Profi a  történetkezelés, a fordulatok ütemezése, a figyelem, az izgalom fenntartásának minden eszköze. A mélystruktúrában horrorisztikus elemek bevonásával fokozza a rendező a hatást. A gyilkosság banális és népszerű sokkhatása mindig megteszi a magáét.

Lassan, finoman úszunk bele a történetbe, lassan kerülünk bele a szerepők motivációinak hálójába.  Aztán hirtelen azt  vesszük észre, már régen bevonódtunk, és ami a közeli arcképeken tükröződik, azt lefordítjuk azonnal. A fény az arcokon általában a mobilkamera "reflektora", ugyanis éjszaka játszódik az Előttünk az élet. Filmet nézünk, közben végig úgy érezzük: kukkolunk. Nem tudhatjuk, nem egy megtalált történetet látunk-e. Mert a mobilkamera bárki kezében ott lehet, s előfordulhat, hogy valaki megtalálta ezeket a felvételeket, és filmre vitte. Ezzel a fura-bonyolult befogadói helyzettel játszik végig a film.

A sztori azonban egyszerű: egy frissen érettségiző osztály ünnepel a frissen érettségizők fájdalmával, hogy esetleg nem látják egymást többet. Az idei Filmszemlén ez a téma több filmben is előkerült (Ki/Be Tawaret, Komoly dolgok), e filmek mindegyikében az első döntés, a nagybetűs élet előtt álló fiatalok küzdenek reményekkel és vágyakkal.  Az Előttünk az életben profán helyszín erre egy Duna-parthoz közel álló erdei ház, (ami az óbudai Zichy kastély mellesleg). Azt hisszük, a senki földjén, mindentől távol fognak ezek az érettségizők bulizni. Autóval mennek, az erdőben egy szertartás keretében égnek eresztik a meggyújtott luftballonokat, majd elsétálnak a sötétben az erdei házig. Horrorszüzsé.

A mostani fiatalok abban különböznek a régi fiataloktól, hogy mobiltelefonjaikon már mindent fel tudnak venni. A szereplők is állandóan veszik egymást, átadva a kamerát egyik kézből a másikba. Hogy ugyanígy viselkednének-e, ha nem lenne mobilkamera a kezükben, nem tudhatjuk. Ez is bonyolult kérdés: mi is a kamera hatása rájuk. Az egyikük mélyinterjúkat csinál a többivel, két tanárnő lerészegedik, a határok elmosódnak. Erik, az egyik osztálytársuk hívta oda őket az erdei házba, ami a nagybátyjáé, mindenki Erikre vár. Nem mennek el, mert senki sem megy el, ez a csoporthatás. Erikkel a filmben nem találkozunk, csak telefonálnak neki, mindig  megígéri, mindjárt megérkezik. Aztán már csak az üzenetrögzítője válaszol. Mindenesetre Erik az osztálytársainak szépen berendezte meglepetésekkel és horrorisztikus elemekkel a HÁZ-at.  A ház a tudattalan szimbóluma is lehetne, különböző tereiben csoportokra szakadnak a fiatalok, minden klikk éli a maga kis életét, majd ezek a kisebb csoportok találkoznak a leghihetetlenebb helyzetekben. Az atmoszféra közben egyre félelemkeltőbb. Legtöbbször nincs villany (csak mobil). A csoportok úgy működnek: mindig van valaki, aki a legszélsőségesebb megoldást javasolja, ennek a többiek egy ideig ellenszegülnek, de azután engednek, feltárva ezzel a csordaszellem igazi hatalmát. Az észérv a kevéssé meggyőző szempont, a veszély viszont mindig különös izgalommal jár.

A film erejét a közeli felvételképek adják, amiken az egymásra adott reakciók a fontosak: az érzelmek tükröződése az arcokon, nem pedig a környezet. Az emberi psziché területeiből Szilágyi Andor olyat tár fel, amit eddig a vásznon nem láttunk, csak saját szobában, otthon. Ez a közeli mobilvilág képes bemutatni, ki hogyan viselkedik a másik háta mögött, mit mondanak egymásról és önmagukról a figurák, mit titkolnak el a harmadik elől, ki, kinek, mit hazudik.

