Ezzel a véleményünkkel nem vagyunk egyedül, ugyanis a honi filmkritika egy emberként állt ki Dyga Zsombor filmje mellett, és az újságírók – úgy tűnik – tényleg mindent megtesznek azért, hogy a mozikban legalább olyan sikeres legyen a mozgókép, mint a fesztiválon. Persze jogos a kérdés: miért pont ezt a filmet emelte piedesztálra a sajtó? Erre egyszerű a válasz: mert a Köntörfalak jó. Szórakoztató. Vicces. Mély, őszinte érzelmeket ábrázol. Nincsenek benne üresjáratok, helyettük van több meglepő fordulat valamint három kiváló színész. És ami a legfontosabb: ennek a filmnek van forgatókönyve. Ez az oka annak, hogy a kritikusok díszpintyként kezelik a szóban forgó alkotást, és ezen szemléltetik mindazt, ami más, hasonszőrű moziból hiányzik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Köntörfalak az a film, ami megmutatja, milyen egy profi, gyerekbetegségeiből rég kigyógyult magyar közönségfilm.

A sztori egy elbaltázott randival indul. Zoli (Elek Ferenc) egy csupaszív mackó, míg Eszti (Tompos Kátya) vadóc, frappáns csaj. Nem is értjük, hogy jutott el ez a két, egymástól szinte mindenben eltérő ember a romantikus vacsoráig. Később persze kiderül: Feri egy parkban sétálva szólította meg Esztit, aki épp úgy érezte magát, hogy az élet nevű úthenger kétszer is átment rajta, s jól esett neki, hogy valaki meglátja szépségét – ezért mondott igent a felkérésre. A lány persze korrekt módon időben közli hősünkkel, hogy ebből nem lesz több egy kellemes esténél, viszont a sors mégis úgy hozza, hogy Feri a lány lakásán köt ki. Közben megtudjuk, hogy a férfi pár éve elvesztette a feleségét egy szerencsétlen balesetben, most egyedül neveli a gyermekeit, és van a múltjában néhány fájó kérdés, amire, félő, sosem tudja meg a választ. Ekkor lép be a történetbe Gábor (Rába Roland), a gazdag mesterszakács, Eszti testvére, és érkezésével váratlan fordulatokat hoz a szépen építkező cselekménybe.

Ahogy már említettem, a Köntörfalaknak kiváló a forgatókönyve: a történet egy percig sem unalmas, nincs papírízű dialógus, erőltetett jópofizás. Bár kis költségvetéssel készült, és bizony nem volt egy egyszerű menet összeszedni a forgatás befejezéséhez szükséges zsetont, a végeredményen ebből szerencsére semmi sem látszik. A szemlén azt tapasztalhattuk, hogy a magyar filmszakma sok esetben úgy reagált a válságra, hogy minimális költségvetésű kamaradrámákban kezdett el gondolkodni, de míg mondjuk Sas Tamás Szélcsendje egy meglehetősen félrecsúszott próbálkozás lett, addig Zsombor három szereplőre hangszerelt „szonátája” minden fogást tökéletesen alkalmaz, ami egy ilyen típusú, minimalista mozit élvezetessé tud tenni, így méltán hasonlítható mondjuk Linklater Visszajátszás című emlékezetes filmjéhez.

A script mellett a három kiváló főszereplő viszi a hátán a filmet. Elek Ferenc meg is kapta a legjobb férfialakításért járó díjat, de ez az elismerés – ahogy köszönőbeszédében meg is jegyezte – igazából mindhármuké, mivel az érzelmeket közösen hozták ki egymásból. Emiatt is különösen szimpatikus film a Köntörfalak, minden jelenetén érezni a belefektetett munkát, a színészek például szinte minden héten elpróbálták a jeleneteket, még akkor is, amikor hónapokig állt a forgatás pénzhiány miatt. Alakításuk pont ezért őszinte, életszagú, Elek Feri karaktere egyszerre sajnálatra méltó, vicces és szerethető, Rába Roland cinikus, titokzatos, mégsem ellenszenves (reméljük mostantól több filmben is találkozhatunk vele), míg a hasonlóan tehetséges Tompos Kátya végre nem egy olyan csajt alakít, akiről mindössze annyi mondható el: szép. A magyar színészek pedig irigykedhetnek, hogy őket mostanában nem ajándékozzák meg a rendezők ilyen precízen megírt figurákkal.

A Köntörfalak nem vállal sokat, megmarad könnyed filmnek, de pont ezt a könnyedséget nehéz elérni, hogy az ne nyögvenyelős erőlködésként hasson a vásznon. Bár egyszerűnek tűnik, mégis ezer olyan pontot tartalmaz, amit más rendező valószínűleg elszúrt volna. Dyga Zsombor azonban láthatóan sokat foglalkozott filmjével, így élvezetes, felszabadító 80 perccel ajándékozta meg azokat, akik régóta várták, hogy egy ilyen profi közönségfilm kerüljön a mozikba. Reméljük, ez a szakmai alázat trendet indít el, és rövid időn belül még több, hasonló kaliberű magyar filmről adhatunk hírt.

Köntörfalak
Színes, magyar filmdráma, 80 perc, 2009.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Rendező: Dyga Zsombor
Forgatókönyvíró: Dyga Zsombor
Operatőr: Marosi Gábor
Rendezőasszisztens: Madarász István
Hangmérnök: Juhász Róbert
Gyártásvezető: Harmati Balázs
Vágó: Czakó Judit
Szereplők: Elek Ferenc (Zoli), Tompos Kátya (Eszti), Rába Roland (Gábor)