Umberto Eco a Foucault ingával arra hívta fel a figyelmet, hogy összeesküvés-elméletet mindenből lehet gyártani, még egy ártatlan mosócédulából is, az élet eleinte úgyis igazolni fogja a kétes hitelű állítást. A Zeitgeist óta pedig azt is sejtjük, hogy a világot csak pár gonosz ember irányítja.

Így van, vagy nincs így, nem tudjuk biztosan. Az azonban biztos, hogy a tényfeltáró dokumentumfilm nagyon kifizetődő, hatalmas rá a kereslet, így egyre több munka készül a műfajban. Gondoljunk csak Michael Moore filmjeire, a Super size me című Morgan Spurlock filmre (aki szinte halálra ette magát egy gyorsétteremben), vagy a Yann Arthus-Bertrand által készített Homera. Mindegyik azt a célt szolgálja, hogy felnyíljon a szeme a nézőnek, tudja meg, mi is zajlik körülötte valójában. És itt a valójában a tényleges kérdés, azáltal van összeesküvés szaga minden ilyen filmnek, hogy ha komolyan ennyire rossz a helyzet, akkor mért nem kezdi el a sok millió néző megváltoztatni az életét? Miért veszi meg a gyorséttermek agyonreklámozott, művi boldogsággal átitatott ételeit? Mért nem akarja senki kinyitni a szemét?

A kilenc részre tagolt filmben sok képi és filmbetét látható. A vágásoknak köszönhetően a kontraszt jobban kiütközik a régi és a mostani mezőgazdaságban és állattenyésztésben. A részeken két narrátor vezet végig, egyikük Erick Schlosser újságíró és oknyomozó riporter, a Fast Food Nation című könyv szerzője, melyben a McDonalds terjeszkedését és káros következményeit mutatja be. A könyv 2001-ben jelent meg, hatalmas siker lett, 2006-ban Richard Linklater meg is filmesítette. A másik narrátor Michael Pollan újságíró, egyetemi tanár, aki szintén az ételeinkről írt könyvet. Az Omnivore’s dilemma négy féle ételt különböztet meg: a gyári, azaz gyorséttermi mellett a bioélelmiszereket, harmadikként a helyi gazdák által megtermelt ételeket (e fejezetnek az a Joel Salatin és farmja a főszereplője, aki ebben a filmben is bemutatkozik, s ő nem csak farmer, hanem hat, étkezésről szóló könyv szerzője is). A negyedik féle étel a háztáji, magunk által megtermelt élelmiszer. Az összesen öt szereplő mellett a filmben citált nagy vállalatok egyike sem nyilatkozott. Ha ez a film igaz, akkor nyugodt szívvel kidobhatjuk a hűtőnk tartalmának jó részét.

Gyorsétel legyen minden étel

Az első rész a gyorséttermek hőskorába vezet vissza, elmagyarázza, hogy tudott sikeres lenni a McDonalds, hogy válhatott a legnagyobb felvásárlójává a csibehúsnak, paradicsomnak, salátának, krumplinak, az almának országszerte, és ezzel hogy alakította át azok megtermelésének módját. Az ipari mértékű előállításhoz nem elég a kis gazdaságok termése: pár, a gyorséttermekhez hasonló nagyságú cég jött létre, melyek a termelés elejétől a végéig a kezükben tartják az iparágat. A genetikailag átalakított csibe már teljesen máshogyan néz ki, mint 50 évvel ezelőtt. Mivel az emberek szeretik a fehér húst, így megoldották, hogy kétszer akkora legyen a csibemell, fele annyi idő alatt. Ez a már hazánkban is elterjedt csibenevelési eljárás a gazdálkodót is átalakította. Ma már ezek a nagy cégek birtokolják a csibét a kikelésétől a boltok polcára kerüléséig. A csibe átalakításának köszönhetően nem bírja el a csontozata a súlyát, ezért nem tud megtenni pár lépésnél többet, hogy ne rogyjon le a földre, habár a tyúktelepek nem is teszik lehetővé a nagy távot, mivel egy-egy ólba több ezer csibe van összezsúfolva teljesen méltatlan körülmények között. A bemutatott farmerek közül egyedül Carol Morison meri megmutatni, hogy hol élnek az állatok, a többiek a felvásárló tiltásának engedtek.

Tengeri sok lehetőség

A kukorica „csodáját” mutatja be, hogy hogyan válhatott a legfontosabb élelmiszerünkké. Mára az ételek 90%-a tartalmaz valamilyen kukorica vagy szója összetevőt, vagy mindkettőt egyszerre. A glutén, a xantán gumi, az aszkorbinsav, a cellulóz, szaharin, margarin mindenkinek ismerős szavak, vagy ha nem, akkor csak le kell emelni egy találomra kiválasztott élelmiszert a konyhai polcról, majd megnézni az összetevőket. Mára mérnökök tervezik meg az ételeinket, befolyásolva annak ízét, állagát, eltarthatóságát. A kukorica másik legfontosabb felhasználási területe a takarmányozás. Igaz, hogy a marha nem a kukorica elfogyasztására alkalmas gyomorral rendelkezik, mégis átalakították az állatok étkezési szokásait. A Koncentrált Állattakarmányozási Üzemekben a kukorica a fő táplálék, az olcsóság mellett van még egy érv: attól hamar meghíznak az állatok.

