art&design
2010. 03. 06.
Fényképezz, ne háborúzz!
![Fényképezz, ne háborúzz!](data/_cache/2010-02-28/15211s_2574_220x220.jpg)
A múzeum tágas termeiben áttekinthetővé válik a tematikus elrendezésű Capa életmű, vagy legalábbis annak egy meghatározó keresztmetszete. Nem kevés fiatal tanúsított vonzalmat a tárlat iránt. A vendégkönyv színültig telt lelkes köszöntésekkel – még spanyol nyelvű is akadt köztük. Ez érthető is, hiszen a fényképek velőtrázó naturalizmussal fedik fel az akkori – leginkább a politika vermében – agonizáló világot. Hétköznapi emberek, sorsok tárulnak fel a lencse előtt. Capa filozófiájához híven igazán közel csempészte gépéhez az események dinamikus pergőtüzét.
![caap02 caap02](prae/content/articles/15212.jpg)
A termekben keletkezési helyük alapján rendezték el az alkotásokat – minden háborgó, puskaropogás kakofóniájába öltöző térség egymástól jól elkülönül. Csak Capa vakuvillanásai kötik össze őket – na, meg persze a harcok általános elburjánzásának társadalmi együtthatója. Fotósunk jelen volt a legbrutálisabb háborús katlanok mélyén is, szemérmetlenül rögzített mindent, karnyújtásnyira, pontosan időzítve.
![capa03 capa03](prae/content/articles/15213.jpg)
Fotógráfiái mintha csak egy filmtekercsről random módon lekapkodott képkockák lennének. Elég a spanyol polgárháború vagy a D-nap vizuális dokumentációira gondolnunk. A kultikus normandiai kép a katonák első hullámáról letaglózó mechanikát sejtet – a sodró mozgást grafitszerű árnyak szegéjezik – Capa ott rohant, lapult, menetelt, izzadt a gyalogosok körében – bőszen lövöldözve masinájával.
![capa04 capa04](prae/content/articles/15214.jpg)
A milicista halála – egy szerencsésen/szerencsétlenül tetten ért, izgalmas pillanat – úgymond sláger, ugyanakkor a végletekig lehangoló. Számomra azt sugallja, hogy nincsenek háborús hősök, csak vesztesek. Láttam egy fotót 1945. április 18-i keltezéssel.
![capa05 capa05](prae/content/articles/15215.jpg)
Vérbe fagyott lövészt ábrázolt. Egy hullát. Valaki mellettem szinte transzba esve jegyezte meg, hogy „milyen szép”. Mármint a fotó. És igaza volt, tényleg szép – de az a visszataszító erőszak, ami a háttérben sündörög mellbevágó kontrasztjául szolgál ennek a szépségnek. Egyszerűen groteszk. Érvényes ez mind a 97 bemutatott műre, érezhetjük például ezt az Amerikai sztárpilóta című képen is.
![capa08 capa08](prae/content/articles/15218.jpg)
Persze voltak üdítően megragadott mozzanatok – Ingrid Bergman, Humphrey Bogart, Picasso ellenpontozták a háború abszurditását. Capa a profán embert helyezte origóba, fókuszának középpontjába, akit kaotikus fejetlenség vett körül.
Ülőalkalmatosságokra telepedve egy nagyképernyős Samsung-tévén zenei aláfestéssel tekinthetjük meg Capa többi képét a sokkhatás tágabb dimenzióiban. A kiállítás hangulata ünnepélyes és komor. A befogadáskor lekötötte mindennemű koncentrációmat, jobban, mint az a mini bőrszoknyát viselő lány, aki ritmikusan lengett képtől képig.
![capa07 capa07](prae/content/articles/15217s.png)
Újságírás és hadviselés húsbavágó fúziója – Capa a haditudósítás klasszikus, rámenős vezéregyéniségévé vált – eszelős maximalizmusa juttatta a halálba. Közvetlenül persze egy taposóakna, amely azonban alkotói szenvedély miatt kerülhetett kapcsolatba a művésszel, aki szinte élete utolsó percéig készítette fotóit. Azok sokszor könyveknél és filmeknél is többet képesek elmondani a militarizmus világáról.
A kiállítás látogatható 2010. február 19-től 2010. április 25-ig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.
![caap02 caap02](prae/content/articles/15212.jpg)
A termekben keletkezési helyük alapján rendezték el az alkotásokat – minden háborgó, puskaropogás kakofóniájába öltöző térség egymástól jól elkülönül. Csak Capa vakuvillanásai kötik össze őket – na, meg persze a harcok általános elburjánzásának társadalmi együtthatója. Fotósunk jelen volt a legbrutálisabb háborús katlanok mélyén is, szemérmetlenül rögzített mindent, karnyújtásnyira, pontosan időzítve.
![capa03 capa03](prae/content/articles/15213.jpg)
Fotógráfiái mintha csak egy filmtekercsről random módon lekapkodott képkockák lennének. Elég a spanyol polgárháború vagy a D-nap vizuális dokumentációira gondolnunk. A kultikus normandiai kép a katonák első hullámáról letaglózó mechanikát sejtet – a sodró mozgást grafitszerű árnyak szegéjezik – Capa ott rohant, lapult, menetelt, izzadt a gyalogosok körében – bőszen lövöldözve masinájával.
![capa04 capa04](prae/content/articles/15214.jpg)
A milicista halála – egy szerencsésen/szerencsétlenül tetten ért, izgalmas pillanat – úgymond sláger, ugyanakkor a végletekig lehangoló. Számomra azt sugallja, hogy nincsenek háborús hősök, csak vesztesek. Láttam egy fotót 1945. április 18-i keltezéssel.
![capa05 capa05](prae/content/articles/15215.jpg)
Vérbe fagyott lövészt ábrázolt. Egy hullát. Valaki mellettem szinte transzba esve jegyezte meg, hogy „milyen szép”. Mármint a fotó. És igaza volt, tényleg szép – de az a visszataszító erőszak, ami a háttérben sündörög mellbevágó kontrasztjául szolgál ennek a szépségnek. Egyszerűen groteszk. Érvényes ez mind a 97 bemutatott műre, érezhetjük például ezt az Amerikai sztárpilóta című képen is.
![capa08 capa08](prae/content/articles/15218.jpg)
Persze voltak üdítően megragadott mozzanatok – Ingrid Bergman, Humphrey Bogart, Picasso ellenpontozták a háború abszurditását. Capa a profán embert helyezte origóba, fókuszának középpontjába, akit kaotikus fejetlenség vett körül.
Ülőalkalmatosságokra telepedve egy nagyképernyős Samsung-tévén zenei aláfestéssel tekinthetjük meg Capa többi képét a sokkhatás tágabb dimenzióiban. A kiállítás hangulata ünnepélyes és komor. A befogadáskor lekötötte mindennemű koncentrációmat, jobban, mint az a mini bőrszoknyát viselő lány, aki ritmikusan lengett képtől képig.
![capa07 capa07](prae/content/articles/15217s.png)
Újságírás és hadviselés húsbavágó fúziója – Capa a haditudósítás klasszikus, rámenős vezéregyéniségévé vált – eszelős maximalizmusa juttatta a halálba. Közvetlenül persze egy taposóakna, amely azonban alkotói szenvedély miatt kerülhetett kapcsolatba a művésszel, aki szinte élete utolsó percéig készítette fotóit. Azok sokszor könyveknél és filmeknél is többet képesek elmondani a militarizmus világáról.
A kiállítás látogatható 2010. február 19-től 2010. április 25-ig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.