PRAE.HU: Mi a véleménye a mai könyvpiacról? Nehezebb vagy könnyebb érvényesülnie egy kiadónak, mint régen?

Komoly változás előtt állunk, és a haddelhadd még el sem kezdődött. A pár évvel ezelőtti viszonylagos nyitott állapot mára gyakorlatilag bezárult, egy új kiadónak például – amennyiben nincs elég tőkéje – roppant nehéz, ha nem éppen lehetetlen a dolga. Míg mondjuk öt éve egészen egyszerű volt a kiadók helyzete a piacon, ma már egyre nehezebb. Az eltelt három évben szabályszerűen felszeletelődött a piac, egyre több a „speciális igényű” olvasó, és az őket kiszolgálni igyekvő szép számú kis kiadó. Gondolok itt alapvetően a súlyosan rétegkönyveket (pl. krimiket) gondozó kiadókra, valamint a képregény-kiadókra, mint két markáns piaci szereplőre, de mellettük még számtalan olyan kiadó alakult, amelyek magukhoz vonzzák a nagy, általános kiadók addigi olvasóit, ami örömteli dolog, csak éppen azt nem látom, hogy hol a vége. Az Egyesült Államok háromszázmilliós piacán ha nem is könnyedén, de azért megél sok kis, specializált kiadó, amelyek egy-egy könyve elmegy három-négyezer példányban: krimik, melyek csak Floridában játszódnak, vagy történelmi krimik a XV. század előtti időszakból, és még sorolhatnám. A magyar piacot általában jellemzi a cápamentalitás. Valaki kitalált és felépített valamit (legyen az kiadó vagy éppen kereskedő), megy is neki úgy, ahogy, mire valaki gondol egyet, úgy dönt, hogy belevág ugyanabba, bár nem feltétlenül ért hozzá jobban és nem is állít elő jobb terméket – csak éppen olcsóbb. Ez eleinte jó az olvasónak, de hosszú távon ő is vesztes lesz, mert mindkét kiadó csődbe megy: az új és a régi is. Az új azért, mert az olcsóságnak is van határa, a régi meg azért, mert nem tudta lejjebb vinni az árait. Ha egy piaci szeletnek ezer-kétezer olvasója van, abból egy kiadó úgy-ahogy megél. De kettő már nem. És értem ezt a kereskedelemre is, nemcsak a kiadásra.

A kicsi szép, tanultam az egyetemen, és ezzel teljes szívemből egyetértek. Csak nem ugyanaz a "kicsi" egy tíz- vagy egy háromszázmilliós országban. A megoldás talán az e-könyvekben áll. Hamarosan súlyos robbanás fogja megrázni a piacot. Nem adok egy évet, és megjelenik az első e-könyvkereskedő, ami mondjuk ingyen olvasót ad. És akkor elszabadul a pokol. Mindenki e-könyvet akar majd kiadni, nagy-nagy kapkodás és fejetlenség lesz, mint az nálunk szokás, eltart a dühöngés akár pár évig is, aztán elül a por, és marad néhány kereskedő, egy rakás kiadó – és remélhetőleg sok olvasó. Ha valami véletlen folytán mégsem őrületbe fulladna a dolog, akkor az e-könyv remek lehetőséget biztosíthat arra, hogy a kiadók még jobban specializálódjanak és kiszolgálják a speciális/specializált olvasói igényeket. Az a kiadó tud érvényesülni, amelyik gyorsan reagál a piac változásaira, nem akarja azokat megállítani, nem reménykedik abban, hogy nem az történik, amit akar. Az a kiadó tud érvényesülni, amelyik konzekvensen és tudatosan építi imázsát, szerzőit, könyveit. A megélhetési kiadók mindig is érvényesülni fognak, de nem ez az érvényesülés egyetlen és üdvözítő módja. A verseny egyre kiélezettebb a kiadók és a kereskedők között, és valami oknál fogva azt hiszem, hogy talán mégis a minőség lesz a meghatározó faktor.

PRAE.HU: Azoknak, akik nem ismernék a kiadót, hogy mutatná be: milyen céllal alakult?

Szórakoztató irodalmat adunk ki színvonalas formában, szép és ízléses borítóval, kiváló fordításban.

