A Bartók Nemzeti hangversenyterem ha nem is csordultig, mégis szépen megtelt a Dán Kamarazenekar bemutatkozására. Rossz szokásomhoz híven az utolsó utáni pillanatban igyekeztem a helyemre: ezúttal a színpad és a szűken mért első sor közében botladoztam cipőbe bújtatott lábak és itt-ott felejtett táskák, felöltők között.

Tudom, valóban dícséretes a Nemzeti Hangversenyterem akusztikája, ám megfigyeltem, hogy korántsem mindegy, éppen hová szól az ember jegye: az oldalerkélyekről a sokszor, többszörös késéssel visszaverődő hangok kenik el a hangzást, közvetlen közelről pedig gyakran száraz, széteső a hallásélmény (amely a hátsóbb sorokban - feltehetően - lágy
hangzásba olvad).

Talán még sosem ültem ennyire elöl: a zenekar tagjai jó karnyújtásnyira voltak tőlem, s fura békaperspektívából csodáltam a hegedűslányok selyemharisnyába bújtatott bokáját. Többé-kevésbé pontosan azt hallottam, amit a zenekar tagjai, és megnyugtathatom olvasóimat: szétesésről itt szó sem volt.



A dán Nielsen fuvolaversenye és Aladdin-szvítje remek alkalom volt a zenekar bemutatkozására: a századforduló táján (1865-1931) élt szerző zenéje egyszerre volt klasszikus - a szó nemes értelmében -, modern (néhol dodekafóniával határos), és mégis dán, nemzeti. Ragyogó zene volt, s az együttes is hibátlanul játszott.

Seres Dóra pontosan és szépen fuvolázott, a fuvolaversenyben mintegy búvópatakként csillogott a felszínen, rejtőzött a zenekari hangzás mélyén, majd izzott fel újra a hangszer hangján szárnyalva. Ha kifogást keresek, legfeljebb némi (dinamikai) hajlékonyságot és (még) több érzést hiányoltam játékából.

Az Aladdin-szvít is tökéletes volt mind zeneileg, mint a zenekar játéka szempontjából. És Fischer Ádámot, a karmestert említenem sem kell: olyan átéléssel, szenvedéllyel vezényelt, hogy néha már azon tanakodtam, hogy e kedves, barokkos figura mosolya mögött mekkora energia és (esetenként) harag lapulhat. De malőr nem történt, az együttes pontosan játszott, s a karmester mosolya és szenvedélyektől gyötört arca csupán "a zenei előírásoknak megfelelően" változott.

Ugyanakkor meg kell említenem egy furcsaságot, ami semmiképpen sem a zenekart, és különösen nem a karmestert illeti. Ha az Aladdin-szvit tételcímeit vesszük alapul, különböző stílusokat illetve többrétegű zenét várunk, különösen a hindu illetve néger tánc részeknél. Márpedig az előadás (és az alapjául szolgáló zenemű) meg sem kísérelte a különböző kultúrák zenei festését: a hindu illetve néger tánc világosan dán zene volt - dán népi ihletésű műzene (ami köszönő viszonyban sincs a hindu dallamvilággal).

A koncert ragyogóan sikerült, elégedetten vonultam vissza a szünetben, s bár a kalandos út székemhez némileg visszavett hangulatomból, újult reményekkel vártam a folytatást.

Közben azonban a színpad kissé átalakult: kevesebb zenész szorult kisebb térbe, így a kezdeti intim közelség majdhogynem koncerttávolsággá lazult. Részben bántam, részben fellélegeztem a kibővült lég(tér)ben. Ám nem csak én lélegeztem fel.

Igazából már magam unom magam, ahogy állandóan ismételgetem: a koncert és a TV- illetve videónézés nem ugyanaz! A TV-adással ellentétben a koncertelőadást nem arra tervezték, hogy mi közben nyugodtan  beszélgessünk! Ahogy - meg kell jegyeznem - a DVD-vel ellentétben az élmény sem tekerhető vissza. Kérem, aki tudja magáról, hogy két perc után már a mobil gombjait tekergeti illetve csatornát szeretne váltani, az inkább vásárolja meg DVD-n vagy CD-n, s a zenét fogadja be annyi lépésben otthon, ahányban ez  kényelmes az emésztésének.

Komolyan olyan érzésem volt, mintha a zenekar tagjai között ülnék, és arra kapkodnám a fejem, hogy most épp a vasárnapi ebéd részleteit tárgyalják, vagy arra hívják fel (és terelik el pont a felhívással) valakinek a figyelmét, hogy mikor mire ügyeljen.

