A továbbiakban Dylanról lesz szó, azaz Dylan Thomasról, a költőről, aki egyszer úgy mutatkozott be, hogy „Egy: walesi vagyok, kettő: iszákos, három: szeretem az emberi fajt, különösen a nőket.” Meg úgy, hogy „szivárványnemű, százmennyű és megszámlálhatatlan”… meg úgy, hogy „egy őrült, egy ördög és egy angyal lakozik bennem.”

A Virányosi Közösségi Házban estet rendeztek Dylan Thomasnak. A műsor gerincét az Erdődi Gábor fordításában 1993-ban megjelent kötet „A csontnak partjain” (Orpheusz Kiadó – Új Mandátum Kiadó) képezte, amelynek anyagából és a dylani, walesi karácsonyi meséből CD-t is adtak ki, (1999 Fonó Records Ltd.). A CD-n Závori Andrea mondja a költeményeket, és az ír zenét játszó Bran együttes zenél. Tíz évvel ezelőtt ezek a Dylan-műsorok szériában mentek a Jókai Klubban, óriási sikerrel. A virányosi esten is természetesen Závori Andrea interpretálta a szövegeket, ezúttal és az utóbbi időben Huzella Péter énekes-gitáros közreműködésével. A zene és a szöveg mellé festményszerű fotók látványvilága fogadta a közönséget; Abonyi Maya fotóművész képei, képaláírásokkal, amelyek természetesen Dylan versidézetek. Ilyenek például, hogy: „Ha nincs a Nő szerelme kezdetekben, nem lettek volna kezdetek.” Meg: „…ahol a megduplázott hátú ősállatok egy ősatya-hegy hatalmas lábainál hevertek, midőn az óriáshegy  rosszallóan tekintett megesett éjszakájukra, és ezért kőbe burkolózott.” (A szerelem térképe című novellából). Abonyi Maya képei nem illusztrációk, egy kiállításra való fotóját ihlették Dylan művek; először a kozmikus Dylant „fotózta meg”, most meg az erotikusat. Ennek az estnek az alcíme ugyanis „kozmo-erotikus versek.”

 

Erdődi Gábor



Závori Andrea és Huzella Péter

„Aki azt hiszi, hogy itt most pornót kap, az nem jó helyre jött” – mondta bevezetőjében Erdődi Gábor, költő, műfordító, (Huzella névadásával erdodylan). Egyébként Erdődi nevezte el Dylan Thomas költészetének ezt a vonulatát „kozmo-erotikus” vagy „biokozmikus” verseknek, amelyek a kozmikus isten-versek mellett igen különleges térképet rajzolnak ki a viharos életműben. Elhangzik az esten egyébként A szerelem térképe című szürrealisztikus mese is, amely, - többen úgy gondoljuk -, akár egy Fellini film, ám jócskán tartalmaz elemeket a walesi mondavilágból, meg tengeres és kozmikus, és van benne számmisztika, meg Atlantisz-reminiszcenciák – mindez Abonyi Maya fotóművészt is láthatólag megihlette.

Dylan Thomasnak nálunk a 60-as, 70-es években volt korábban kultusza. (De már előbb, 1954-ben, Bányay Geyza kiválóan lefordította A mi erdőnk alján című rádiójátékát.) Ekkor szinte minden magyar fordítója - Nagy László, Weöres Sándor, Géher István, Gergely Ágnes, Orbán Ottó - a század legnagyobb lírikusai közé sorolta. Orbán Ottó a XX. századi vers olyan megújítóját látja benne, mint a zenedrámában Wagner, leszámítva azt, hogy nála értelemszerűen nem szólalnak meg a fafúvósok. Géher István Dylan Thomas művészetében nem annyira a jelentést, mint inkább a jelenítést tekinti fő feladatának és érdemének. Erdődi szerint Dylan a legjobb verseit 15-20 éves kora között írta, amikor a csillagok közösüléséről és effélékről írt. Erdődi maga tett szenzációs felfedezést 1992-ben Angliában járván, amikor rábukkant csaknem kétszáz, hazájában is ismeretlen Dylan Thomas versre, a négy füzetnyi Jegyzetfüzet versekre (Notebook Poems).