Nem kívánt következmények

A szarvasmarha gyomra fűevésre alakult ki, tehát ha kukoricával etetik, akkor a gyomrában levő baktériumok ellenállóvá válnak az e-coli fertőzésnek, ami az élelmiszeripar egyik rákfenéje lett az elmúlt években a gyakori megbetegedések miatt. Az e-coli fertőzés már nem csak a húskészítményekkel terjed, az elmúlt 10 évben 20 fertőzés történt zöldségek következtében, mivel a hizlalótelepek szennyvize a földbe került. Az egész Államok területén mára mindössze 13 vágóhíd maradt fenn a több ezerből. A sok fertőzés miatt rengeteg hamburgerhúst hívnak vissza minden évben, ennek ellenére nem egy halálos áldozatot követel az ételmérgezés. Barbara Kowalcyk kisfia e-coli fertőzés következtében vérzéses vastagbélgyulladásba halt bele két és fél évesen, amit 3 hamburger elfogyasztása okozott. A sorozatos fertőzések okán be akartak vezetni egy törvényt, melynek értelmében a többszöri vizsgálaton elbukó vágóhidakat be lehessen zárni. Ez a Kevin-törvény a mai napig nem lépett életbe.

Pénz éhség

Itt egy családot mutat be a film, aki a kevés pénzéből nem tudja megvenni a normális ételt, mivel az sokkal drágább, mint bemenni egy gyorsétterembe, amivel még időt is spórolnak. Az élelmiszerrendszer tudatosan el lett torzítva a rossz kalóriák irányába, ezzel is ösztökélve azok megvásárlását. Az olcsó kalóriák pedig honnan máshonnan jönnének, ha nem a kukoricából, ami nem csak az állatok hízását okozza. Három ízre van kódolva az ember: a cukor, a zsír, és a só. Az állandóan elérhető cukrozott ételek, italok következtében a szervezet nem tudja lebontani a felhalmozott felesleget, aminek egyenes következménye az inzulininjekció. Mára a cukorbetegség járvány szintet öltött az Államokban, minden 2000 után született három gyermek közül egy kezdődő cukorbetegségtől fog szenvedni, ami az afro amerikaiaknál kettőből egy.

Fűben

Bemutatásra kerül a biofarm, mint alternatíva. Joel Salatin a saját farmján termel meg mindent, a szarvasmarhák füvet legelnek, nem kell semmit messziről szállítani, minden helyben van. A nagyüzemi mérnöki, barátságtalan gyárral szemben itt minden a szabad ég alatt folyik, és sokkal egészségesebb, amit ezen a farmon állítanak elő. Ezzel szemben rejtett kamerával bemutatnak egy sertésvágóhidat, amiben naponta 32 000 sertést vágnak le, és a munkások is embertelen körülmények között dolgoznak, mindenféle fertőzést elkapnak, de a pénztelenség miatt nem tudnak kilépni. Ezek a cégek mexikói bevándorlókat alkalmaznak, akik kénytelenek voltak otthagyni az otthonukat, és illegális bevándorlóként vállalnak munkát. A kormány azonban nem a céget bünteti, hanem a munkást, aki a megélhetését akarta csak biztosítani.

Rejtett költségek

Joel Salatin rávilágít, hogy a boltokban megvett olcsó élelmiszer csak mítosz. Mivel egészségtelen, ezért hozzá kell számolni a későbbi orvosi költséget, a környezeti kárt, ezekkel együtt már nagyon drága a megvásárolt étel. Gary Hirschberg környezetvédő és biofarmer szerint a környezetszennyezés java a mezőgazdaságból eredeztethető. A bioélelmiszer-ipar évente 20%-al növekszik, ami annak köszönhető, hogy a multik felismerték az ebben rejlő üzletet, és felvásárolták a kis organikus gyártókat.

A vetőmagtól a szupermarketig

Troy Roush, az Amerikai Kukoricatermesztők elnöke beszél arról, hogy mára már le lehet védetni egy élő organizmust is, aminek következtében a Monsanto, alapvetően vegyipari cég mára szinte a teljes szójatermesztést felügyeli az Államokban. Kifejlesztettek egy génkezelt szójababot, ami ellenáll a szintén általuk kifejlesztett növényvédő szernek. Ennek a cégnek köszönheti a világ a DDT gyomirtó szert, és a vietnámi háborúban a narancsszínű ágenst, amivel a dzsungelek lombkoronáját permetezték le, hogy a levelek lehullásával láthatóvá váljon az ellenség. A permetezéseknek köszönhetően 400 000 ember halt meg és fél millió torzszülött gyermek született. Ez a cég kezdett el feljelentéseket tenni azon gazdák ellen, akik a vállalat terméséből hátramaradt vetőmagot tartalékolták. Ma már egy magánnyomozó-irodát és forródrótot tart fenn, ahol szerte az Államokban várják a bejelentéseket illegális vetőmagtartalékoló gazdákról. Mindez szabadalomsértésnek minősül. Moe Parrt, aki vetőmagtisztítással foglalkozik, és Troy Rousht is beperelte a Monsanto, akik nem tudták a per költségeit állni, így meg kellett egyezniük a céggel, és be kellett ismerniük, hogy nem volt igazuk.

