bezár
 

film

2010. 03. 16.
Hajdu Szabolcs, a mágikus realista
Interjú Hajdu Szabolccsal – 2. rész
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hajdu Szabolcs, a mágikus realista Hajdu Szabolcs Szemle fődíjas Bibliothéque Pascal című filmje március 18-án kerül a hazai mozikba. A rendező épp Berlinből érkezett haza, amikor elbeszélgettünk vele hazai és külföldi sikerről, családról, forgatási nehézségekről és a mesék fontosságáról. Az interjú folytatása itt következik. (Az első rész itt olvasható.)

prae.hu

PRAE.HU: Milyen volt a családoddal dolgozni? Orsolyával ugye sokadszor forgattatok együtt, de a kicsi először került a kamerák elé.

Otthon ugyanazt csináljuk, mint más családok. Lujza, a kislányom imád szerepjátékokat játszani, ha tehetné, reggeltől estig ezt csinálná. A forgatás napi tizenkét órás szerepjáték, nagy élvezettel csinálta, nem esett nehezére. Nekünk, szülőknek, csak arra kellett vigyáznunk, hogy az ő tűréshatárát, szempontjait is figyelembe vegyük, ne úgy kezeljük, mint egy felnőttet.

PRAE.HU: Akkor, úgy tűnik, ez természetes volt, de mi volt a legnehezebb a forgatáson? Az ember azt hinné, hogy a hosszú beállítások és a stilizált terek kialakítása…

Minden nehéz volt, de a legnehezebb részek azok voltak, amik a filmben a legkönnyedebbnek tűnnek. Például, amikor Orsolya a bábelőadást csinálja. Mindig a körülményeken múlnak a dolgok. Éjszaka forgattunk, nagyon hideg volt, egyszer esett, egyszer elállt, majd jött egy kis hó, az is elállt, elolvadt, Orsolya pedig rettenetesen fázott, mert a jelmeze nem ilyen időhöz lett kitalálva, ráadásul volt valami nagyon erős gyomorfájása is. Ki kellett hívni a mentőket, kapott fájdalomcsillapítót, aztán kínszenvedve valahogy be tudtuk fejezni a jelenetet, de nem voltam elégedett. Az eredeti jelenet szerint egyébként a főtér közepén meggyullad egy húsz méter magas karácsonyfa, ami pirotechnikailag is bonyolította a munkát. Nagy nehezen ezt is sikerült felvenni, szép is lett, de az egész cucc tönkrement a laborban. A nyersanyag ment a kukába, fél év múlva újra kellett forgatni az egészet, és ha lehet, még rosszabb körülmények között. Végül nem tudtuk normálisan megcsinálni, úgyhogy a jelenet nagy része kimaradt a filmből. De a legtöbb jelenetről ugyanezt mondhatnám el. Vért izzadtunk.

PRAE.HU: Még egy konkrét kérdés az új filmeddel kapcsolatban: lehet, hogy itthon nem jött át a közönségnek a film humora, de a végén levegőt is alig mertek venni az emberek, amikor megszólalt a Csendes éj. Hogy jött az ötlet, hogy ez a dal csendüljön fel a Pascal végén?

Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy legyen vége egy ilyen filmnek. A zeneszerző írt egy gyönyörű témát a befejezéshez, ami filmzene volt, de én azt szerettem volna, hogy legyen egyszerűen az áruház zenéje, ami ott a helyszínen szól, közben viszont a zene ne váljon le teljesen a történetről, legyen valami kommunikáció a film egészével. És mivel a film az otthon, család, szeretet hiányáról is szól, és látod a hőst a végén, aki egy ilyen steril otthonra vágyik, nos erről a Csendes éj jutott eszembe, amit mindenki a Karácsonyhoz, az otthonhoz, a gyerekkorhoz, a valláshoz köt. Ez nyilván gondolkodás is a hitről, illetve hogy miért is van szükségünk az ilyen történetekre, miért van szükségünk mesékre, megfellebbezhetetlen idolokra. A gyerekek minden este könyörögnek azért, hogy elmondjunk nekik egy mesét, mert ki akarnak szakadni a mindennapokból. Pedig ők még nagyon jól élnek, nincs sok problémájuk az élettel, és mégis minden este egy kicsit máshol akarnak lenni. Ahogy felnövünk, azt gondoljuk, hogy ez a gyerekek világa, nekünk erre semmi szükségünk. És nem is vesszük észre, hogy azt az egy-két sört már azért toljuk be, vagy a tűt azért szúrjuk a karunkba, hogy kicsurogjunk a valóságból. Ugyanezért kapcsoljuk be a tévét, olvasunk el egy könyvet, jobb esetben, vagy ezért megyünk a templomba.
2
PRAE.HU: Mire számítasz itthon, milyen lesz a film fogadtatása? Ugyanis elég nehéz meghatározni a célközönséget…

Szerintem nem nehéz. Ez a film mindenkinek szól, és remélem, hogy tetszeni fog az embereknek.