Érdekes jellemezni őt úgy, ha felsoroljuk, hogy mi nem volt – folytatta bevezetőjében a fordító: nem volt érthetetlen költő, nem volt zagyva-részegbeszédű, bár annak is nevezték, részegen soha nem írt verset. Áradó, perfekt aranymetszés-szerű szerkezeteket hozott létre, homokóra és rombusz formájú verseket: a barlang élmény, a női méh és a sír azonossága egyre foglalkoztatta (a womb és a tomb szóhasonlósága angolul figyelemreméltó). Új témák jelennek meg a költészetében, például a biologikum, mint nálunk József Attilánál éppen ugyanabban az évben, 1933-ban, az Ódában találjuk meg a makrokozmoszt a női testben. Egy kutatója szerint ötven tudomány szavai voltak még jelen a Dylan-versekben, és kedvenc költőinek életművét fejből tudta… A fordító sejtése, hogy a puritán nevelés okozta a burjánzó erotikát Dylan Thomasnál, aki szerinte felfogható egy szürrealista Shakespeare-nek is, bár ő walesi volt, és így téves angolként tanítani.

Az est elején hallhattuk, kazettáról, hogyan szavalja saját sámánkodását a költő – interpretációja áradásszerű –, rendkívül szuggesztív előadója volt saját (és más) költészetének. Az „És nem vesz rajtunk erőt a halál” című verse szólalt meg magától a költőtől (magyarra Kálnoky László fordította) – amit 19 évesen írt, csak úgy brahiból, versenyképpen, egy kocsmában… Erdődi Dylan A szerelem térképe (The Map of Love) című 10 mágikus novelláját is lefordította, amiből Závori Andreától hallhattunk a továbbiakban. Závori újítása, hogy nem mond be címeket, hanem egyetlen rituális versfolyamként interpretál, zenei közjátékkal, de azért néhány figyelemre méltó sort ki tudtam ragadni. Ilyeneket például, hogy: „kicsiny csont-partú szigetem” (a test), meg „Őrizz engem, fahéjszagú kedves!” Egy humoros megfogalmazást is idézett, amikor Dylan egy írásában kifejti, hogy amit csúnyának neveznek a költészetében, az a fizikaiság. Hiszen merő véletlenségből eldöntötték, hogy a nemi szerveket kell letakarnunk, és nem – mondjuk – a hónaljunkat vagy a torkunkat… Huzella Péter megzenésítései közül A nap kigyújtja a reggelt című vers tetszett leginkább - melynek az elhíresült sora az „Ím univerzumot táplálnak csontjaim”, meg az, hogy „Szeress, lebbentsd fel lepledet! … szeress, mint vakondok az éjt. … Két szerelmed legyen, gyűlölet és félelem.” Egyébként Závori Andrea is zenél a hangjával meg egy kis fából készült reszelős ritmushangszert is bevet, hogy tagolja a versfolyamot. „Ó, taníts örök szerelemre, mikor a lombsátor enyész…„  „S az éji lányoknak árnya, mint örök fáklya, lobog.” … „Az ördög széttör mindent, ha van, mi még töretlen.” …„Szeretni a tenger döngette bűntudat ritmusára.” … „Minden szereti az eleven hús virágpompáját, mely iszonyú és halhatatlan.” - Fantasztikus sorok! Na de ez visz mindent: „Minden ízedbe és pillantásodba a genézis gömbje befonva, / S az egész föld: a te fiad.” – mondja a hitveséhez írt szédítő versben.

Mindig is nehéz volt Dylan költészetének világában tájékozódni, vagy mondjam azt, hogy vezető nélkül barangolni a szerelem domború térképein: ez a műsor ízelítő volt, kóstolgathatjuk még jó ideig, van rajta mit! Sajnos A csontnak partjain című kötet már nem kapható (de a Lyra Mundi se), pedig igen fontos volna! Érdekességképpen van az Erdődi-kötet végén egy Dylan Thomas asszociációs szótár, az alapmotívumok kiemelésével, ami a szárazabb „Jegyzetek”-et helyettesíti, mintegy játékképpen kínálja az olvasónak a fordító.

A nagy sikerre való tekintettel előreláthatólag június 25-én ugyancsak a Virányosi Közösségi Házban egy újabb Dylan-szeánszra lesz lehetőség - szentivánéji körítésben.