Átok/álca

Felfedik a Monsanto és a kormány közötti kapcsolatot. Az egyik bíró, aki a nemesített növényt, mint szellemi tulajdont elfogadtatta, a cég egyik ügyvédje volt korábban. A cégek csak saját magukat védik, még a vásárlók ellen is, akiket megpróbálnak a lehető legtöbb ideig sötétben tartani. Nem akarják, hogy tudjuk, mennyi telítetlen zsírsav van az ételekben, és mennyi kalória. Mára a szupermarketek termékeinek 78%-a génkezelt élelmiszert tartalmaz. A következő lépés az, hogy törvénybe ütközőnek akarják minősíteni az ételeik kritizálását. Coloradoban már van zöldségrágalmazási törvény, és elfogadtattak egy sajtburgertörvényt, melynek értelmében nem lehet őket beperelni. Moe Parr pere precedens értékű, mivel eddig nem perelt be egy vállalat sem  vetőmagtisztítót. A Monsanto honlapján a filmről nyilatkozatot adtak ki, melyben kijelentik, hogy a gazdák elültethetik az előző évi magokat, tehát nem illegális a honlap szerint a tárolás. Moe Parr peranyagát szintén elérhetővé tették a honlapon, a gyakori kérdések menüpont alatt.

A rendszer sokkolódása

Mivel egyre kevesebb az élelmiszerek variánsa, egyre kevesebb cég tartja fenn a termelést, és egyre több dolgon múlik az előállítás, így egyre sebezhetőbb a rendszer. Az üzemanyagdrágulás azonnali élelmiszer-drágulást okoz, és nem tudni, mikor, hol, hogyan fog összeomlani a rendszer, de a vég megjósolható. Amit az egyszeri ember tehet, az az, hogy a boltokban eldönti, mit vesz meg. Ha nem érzi túl erősnek magát, akkor elég a dohányiparra gondolni, melynek szintén meg voltak a kormányokban az emberei, mégis sikerült megtörni a hatalmát. Ha az emberek képesek tömegesen fellépni a saját igazuk érdekében, akkor idővel kikényszeríthető lesz a váltás.

Mivel Magyarországon egyelőre nem fogják forgalmazni a filmet, a házunk táján is körbe kell nézni. A film ilyen részletességű bemutatásának az oka is az, hogy igaz, az Egyesült Államok messze van, de nálunk is egyre jobban harapódzik a gyorséttermek iránti kereslet, és csak be kell menni egy szupermarketbe, hogy ugyanazokat az ételösszetevőket felfedezzük, melyekkel a készítők is példálóznak.
 

Ha nem beszél zöldségeket a film, vagyis nem csak egy összeesküvés elmélet, akkor jobban tesszük, ha megfogadjuk az alábbi állításokat:
 

„Olyan cégektől vásárolj, akik a munkásaikat, állataikat és a környezetet tisztelettel kezelik.

Amikor bevásárolsz, csak a szezonnak megfelelő bioterméket vegyél. Olvasd el a tájékoztatót, tudd, mi van benne.

Ismerd meg, amit megveszel.

Vásárolj helyben termesztett élelmiszert.

Vásárolj a kistermelői piacokon.

Legyen saját kerted, még ha csak kicsi is.

Főzzetek együtt a családoddal, és egyétek is meg együtt.

Mindenkinek joga van az egészséges élelmiszerekhez.

Bizonyosodj meg róla, hogy a helyi kistermelői piac ad-e ki hitelesítéseket.

Az iskolákban is biztosítani kell az egészséges étkezést.

Ha asztali áldást mondasz, kérd azt olyan ételre, ami minket egészségesebbé tesz és a bolygót is egészségesebbé teszi.

Meg tudod változtatni a világot minden egyes falattal.

Kiéheztél a változásra?”

Food, Inc.

Színes, angol nyelvű, amerikai dokumentumfilm, 94 perc, 2008

Rendezte: Robert Kenner

Írta: Robert Kenner, Elise Pearlstein

Zene: Mark Adler

Szereplők: Gary Hirschberg (önmaga), Michael Pollan (önmaga), Troy Roush (önmaga), Joel Salatin (önmaga), Erick Slosser (önmaga)

Megjelenés ideje az Egyesült Királyságban: 2010. február 12.