontosan ki volt dolgozva. Tökéletes, gondtalan szórakozást nyújtottak.

A közönség pedig lelkesen ünnepelt, alig akarta leengedni őket a színpadról, hiszen pont erre volt szüksége: feledni a mindennapokat.


A műsoron:

Vivaldi: a-moll concerto, op. 3/8, „L'Estro armonico”, RV 522
I. Allegro, II. Larghetto e spiritoso, III. Allegro

Herbert Baumann: Concertino – ősbemutató
I. Vivace, Passacaglia, II. Andantino, Rondo, III. Allegro con spirito

Spanyol szvit
1.Sarasate: Romanza andaluza
2.Albéniz: Tango
3.Ravle: Habanera
4.Granados: Andaluza
5.Albéniz: Sevilla

szünet

Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány (Gerhard Tittel átirata)
Klaus Sonnenburg: Szvit 10 hegedűre és zongorára
I. Musica Nostalgica, II. Intermezzo Bernesis, III. Dance Infernal

Bruch: Tavaszi dallamokkal

Sosztakovics: Hat darab (Prelúdium; Gavotte, Keringő; Elégia; Keringő; Polka)

ifj. Johann Strauss: A denevér – nyitány


Antonio Vivaldi: a-moll concerto, op, 3/8

Az op, 3-ban közreadott tizenkét koncertet Vivaldi (1678-1741) Harmóniai szeszély (L'Estro Armonico) címmel foglalta sorozatba. Nyomtatásban vélhetően 1713 körül jelent meg. Bach is jól ismerte ezeket a darabokat, többei is átdolgozott orgonára.

Pándi Marianne írja: „Az a-moll kettősverseny egyike a sorozat legismertebb darabjainak. Első tételének javarészt skálamenetekből szerkesztett tematikája lendülettel és tömör hangzással „viszi előre” a zenei történést. A második tétel költői szépségű passacaglia, amelynek „makacs” basszusa a darab elején és végén unisono hangzik fel a teljes együttesben. A zárótétel – akárcsak az első Allegro – lefelé lépő skálamenetei lapidáris non-legato vonásokkal megszólaltatva vezetik be a szólók játékát”.

Herbert Baumann: Concertino

Herbert Baumann (1925) Berlinben született, zeneszerzést Paul Höffer és Boris Blacher irányításával tanult. A karmesterként is aktív Baumann mestere a legendás Sergiu Celibidache volt. Sokat dolgozik különböző német, osztrák és svájci színházak számára, több mint 500 színházi előadáshoz készített zenét. 1957 és 1983 között 6 filmhez és 30 televíziós filmhez komponált kísérőzenét.

Spanyol szvit

A rendkívül népszerű spanyol (vagy spanyolos) dallamokból álló táncsorozat a barokk szvitekhez hasonlóan különböző karakterű és vérmérsékletű táncok füzére, melyben találunk bevezető jellegű tételt, igazi lassút (Granados: Andaluza) és tüzes, temperamentumos finálét (Albéniz: Sevilla).

Mihail Ivanovics Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány

Glinka (1804-1857) második operája Puskin költeménye nyomán készült. A darabban hibátlanul érvényesül az olasz mesterektől tanult dallamos énekszólam, a németektől elsajátított gondos kidolgozás és a francia nagyopera látványos pompája. Az ifjú hős, Ruszlán, aki kedveséért, a szép Ludmilláért bátran szembeszáll minden veszéllyel, a nyitány főtémájában mutatkozik be eslső ízben a hallgatóságnak.

Klaus Sonnenburg: Szvit 10 hegedűre és zongorára

Klaus Sonnenburg (1927) Berlinben tanult, és olyan neves mesterek is foglalkoztak vele, mint Paul Hindemith, Wolfgang Fortner vagy Olivier Messiaen. Színházakban, balettegyüttesek mellett, rádió- és televízió-társaságoknál dolgozott, sok kísérőzenét komponált. A berni zeneművészeti konzervatórium professzora.

Max Bruch: Tavaszi dal

Az ad libitum zongora- és harmóniumkísérettel ellátott hegedűduó Bruch (1838-1920) egyik népszerű kompozíciója.

Dmitrij Sosztakovics: Hat darab (Prelúdium; Gavotte; Waltz; Elegy; Waltz; Polka)

Sosztakovics (1906-1975) nagy érzékkel komponált a különböző táncidiómák szellemében. Keringőinek, polkáinak népszerűségét a különböző hangszeregyüttesekre készült átiratok magas száma is jelzi. A zeneszerző maga is szívesen állított össze különböző műveinek részleteiből szviteket (balett-szvitek), vagy készített kifejezetten populáris hangszerelésű sorozatokat (Jazz-szvit).

Ifj. Johann Strauss: A denevér – nyitány

Strauss egyik legnagyobb és máig biztos sikert hozó operettje A denevér. Bemutatója 1874-ben volt Bécsben, a nyitány a bécsi újévi koncertek egyik leggyakoribb műsorszáma.

A Berlini Filharmonikusok Hegedűsei

A világhírű szimfonikus zenekar hegedűseiből álló együttest Laurentius Dinca hozta létre 1993-ban. Célja elsősorban az volt, hogy a hallgatók még jobban elmerülhessenek a Berlini Filharmonikusok dús vonóshangzásában, és szinte „belülről” élvezhessék virtuóz technikai tudásukra alapozott produkcióikat.

Különleges kihívást jelentett, hogy pusztán a hegedűhangra építve – hiszen kizárólag a zongora közreműködését veszik néha igénybe – hozzanak létre teljes értékű hangzást. A repertoár eleinte csak átiratokból állt, s ezek elkészítésére olyan kiváló muzsikusokat sikerült megnyerniük, mint a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskola két professzora, Herhard Tittel és Wolfram Heicking, illetve a zongoraművész Harry Ermer.

A különleges hangzás azonban később kortárs zeneszerzőket is megihletett: Helmut Eder, Herbert Bauman, Roland Leistner-Mayer, Jacques Bondon, Dan Dediu, John Hearne és Klaus Sonnenburg írt darabot erre a hangszer-összeállításra.



Az együttesnek eddig két CD-je jelent meg, az egyik Németországban, a másik pedig Japánban, ahol rendszeresen turnéznak a számtalan európai felkérés mellett.