Felmegy a függöny, de a fény nem. Nyolc-kilenc apró fényforrás világít meg egy hosszú szoknyás táncoslányt. A kis fényforrások a többi táncos szájából világlanak, koreográfiájukkal világítják meg a táncoslány koreográfiáját. A következő képben pasztellkék fény, a fiúk bemutatkozása. Akrobatikus, magasan képzett, hosszú táncosfiúk, elképesztő testtudattal és koncentrációval, ami az egymásba gabalyodó, egymásnak feszülő kontakt koreográfia előadásában elengedhetetlen. Nagyon kimunkált jelenetek, gondolatok, történetek, zenék, technikák vonulnak fel, néhol még humorral is fűszerezve.

A látvány, a látványos ötlet rendkívüli szerepet játszik. A színpadot a fénynek különböző festései határozzák meg. A hátsó falon egy keskeny, hosszú kivágás van, amiben fejek, arcok, kellékek vagy akár pusztán az erős fény bukkanhat fel, és tűnhet el. A színpad jobboldalára egy hatalmas zsákot függesztettek fel, ami várakozásra készteti a nézőt az első pillanattól. Az egyetlen díszletelem egy pad, ez az előadás egy pontján kellékké, főszereplővé, a koreográfia szervező elemévé válik.

Az etűdsorozatban táncos és színházi elemek egyaránt vannak. A fiatal táncosok között szinte végig van egy idősebb férfi, aki néha mesterként, néha bohócfiguraként jelenik meg. Az egyórás produkció egy pontján a duettet táncoló fiúk közül egyik a nyakába kapja, és ő lyukat vág a zsákon. Elkezd peregni a homok, és ő kis esernyőjével percekig alatta áll. A homok aztán az előadás végéig szakadatlan hull alá, a két fiú néha összébb takarítja humoros-praktikus-tragikus koreográfiával.

A meghökkentő eszközhasználat teszi egyedivé, izgalmassá a csapatot, az előadást, az emeli ki a finomkodás, szépelgés, érzékenykedés sztereotíp skatulyáiból. A cirkuszi akrobatika eszközeit és technikáit emeli át egy színházi, művészi közegbe. A két legmeghatározóbb etűd számomra az előadás második felében a már említett pados koreográfia volt, az előadás elején pedig egy hosszú rúd bevonása: a rúd két végét fiúk tartották, úgy szaladtak a térben és a rákapaszkodó libbenő szoknyájú lányokat húzták-vonták, úsztatták annak segítségével... A paddal három táncos, két fiú és egy lány, ritmikus, izgalmas, humoros zenére, hol ráültek, ráfeküdtek, ráültették, ráfektették egymást, kihúzták egymás alól, hol fölötte röptették egymást fantasztikus pontossággal és tempóval, néhol már a némafilm akrobatáit juttatva eszünkbe.

A sokszínű előadás átgondolt, érzékeny, néhol nevettető, néhol komor, hangulatokban és hangulatváltásokban gazdag, kreativításában lenyűgöző etűdfolyam, amit a sokféle, bár nem széttartó zenei anyag is meghatároz. Kedves, szórakoztató, utaztató színházi élmény.

Hydra

Az Inbal Pinto & Avshalom Pollack Dance Company vendégjátéka

Táncolják: Einat Betsalel, Michal Almogi, Artur Astman, Ido Batash, Lazaro Godoy, Shay Haramaty, Shir Medvetzki, Noga Harmelin, Zvi Fishzon, Ariadna Montfort Soriano, Dana Shoval, Andreas Merk, Nir Tamir

Koreográfia, rendezés, díszlet, jelmez: Inbal Pinto, Avshalom Pollak

Balettmester: Dina Ziv
Zene: Michael Convertino, Seigen Ono, Gavin Bryars, J. S. Bach, Lionel Belasco, Arvo Pärt, Giya Kancheli, Gaucelm Faidit, H. Purcell
Fény: Yoaan Tivoli, Dania Zemer
Hang: Asaf Ashkenazy

2010. március 29.
Nemzeti Színház

Budapesti Tavaszi Fesztivál