PRAE.HU: Sikerült-e mostanra ezekből a célokból megvalósítani valamit?

Igen, sikerült. Bőven elhaladtuk a százötven címet, az év végére meglesz a kétszáz, könyveink jól és folyamatosan fogynak, állandó és meg nem kerülhető szereplője lettünk a magyar könyvkiadásnak. Sok megrögzött és hűséges olvasónk van, akiket igyekszünk a lehető legjobban megbecsülni. A kedvükért (is) indítottunk egy nagyon látogatott blogot, kikérjük és meghallgatjuk a véleményüket. Portfóliónk nemzetközi viszonylatban is nagyon erős. Amikor elkezdjük sorolni a partnereinknek, hogy kiket gondozunk, elismerően bólogatnak. És mi is büszkék vagyunk arra, amit elértünk.

PRAE.HU: Mikor döntött úgy, hogy kiadót alapít? Egyedüli ötlet volt? Vagy többen álltak Ön mellett?

Nem, az ötlet nem az enyém volt. Csurgó Csaba főszerkesztővel (és nem mellékesen legjobb barátommal) időtlen idők óta beszélgettünk arról, hogy kiadót kellene alapítani. Az idő 2003-ban érkezett el, két társunk – Meznerics Gergely produkciós igazgató és Kuszkó Rajmund art director – pedig nagy érdeklődéssel hallgatta a terveinket. A többi már ment magától.

PRAE.HU: Elmondana magáról néhány információt? Az Agave Könyvek előtt mit csinált, hol tanult?

Elég régen, több mint 15 éve kezdtem el foglalkozni könyvkereskedelemmel és -kiadással, aztán Amerikában tanultam televíziózást, azt követően itthon kezdtem el dolgozni egy riportműsor posztprodukciós producereként, végül jött az Agave.

PRAE.HU: A kiadó blogjára fölkerülnek az aktuális hírek, és az olvasók érdeklődhetnek az új könyvek után. Személy szerint én ezt nagyon jó ötletnek tartom, de nem veszélyes néha ez a „közelség”?

Nem. Ez a közelség hasznos, és nemcsak a kiadó igényli ezt, hanem az olvasók is. Alapértelmezésben azt mondom, hogy ez valójában nem a kiadó blogja, hanem az olvasóké. Nyilván mi töltjük meg tartalommal, de több állandó bloggerünk is van, akik mindenféle dolgokat (nemcsak az Agavéval kapcsolatban) megosztanak velünk és egymással. A párbeszéd olvasó és kiadó közt nagyon fontos, és hirtelenjében nem is tudok mondani olyan kérdést, amire nem válaszolnék/válaszolnánk. És az a tapasztalatom, hogy az olvasók szeretik ezt.

PRAE.HU: Az látszik, hogy az Agave Könyvek a színvonalas, külföldi krimit, fantasy-t és sci-fit pótolják az országban. Tudok róla, hogy ebben az évben négy magyar szerzőt is megjelentetnek. Elképzelhető, hogy egyre több magyar név fog föltűnni a kiadónál?

Rajtam nem fog múlni. A kiadó megalakulása óta folyamatosan tépem a számat, hogy várjuk a magyar szerzők kéziratait. Mindössze három kritériumnak feleljen meg ez a kézirat: magyar legyen a regény, magyar szereplőkkel, magyar nyelven íródjék. Mivel ez erősen félreérthető, rögvest le kell szögeznem: a kitétel csak annak szól, hogy az eddig kapott cca. ötszáz (de inkább ezer) kéziratból 497 magyar szerző értékelhetetlen műve volt, és ezek – a teljesség igénye nélkül – vagy a Forma 1 világában játszódtak, vagy Dél-Afrikában gyémántcsempészek között, vagy Amerikában, vagy egy távoli bolygón, ahol az emberek vérfertőzésben élnek, vagy akárhol, csak nem ott, amit a szerző ismer, jelesül Magyarországon. Ezen szerzők ráadásul – egy régi, mára már hibás – berögződés alapján vagy angolszász, vagy kitalált néven írnak, és ez így nem kóser. Ha Amerikában játszódó krimit akarok venni (ráadásul jót), tényszerűen több száz magas színvonalú szerző közül válogathatok, akik ráadásul autentikusak is, lévén amerikaiak. Amikor magyar kéziratot kapunk, azt elolvassuk. Ezt az egyet garantálom. Amennyiben az elején elmondott aprócska követelménynek megfelel. Így keresett meg minket Kondor Vilmos is például, aki mellett az idén három magyar szerzőt adunk még ki.