PRAE.HU: Egyébként olvastad a hazai kritikákat?

Ilyenkor még nem szeretek kritikákat olvasni, mert legyen az pozitív vagy negatív, mindenképpen rossz irányba befolyásol. Próbálom még most is a saját gondolataimat mondani erről a filmről, és nem védekezni például, ugyanis egy rossz kritika sokszor arra sarkallja az embert. Amikor kihűl bennem az a közlésvágy, ami miatt ezt a mozit elkészítettem, akkor már valószínűleg el fogom tudni olvasni ezeket a kritikákat.

PRAE.HU: Kiszivárogtattad, hogy a következő filmed valószínűleg egy trilógia nyitánya lesz a rendszerváltás utáni állapotokról. Ezt a történetet hogy fogod elmesélni nekünk?

Egyelőre keresem a formáját. Még nem egészen tudom, hogy lehetne erről úgy beszélni, hogy legyen benne feloldozás, valamilyen perspektívát mutasson meg és előre vigyen. Azt gondolom, hogy erről valahogy hírt kell adnunk egymásnak, mert az kétségbeejtően kevés, amit a híradóból tudunk meg.

PRAE.HU: És tényleg három filmet tervezel? Mostanában nem szoktak a hazai alkotók ekkora lélegzetvételű projektekben gondolkodni.

Igen, úgy érzem, hogy egy filmben ezt nem lehet elmondani. Lehet csinálni egy jó filmet, de ahhoz, hogy összetetten, több társadalmi rétegről tudjunk beszélni, ahhoz több film kell. Lehet, hogy belebukom az elsőbe, és nem lesz értelme elkészíteni a másik kettőt, de most úgy gondolkodom, hogy ez így lehet komplex.

3

PRAE.HU: A Pascal merre vándorol tovább?

Bíztató volt a fogadtatás Berlinben, pár nap alatt kiderült, hogy nem elpasszolhatatlan, sok helyre eladták. Ez azt jelenti, hogy nem csak fesztiválközönséghez juthat el, hanem a mozikba is. Persze sok fesztiválmeghívást is kaptunk.

PRAE.HU: Akkor most gyakorlatilag utazó ügynök leszel egy ideig.

Utazok, ahova tudok, és ameddig látom értelmét, amíg azt nem érzem, hogy most már nem építő jellegű, hanem romboló önmagam számára ez a tevékenység. De még ha százszor is kell elmondanom ugyanazt ugyanazokra az újságírói kérdésekre válaszolva, és végül már csak egy üresfejű papagájnak érzem magam, akkor is be kell látnom, hogy sok helyen még nem hallották első kézből a gondolataimat a filmről, és nem várhatom el, hogy mondjuk Jeruzsálemben szedjék le egy nyilatkozatomat az angol sajtóból. Sőt lehet, hogy épp olyan dologra kíváncsiak, amit eddig nem kérdeztek meg máshol. Egyébként a premier után spanyol, ír, német, olasz, francia újságírók jöttek oda hozzám, és mindenki másra volt kíváncsi, mindenki a saját nemzeti szemszögéből nézte a filmet. Az angolok például arra voltak kíváncsiak, hogy a bordélyban többségében miért az angol irodalomból használok figurákat? A spanyolok arra, hogy a film egyik fontos üzenete miért spanyolul hangzik el?

PRAE.HU: Itthon gondolom azt kérdezték, hogy miért beszélnek ilyen keveset magyarul a filmben, holott elmondtad, milyen fontos szerepe van annak, hogy az anya kizárólag a lányával beszél magyarul, ez milyen erős kapocs köztük.


Pontosan, és az is nagyon sokat jelent, hogy a meséket is magyarul mondja.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Hlavaty Tamás --


További írások a rovatból

A 12. Primanima mint a magány és társadalmi kritika tükre
A filmek rejtett történetei a BIFF-en
Révész Bálint és Mikulán Dávid KIX című dokumentumfilmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Luca Guadagnino filmjében elszabadulnak a vágyak és a képzelet

Más művészeti ágakról

gyerek

Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról
építészet

Huszadik Média Építészeti Díja finálé


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés