Már az est előtt egy héttel megjelent a suttogó propaganda a város különféle vendéglátó-ipari egységeiben arról, milyen is lesz az a beígért ingyen-konyakozás a bemutatót követően. A meghívón ugyanis az állt, hogy lesz. Értsd: konyakozás, azaz metaxázni fogunk. Az ötlet is jó, a Metaxa meg pláne – ebből baj nem lehet. Néhányan – belső informátorokra hivatkozva – azt állították, hogy úgyis „csak valami (khm…) napóleon vagy lánchíd” kerül a poharakba, mert „azér’ annyi pénzük nincs nekik”.

Jómagam (konyak-ügyben) prekoncepció nélkül érkeztem az estre, amely az Adagio Quartet vonósnégyes zenei produkciójával kezdődött. Mozart engem már régen meggyőzött a maga igazáról, nagyjából ez az Adagio Quartetnek is sikerült. Még a legelején bejelentették, hogy komoly összefüggések lesznek a zene és a Garaczi által felolvasandó regényrészlet között.

A muzsika hangjai után Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója lépett a pódiumra. Azt hittem, beszélgetni fog Garaczival, de nem. Morcsányi „röviden, ám annál bensőségesebben” elmesélte a Metaxa genezisét, gratulált a szerzőnek, és bejelentette, hogy várja mindazok levelét a kiadóba, akiknek sikerül megtalálni az összefüggést Garaczi és Mozart között.

Ezután Garaczi bő tízperces felolvasása következett. Jól olvas, komótosan. Mondjuk nehéz lehetett neki részletet választani, mert az egész regény egyetlen mondat („na, akkor még egy mondatot felolvasok”). Persze az is lehet, hogy direkte ettől volt könnyű.

Utólag azt lehet elmondani az estről, pontosabban a hangulatáról, hogy erre nem beülni lehetett, hanem ebbe bele lehetett ülni. Nem volt fölösleg – se beszéd, se idő. És ami egy ilyen lecsupaszított szerkezetű rendezvény sikeréhez elengedhetetlen: az arányosság, az is a helyén volt.

Jegyzem: jelen sorok írója egy kudarcélménnyel lett gazdagabb. Nem sikerült megtalálnia az összefügést az elhangzott zene és az elhangzott szöveg közt. Volt Mozart (jó), és volt Garaczi (szintén jó).

Végezetül pedig – jó jót követ – jött a konyak. Az előzetesen kétkedőknek, akik esetleg mégsem jöttek el e miatt a könyvbemutatóra, üzenem, hogy Metaxa volt a poharakban. Ötcsillagos. Pont mint Garaczi regénye, ha ez könyvkritika volna. Ez van. És ezt szeretjük is.