Aki csak egy kicsit is figyeli a trendeket és az eladási listákat, az látja: a magyar olvasók szinte ki vannak éhezve a magyar tematikájú szórakoztató könyvekre. Persze a minőség is fontos, de sokszor még ez is háttérbe szorul. Nézze csak meg az eladási listákat, csupa olyan magyar névvel találkozik, akikről pár éve még csak nem is hallott, most pedig rengetegen olvassák őket. Igen, a magyar olvasók egy 19. századi magyar kalandorra kíváncsiak, egy magyar nő kalandjaira Balin, egy magyar újságíróra a két világháború között, egy cserfes magyar nyomozókisasszonyra a századfordulón, egy magyar gyarmatra Afrikában, és még sorolhatnám. Ismétlem: rajtunk nem fog múlni. Ha jó kéziratokat kapunk, ki fogjuk adni őket. Én személy szerint nagyon várok már egy dögös-tökös magyar sf-et.

PRAE.HU: Mit üzen a pályakezdő fiataloknak vagy idősebbeknek, akik a kiadót ostromolják?

Egy: Ne maguknak, hanem az olvasónak írjanak. Kettő: Tanuljanak meg magyarul (különös tekintettel a magyar nyelvtanra), ha már egyszer írni akarnak. Három: Maradjanak valamilyen formában magyar tematikánál. Négy: Csak akkor írjanak, ha nagyon sokat olvastak és feltétlenül szükségét érzik. Öt: Egy kiadónak NE kéziratot küldjenek, hanem szinopszist, mert az alapján tudjuk eldönteni, hogy el akarjuk-e olvasni. Hat: Nézzék meg, melyik kiadónak küldik el a könyvüket (az Agave pl. nem ad ki sem pornót, sem botanikai munkákat). Hét: Ne küldjék el a kiadót az anyjába, amiért nem dobott félre mindent, hogy azonnal elolvashassa a nyolckötetesre tervezett megaregénye kéziratát, mert akkor biztosan nem fogjuk elolvasni. Nyolc: Tiszteljék meg a kiadót egy értelmes (és rövid, magyar nyelven, a magyar nyelvtan szabályait betartva megírt) bemutatkozó levéllel, mert így sanszos, hogy elolvassuk – ha mást nem, a levelet biztosan, és még a szinopszist is. Kilenc: Amit nem lehet elmondani 200 oldalban, azt nem is nagyon érdemes, ergo ne tetralógiákon dolgozzanak, hanem írjanak meg egy darab könyvet, de azt tisztességesen. Tíz: A világ szabad, internet mindenütt van, és meg lehet venni az írásról, mint alkotói folyamatról, annak fogásairól, mechanizmusáról szóló szakkönyveket, de az a legjobb, ha ezeket el is olvassák, nem csak megveszik.

PRAE.HU: Látom, hogy a kiadó nagy hangsúlyt fektet a krimire, fantasy-re és a sci-fire. A horror iránt nem érdeklődnek? Gondolok itt például Clive Barker Books of Blood sorozatára.

A horror nem a mi műfajunk. Szeretjük, egyszer érintőlegesen meg is próbáltuk, de beláttuk, hogy vannak, akik ehhez a műfajhoz nálunk jobban értenek. Ahogy a fantasyhez is, hiszen klasszikus fantasyt sem adunk ki. Barker könyvét nagyon szeretjük, terveztük is kiadni, de lemondtunk róla.

PRAE.HU: És végül: milyen terveik vannak erre az évre?

Számos új írót mutatunk be az olvasóknak, folytatjuk a megszokott szerzői sorozatokat, szeptember környékén egy eleddig számunkra ismeretlen területre merészkedünk, itt vannak a magyar szerzőink – remélem, ez éppen elég izgalom lesz.


A kiadó hivatalos honlapja: http://www.agavekonyvek.hu