A reakciók őszintesége mellett a véletlenek halmozódása és az időszerkezet is közrejátszik a hatás kifejtésében. A legvégén értjük meg, mi történt a legelején, nem időrendben sorakoznak a snittek. A rendező több operatörrel is dolgozott, hogy ki kit vesz, az is számít. Izgalmas labirintusszerű szerkezet, a tér maga a ház, lassan világos lesz az emberi kapcsolatok bonyolult hálójának egy kis részlete. Ami működik: a csoport szellem analízise a formanyelv megújításával kölcsönhatásban.  Ami működik: az a benyomásunk, mintha éppen ott, akkor vennék fel a teljes valóságot, miközben azt is látjuk, hogy profi a film szerkezete. Minden, amit látunk, átértékelődik bennünk, és a komplett valóság benyomását kelti, holott "ez is fikció". A mobilkamerás formanyelv új próba a valóság szimulálására, és mivel szokatlan, a pszichében is a teljesség érzetét kelti.

Van vér és van kicsi szex, van szerelem és féltékenység, minden erős érzelemből egy kis dózis adagolva. Kár, hogy a katarzist csak gyilkossággal lehet elérni a filmben, hiszen az mindig meghökkentő és kellően sokkoló. Emiatt uralkodik el a totális irreálitás a valóságszimuláció végén: ártatlan fiatalok mulatozása a csoportszellem mechanizmusára rájátszva öldökléssé fajul. Kár, hogy a magyar filmek általában szeretnek a felületen maradni. Nem merülnek "mélyre", amikor pont izgalmas lenne, akkor futamodnak meg, vagy csak gyilkosággal és horrosztikus elemek bevonásával tudják elérni a katarzist. Ölni kell tehát ahhoz, hogy egy ilyen posztkommunista országban valamit érezzen a néző? Bár a vér és a gyilkosság Shakespeare óta bizonyítva a hatását természetes velejárója a drámának, mégis jó lenne inkább Ingmar Bergmanhoz hasonlóan jutni el a mélységekig: elég egy családi dráma ahhoz, hogy a lelki mélyvizekre hajózzunk ki, elegek a hétköznapok, mégis az a tét, hogy élni kell.

Mindenesetre Szilágyi Andor javára írható, hogy legalább megpróbálja analizálni a gyilkosság mechanizmusát. Azt a helyzetet, mikor játszani kezdünk egymással, és véletlenül megtörténik a baj. Az ölést, a lehető leggonoszabb emberi cselekedetet, Szilágyi filmjében a csoportműködés kontextusában láthatjuk. Ha többen követjük el a gyilkosságot (vagy bármit), az már nem bűn, hisz ott van a másik, aki bűnrészes, ez az igazolás, ez ad feloldozást. Dolgozik a lejtőn lefelé már eleve nincs megállás mechanizmus is.

Ez a csordaszellem. A morális tanulságban semmi meglepően új nem maradt. Elgondolkodunk, vajon mi is így viselkednénk ebben a helyzetben(?), tulajdonképpen senki nem hibás(?), egymást hergelve térflek alakulnak ki, és formálódik a kollektív ellenségkép? Azért is érdekes ez, mert az emberi történelem során gyakran megtörténik. A film hihetetlenül pontosan és precízen követi le, lépésről lépésre hogyan csúszik bele egyre mélyebben egy csoport magába a gonoszságba, hogyan lép át észrevétlenül határokat. Mindig csak egy kicsit többet engednek meg maguknak.

Az Előttünk az élet mindenesetre erős film, valóban hatásos. Hazafelé féltem a Héven, csoportokba verődött emberekkel találkoztam, és hirtelen eszembe juttot, mi kell ahhoz, hogy bármi megtörténjen?
 

Rendező: Szilágyi Andor
Forgatókönívíró: Szilágyi Andor
Operatör: Tóth Zsolt, Farkas Dániel, Szále Ferenc, Nagy Natália, Borsos Luca és Szilágyi Andor.
Szereplők: Balai Gergely, Borsos Luca, Hábermann Lívia, Kósa Attila, Medvig Beatrix, Nagy Natália, Pánics Lilla, Szále Ferenc, Szél Olivér, Szemes Máté
‎1 óra 20 perc‎‎