Félreértés ne essék, a dán zenekar tagjai dánul beszélnek, és nem koncert közben. A színpadról csak egy-egy - jól időzített - köhécselést hallottam, az előbb említett terefere körülöttem, s mögöttem zajlott (mintegy 2 méterre a zenészektől). Bár, ha már megemlítettem a színpadot, kiemelném azt a mini-drámát is, ami a fuvolaverseny közben ott lezajlott: az egyik hegedűs leány köhögőrohamot igyekezett elfojtani, és sikerült elkapnom társnője bíztató pillantását, ami igazán megnyugtató volt, még számomra is. Persze nem szóban, csupán gesztusban.

A koncertre visszatérve Fisher Ádám a szünet után tett néhány keresetlen megjegyzést: először is kiemelte, hogy az elhangzó mű valóban a 11 éves Mozart szerzeménye. Majd - láthatóan kissé összezavarodva - azt mondta, hogy Mozart pedig magyar, és dán is (magyarul, majd angolul elismételve).



Nem kívánom jeles karmesterünk zenetörténeti műveltségét, sem földrajzi ismereteit kétségbe vonni. Mozart valóban magyar, már amennyire Salzburg és Bécs is magyar város, és persze dán is, mint ahogy a hindu és néger tánc is - mint a szünet előtt "hallottuk" - dán népzene. 

És kérem, én valóban szeretem Mozartot, ahogy jeles karmesterünket is igen nagyra becsülöm, de kissé szerencsétlennek tartom azt a műsorválasztást, amiben a Bartók-kortárs dán szerző modern hangzású műve után a 11 éves, majd az érett Mozart műveit hallgatjuk.

Mert azt még el tudom fogadni, hogy a hindu tánc valójában dán népzene, és Mozart természetesen van olyan világfi, hogy egyben magyar és dán is lehessen, ám az idő kerekét - tudtommal - igen nehéz visszafele forgatni.

Szóval a Dán Nemzeti Kamarazenekar bemutatkozása szerintem inkább multikulti show volt, amiben megcsodáltuk a dán zenekarban otthonos (magyar) fuvolás mellett a csodaszép és elbűvölő hangú svéd szopránt, ám Dánia bemutatkozása helyett inkább Fischer Ádámot és honos közönségünket ismertük meg - egy kicsit jobban.

Persze valószínűleg keveseknek tűnt fel a fordított időutazás, a kifordított nemzeti jelleg és különben is, elbűvölő zenei előadást hallottunk. A közönség igazi vastapssal ünnepelte a zenekart és az illusztris zenészeket, s talán csak engem zavart a nem odaillő "Bravó" bekiabálás.

A ráadásról pedig csak annyit mondok: az ünneplő közönségnek szólt, és nem a zenetörténet számára, a nemzetek dicsőséges egymásra találása alkalmából.

A műsoron:

Nielsen: Fuvolaverseny
I. Allegro moderato
II. Allegretto - Adagio ma non troppo - Allegretto - Tempo di marcia

Közreműködött:
Seres Dóra - fuvola

Nielsen: Aladdin-Szvit, op. 34
Ünnepi induló
Aladdin álma és a reggeli ködtánc
Hindu tánc
Az ispahani piac
Néger tánc

szünet

Mozart: Betracht dies Herz (Grabmusik - részlet), K 42
Mozart: Misera, dove son - recitativo és ária, K 369
Mozart: D-dúr ("Haffner") szimfónia, K 385
I. Allegro con spirito
II. Andante
III. Menuetto
IV: Finale. Presto

Közreműködött:
Miah Persson - ének

vezényelt: Fischer Ádám

Carl August Nielsen: Fuvolaverseny

1922-ben, amikor Nielsen (1865-1931) a Koppenhágai Fúvósötös számára komponált kvintettjét befejezte, felmerült, hogy az együttes mindegyik tagjának ír egy-egy versenyművet, de végül csak egy fuvola- és egy klarinétvrsennyel készült el. Az eredeti koncepció szerint a concertók afféle zenei portrék lettek volna, hiszen Nielsen mind az öt zenészt jól ismerte.

A Fuvolaverseny a darabot egykoron bemutató fuvolistát, Holger Gilbert-Jespersent (1890-1975) jó kedélyű, életvidám muzsikusnak mutatja.

