A bunrakuelőadás délelőtti műsorának első részében a Négy évszak című darabot láthatjuk, ami négy tánc laza láncolata. Az első a tavaszhoz, azaz a klasszikus japán újévhez köthető, amit két bábu ünnepélyesen profán tánca jelenít meg. A nyarat a szerelmi bánatában szenvedő halászlány tánca kelti életre. A lány szólójához először egy madárka csatlakozik, majd pedig egy polip lép színre, és karöltve táncol a lánnyal. A polip a japán szimbólumrendszerben a szexuális vágyat jeleníti meg – gondoljunk csak Hokuszai híres A polip és a halászlány című fametszetére vagy az ebből a képből készült Sindó Kaneto Erotikus képregény (Hokuszai manga, 1981) című filmjének emlékezetes jelenetére.
 

Hokuszai A polip és a halászlány c. fametszete

Az őszi jelenetben a VIII. századi híres költőnő, Komacsi elevenedik meg. Komacsi, aki költészetén kívül szerelmi kalandjairól és a férfiakkal szembeni kegyetlenségéről is híres, számos feldolgozásban öregen, magányosan jelenik meg. A zenei kíséret és a narrátor intonációja, valamint a nódarabokból vett idézetek egyértelműen mutatják a jelenet szoros kapcsolatát a nószínházzal. A téli tánc a kabukirepertoár egy híres darabját, a Kócsaglányt (Szagi muszume) dolgozza fel, ahol a kócsag lelke egy gyönyörű lány képében jelenik meg. A táncot a kabukira jellemző látványvilág hatja át, valamint a lány egy szempillantás alatt történő ruhacseréje is a kabukielőadások fénypontját idézi.


 

Ruhacsere a kabuki Szagi muszumében

A délelőtti műsor második részében a híres középkori harcos, Kagekijo történetét láthatjuk, melyet ebben a verzióban már áthatott az újkori társadalom szamuráj-erkölcse. A történetet korábban a nószínház is feldolgozta, ahol Kagekijo lánya felkeresi a vesztes háború után a világtól elzárkózva élő vak apját. Bár a bunrakuban a lány eladja magát gésának, és ebből a pénzből keresi fel apját, majd válik el tőle, hogy munkába álljon, a korábbi nóból nem derül ki, hogy a lány miért hagyja el az apját. Ernest Fenollosa, aki az elsők között juttatta el a nódarabok hírét nyugatra a XX. század elején, csodálkozik is a lány viselkedésén. Egy tanítványa így magyarázza neki: „Az öregember személyisége már kiégett, nem vár rá semmi jó az életben. Csupán szentimentalitás volna a lány részéről, ha vele maradna. Semmi jó nem sülne ki belőle. Az apa féken tudta tartani az érzéseit a lánnyal szemben, és lánynak is jobb, hogy ment a saját dolgára, és éli a maga normális életét, mintha folyton az apjáért imádkozna.”

Este a Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban (Szonezaki sindzsú 1703-ból) című slágerdarab kerül színre. A mű, mely nemcsak a bunraku-, hanem a kabukirepertoárnak is reprezentatív darabja, megtörtént esetet dolgoz fel. A japán Shakespeare-ként emlegetett Csikamacu Monzaemon egy újságcikkből vette az alaptörténetet, és a valós esemény után egy hónappal már széles közönség nézhette a két szerelmes szívfájdító halálát. Nem is csoda, hogy a lány az öngyilkosságuk előtt még ezt mondja: a mi halálunkról is beszélni fognak. A történet az Edo-kortól a japán művek központi témájaként szereplő giri-nindzsó, azaz kötelesség és érzelem feloldozhatatlan szembenállását feszegeti, mely elől csak a halálba menekülhetnek a történet szereplői. Ez volt az első sindzsú, azaz a kettős szerelmi öngyilkosság témáját feldolgozó darab, ami kezdettől fogva nagy népszerűségnek örvendett. Csikamacu ezek után még számos sindzsút írt, azonban a népszerűség odáig fajult, hogy sok szerelmes példaértékűnek tekintette, és párosával vetettek véget életüknek. A sógunátus így egy időre betiltotta ezeket a műveket. Hasonló a helyzet, mint Európában Az ifjú Werther szenvedéseivel. A mű hatására sok fiatal követett el öngyilkosságot, mely Goethe levélregényének betiltásához vezetett számos helyen.

 

Jelenet a Szonezaki sindzsúból

A délelőtti előadást a harmadik sorból néztem, így nemcsak a bábokat mozgató fekete csuklyát viselő három embert láttam közelről, hanem a bábokat is. Láttam a mozgásukat, érzelemkifejezésüket is. Láttam is, amit eddig csak a szakirodalomból tudtam, hogy a báboknak erőteljes arcjátékuk van – óriási eltérés ez az emberek által életre keltett nószínháztól, ahol akár maszkban, akár maszk nélkül a színészek arca rezzenéstelen. Láttam, ahogy a vak Kagekijónak mérgében vörös lesz a szeme helye és azt is, ahogy Komacsi öreg kora ellenére bottal a kezében még sugározza azt az arisztokratikus és büszke tartást, melyért sokan csodálhatták őt korábban. Továbbá azt is láttam, hogy a báb fő mozgatója szinte ugyanúgy mozog, mint a bábu – bábu és bábos teste együtt hullámzik, elszakíthatatlanul követik egymást. Este az utolsó sorban ültem, de addigra már tudtam, hogy mit nem látok, illetve hogy mit kellene látnom. A szerelmesek arckifejezése nem jutott el a hátsó sorokig, kimért mozgásuk, a halál előtt megtett lassú, elszánt útjuk, lassú, táncszerű mozdulataik, ahogy derekukra kötik a lány kimonójának övét, hogy a halálban együtt legyenek, és végül haláluk így is megrázó volt.
 

A Szonezaki sindzsú zárójelenete

Februári program
Nemzeti Színház, Tokió – kisterem
2010. február 21.

Délelőtt
A négy évszak (Hanakurabe siki no kotobuki)
Kagekijo (Muszume Kagekijo Jasima nikki)

Este
Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban (Szonezaki sindzsú)

Részlet az O-Sicsi, a zöldséges (Jaoja O-Sicsi) című bunraku darabból