építészet
2010. 03. 24.
Londonban idén a vörös a divat
A francia Jean Nouvel tervei alapján épül fel a londoni Kensington Gardens-ben az idei Serpentine Gallery nyári pavilonja. Ő a tizedik a sorban. Eddig sokan beelőzték, de idén végre egy francia túrja fel a szép angol gyepet.
Idén az 1945-ben született, világszerte ismert francia építészt, Jean Nouvelt kérték fel a Kensington Gardens-ben minden évben felépülő Serpentine Gallery pavilonjának megtervezésére. A világszerte több hatalmas és elismert épülettel büszkélkedő építésznek ez lesz az első munkája Angliában. Munkáinak nagy része Franciaországban található, de épületei láthatók a világ minden táján.
A minden évben feltúrt, majd helyreállított zöld Kensington Gardens gyepén 2000 óta állítják fel a nemzetközi kortárs építészeti szcéna kiemelkedő szereplőinek alkotásait. Olyan építészek kapnak itt lehetőséget, akik nemzetközileg elismert alkotók, de Angliában még nincs befejezett épületük. A nyári pavilon ideiglenes épület, három hónapig használják kiállítások rendezésére és közösségi térnek. Az építészeknek, szerkezettervezőknek és kivitelezőknek sincs sok idejük a létrehozására - a tervezők felkérésétől a pavilon átadásáig hat hónap áll rendelkezésre.
Az elmúlt tíz évben a Londoni Művészeti Galéria által támogatott, nagy sikernek örvendő és közbeszéd tárgyát képező kiállítási pavilonok arculata a könnyed hangvételűtől a komolyan kiérlelt formavilágig sokat változott. Rem Koolhaas és Cecil Balmond 2006-os pavilonja egy stilizált hőlégballont formázott. Az Oscar Niemeyer által megálmodott 2003-as épület íves betonfelületeinek üzenete Brasilia-ból úgy állt a helyén, mintha a három röpke hónap helyett évtizedekig maradna.
A 2010-es pavilon kialakítása kontrasztokra épül: a könnyű, légies anyagok és a drámai fém konzolok kettőssége mellett a színek kontrasztja is dominál. A teljes pavilont uralja az élénk vörös, ami a park zöldjével kel életre és játékos ellentétre. Londonban ez a szín jól ismert utalásokat tartalmaz. Több brit ikonikus és tradicionális darabra reflektál: a jellegzetes telefonfülkékre, postaládákra, londoni buszokra és a nemzeti lobogóra.
Az épület merész geometriai formákat vonultat fel a méreteihez képest: hatalmas behúzható napellenzőt és egy hatalmas, szabadon álló ferde falat, mely 12 méter magas, és fenntartja a lehetőséget, hogy a gyep felkússzon rá és uralja a látványt. A pavilon kísérletezni próbál a játék fogalmával: megidézi az alkotó véleménye szerint az asztaliteniszt is, a kiadott sajtóanyag szerint. Hogy valójában ez mit jelent, és hogy kerül a pakliba, azt nem tudni. Mindenesetre elég sok dolgot és ideát pakoltak bele a tervbe, és bőven lesz muníció belelátni bármit.
A használt anyagok: üveg, polycarbonát és vászon, amelyek egy sokoldalú belső és külső térstruktúrát hoznak létre. Nouvel hangsúlyozza a kutatást, az analízist, a párbeszédet a tervei kialakítása során, továbbá több diszciplinát próbál felölelni: a zenét, az irodalomat és a mozgóképet. A pavilon köztérként szeretne működni, kávézóként, találkozóhelyként. A pavilon júliusban nyílik, és a Serpentine Gallery zöld gyepén október végéig fog állni.
A tavalyi pavilonról:
A minden évben feltúrt, majd helyreállított zöld Kensington Gardens gyepén 2000 óta állítják fel a nemzetközi kortárs építészeti szcéna kiemelkedő szereplőinek alkotásait. Olyan építészek kapnak itt lehetőséget, akik nemzetközileg elismert alkotók, de Angliában még nincs befejezett épületük. A nyári pavilon ideiglenes épület, három hónapig használják kiállítások rendezésére és közösségi térnek. Az építészeknek, szerkezettervezőknek és kivitelezőknek sincs sok idejük a létrehozására - a tervezők felkérésétől a pavilon átadásáig hat hónap áll rendelkezésre.
Az elmúlt tíz évben a Londoni Művészeti Galéria által támogatott, nagy sikernek örvendő és közbeszéd tárgyát képező kiállítási pavilonok arculata a könnyed hangvételűtől a komolyan kiérlelt formavilágig sokat változott. Rem Koolhaas és Cecil Balmond 2006-os pavilonja egy stilizált hőlégballont formázott. Az Oscar Niemeyer által megálmodott 2003-as épület íves betonfelületeinek üzenete Brasilia-ból úgy állt a helyén, mintha a három röpke hónap helyett évtizedekig maradna.
A 2010-es pavilon kialakítása kontrasztokra épül: a könnyű, légies anyagok és a drámai fém konzolok kettőssége mellett a színek kontrasztja is dominál. A teljes pavilont uralja az élénk vörös, ami a park zöldjével kel életre és játékos ellentétre. Londonban ez a szín jól ismert utalásokat tartalmaz. Több brit ikonikus és tradicionális darabra reflektál: a jellegzetes telefonfülkékre, postaládákra, londoni buszokra és a nemzeti lobogóra.
Az épület merész geometriai formákat vonultat fel a méreteihez képest: hatalmas behúzható napellenzőt és egy hatalmas, szabadon álló ferde falat, mely 12 méter magas, és fenntartja a lehetőséget, hogy a gyep felkússzon rá és uralja a látványt. A pavilon kísérletezni próbál a játék fogalmával: megidézi az alkotó véleménye szerint az asztaliteniszt is, a kiadott sajtóanyag szerint. Hogy valójában ez mit jelent, és hogy kerül a pakliba, azt nem tudni. Mindenesetre elég sok dolgot és ideát pakoltak bele a tervbe, és bőven lesz muníció belelátni bármit.
A használt anyagok: üveg, polycarbonát és vászon, amelyek egy sokoldalú belső és külső térstruktúrát hoznak létre. Nouvel hangsúlyozza a kutatást, az analízist, a párbeszédet a tervei kialakítása során, továbbá több diszciplinát próbál felölelni: a zenét, az irodalomat és a mozgóképet. A pavilon köztérként szeretne működni, kávézóként, találkozóhelyként. A pavilon júliusban nyílik, és a Serpentine Gallery zöld gyepén október végéig fog állni.
A tavalyi pavilonról:
További írások a rovatból
Beszámoló a 18. Velencei Építészeti Biennáléról