Carl August Nielsen: Aladdin-szvit

Nielsen operaszerzőként is sikeres volt, Maskarade című darabja után mégsem komponált több dalművet. A színpadnak azonban nem fordított hátat, kísérőzenéket továbbra is szerzett. Mind közül a legjelentékenyebb az 1919-ben a koppenhágai Királyi Színházban bemutatott Aladdin.

Az Ezeregyéjszaka meséiből ismert történetet feldolgozó színműhöz Nielsen igen változatos és nagyszabású zenét írt, táncokkal, kórusbetétekkel. Többnyire igyekezett kerülni a téma által  sugallt keleties zenei koloritot, viszont előszeretettel fordult a dán népdalokhoz.

Wolfgang Amadeus Mozart: Betracht dies Herz (Grabmusik - részlet), K42; Misera, dove son, K 369

A legenda szerint a kantátát Mozart (1756-1791) 1767-ben, Salzburgban, egy szobába zárva komponálta. Egy héten keresztül senkit sem fogadhatott, csak "a kottapapír és a kantáta szövege voltak a társai". A hercegérsek így akart meggyőződni a fiú képességeiről.

A recitativókból, egy-egy áriából (basszus és szoprán), duettből és zárókórusból álló kompozíció kiemelkedő részlete az angyal áriája: "Pillants e szívre, és kérdezd meg, ki fonta a töviskoronát". A Metastasio Ezio című librettójának részletére (Misera, dove son) írt koncertária Münchenben keletkezett 1781-ben, a boldog Idomeneo időszakban.

Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr ("Haffner") szimfónia, K 385

A Haffner- és a Mozart-család Salzburgban közeli barátságban állt. A jómódú kereskedő és a város polgármestere, id. Sigmund Haffner gyakran rendezett házi koncerteket otthonában, melyeken Leopold és Wolfgang is közreműködött. Amikor 1776-ban Haffner lányának, Maria Elisabethnek az esküvőjére készültek, Wolfgangot kérték meg, hogy írjon ünnepi zenét. A héttételes Haffner-szerenádnak (K 250) akkor sikere volt, hogy hat évvel későb, amikor újra ünnepelt a család, Mozart ismét megrendelést kapott.

Ezúttal ifj. Sigmund Haffner nemesi levelének megszerzése volt az alkalom. A Haffner-szimfónia nagy sikert aratott Bécsben is, ahol - a kor szokása szerint - az első három tétel és a finálé közé sok más darabot (zongoraműveket, vokális zenét, improvizációt) iktattak be.

Miah Persson

A szoprán énekesnő a világ legnagyobb operaházainak és fesztiváljainak rendszeres vendége, fellépett többek között a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a BBC Promson, a Covent Gardenben, Aix-en Provence-ban, a Metropolitanben, San Franciscóban, a Bécsi Állami Operaháznan, a Párizsi Operában és a Theater an der Wien színpadán. Főbb szerepei: Sophie, Fiordiligi, Zerlina, Susanna, Poppea és Pamina.



Az elmúlt hónapan Sophie-t és Juliskát énekelte a Metropolitanben, Fiordiligit Salzburgban, Stockholmban pedig Schumann Faust jeleneteiben lépett fel Daniel Harding vezényletével. Augusztusban Anne Truelove (A léhaság útja) szerepében mutatkozik be a Glyndebourne-i Fesztiválon, az év végén pedig újra Fiordiligi szerepe várja, ezúttal a Metropolitan közönsége előtt.

Seres Dóra

A fiatal fuvolaművész 2002-ben kitüntetéssel diplomázott a Liszt Ferenc Zeneakadémián Kovács Lóránt növendékeként, majd Münchenben képezte tovább magát Adorján Andrásnál.

2003-ban megnyerte a Budapesti Nemzetközi Fuvolaversenyt, de korábban 1. díjat hozott el Prágából, később pedig Lipcséből és New Yorkból is. 2002 és 2006 között a Rádiózenekarban játszott, 2006 óta pedig a Dán Nemzeti Kamarazenekar 1. fuvolása.

Szólistaként fellépett a Danish Radio Sinfoniettával, a New York-i St Luke's Zenekarral, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Szlovák Kamarazenekarral és a Prágai Filharmonikusokkal, önálló koncertje volt a Carnegie Hallban (Zankel Hall), a washingtoni Kennedy Centerben, Bostonban és a Sibelius Akadémián Helsinkiben.