Elveszett illúziók / Elfriede Jelinek darabja a BAKELIT-ben / PRAE.HU

Gerzsenyi Bea és társulata Elfriede Jelinek magyarul Kis csukák címen megjelent regényének színpadra alkalmazására vállalkozott. Ismertetőjük szerint őket nem a mű feminista olvasata érdekelte, sajnos azonban nehezen lehetett felfedezni helyette más koncepciót, az előadást életre hívó motivációt. Talán Jelinek nyelvi bravúrjának színpadra alkalmazása vezérelte az alkotókat.

Tandori Dezső fordítása egyszerre lírai szépségű és brutálisan prózai, az előadás szövege, Gerzsenyi Bea és Tamás Zsuzsa munkája, uralja az előadást. (Hogy milyen fordításból dolgoztak, az nem derült ki, az biztos, hogy sajnos nem Tandoriét használták fel.) A játékidő fele nem más, mint hangjáték, így a szöveget nehéz figyelmen kívül hagyni. Hallgatjuk, ahogyan Margitai Ági előre felvett mondatai a hangszórókon keresztül mesélnek, vagy éppen kommentálnak valamit, mint egy messzi távolból figyelő, néha dorgáló, máskor elnéző ősanya. A két színésznő (Gergelyi Júlia és Yasmin Berber) lényegesen ritkábban szólal meg, és ők elsősorban csak magyarázzák az általuk megformált karakterek tetteit, ráadásul két nyelven teszik mindezt.

Szerető nőd

Elméletileg kifejezetten érdekes lehet egy többnyelvű előadás. Csakhogy talán e mögött az ötlet mögött sem elég tiszta a valódi idea. Brigitte miért magyarul szólal meg, Paula pedig miért franciául? Talán, mert az egész világon élnek olyan sorsú nők, mint ők ketten? Vagy mert a magyarok törve-zúzva, a saját boldogságuk árán is, de elérik, amit akarnak, miközben a franciák csendesen takarítanak utánuk, míg mindent elveszítenek, amiben valaha is hittek és reménykedtek? Talán. Mindkettő lehetséges, bár úgy érzem, kissé nyakatekert és erőltetett ál-értelmezéseket alkotok. De az előadás sem igazán kínál jobbat, úgyhogy érdemes inkább figyelni a szövegre, még akkor is, ha ez nem túl könnyű, ha valaki nem beszéli, vagy legalább érti mindkét nyelvet.

A puszta kétnyelvűség nem tesz egy színházi előadást interkulturálissá vagy internacionálissá, a befogadást viszont nehezíti, hogy nemcsak a színészekre, hanem a feliratra is koncentrálni kell. Ha pedig valaki a magyart és a franciát is bírja, akkor is óhatatlanul fel-feltéved a játéktérről a szeme a folyamatosan villódzó szövegre. Mindezek ellenére lehetséges, hogy a nyelvi bravúr színpadra alkalmazásakor az volt az alkotók szándéka, hogy színpadi nyelvre fordítsák le Jelinek írását. Ez tiszteletre méltó vállalkozás. Kérdés ugyanakkor, hogy jó megoldás-e egy külső narrátor használata. Hiszen mi sem kevésbé színpadias, mint egy felolvasó est, ahol a nézőt megfosztják a színésznek nemcsak a játékától, de a mimikájától, a puszta jelenlététől is. Ugyanakkor, ha egy színész egy ülőke és egy kefe segítségével imitálja a WC-pucolást, miközben arról panaszkodik, hogy mennyi fekáliát hagy maga után egy hét alatt egy család, az sem a jelineki nyers szókimondás hű színpadi ábrázolása, hanem már-már a paródiája annak. Miközben a boldogságot és boldogulásukat kereső nők magányosságát ábrázolják, még ha nem is a leginkább találó módon.

Szerető nőd

Példa és ellenpélda a fokozatosan kirajzolódó két sors, amelyek legfeljebb futó pillanatokra találkoznak: jeleneteik úgy váltakoznak, mint a könyv fejezetei. A nő magányos – a színésznők önmagukban állnak a színen, ha egyikük eltűnik, akkor jelenik meg a másik. Nincs interakció. Ahogy nincsen kapcsolat tér és előadás között sem. Pedig kívánni sem lehetne jobb és inspirálóbb teret a BAKELIT-nek otthont adó ütött-kopott, romos gyárépületnél. Az előadás mégis egy üres színházi térré alakított terembe kerül. Díszletek sincsenek, csupán három vetítővászon, amelyeken időről-időre megjelennek az elhangzottak illusztrációi. Vetített kép a hegy, a völgy, a gyár, de az esküvő és a gyönyör nélküli szex is. A végére, mire a néző kialakítaná a maga képét a férfiakról, arcot kap a vásznakon Heinz és Erich is – így vész el végleg minden illúzió.

Elfriede Jelinek: Szerető nőd
(Ta femme amante)

Társszerzők: Gerzsenyi Bea, Tamás Zsuzsa

Alfama Társulat

Brigitte: Gergelyi Júlia
Paula: Yasmin Berber
Narrátor: Margitai Ági
Erich: Gasparik Gábor
Heinz: Matus Gábor
Susi: Papp Annamária

Zeneszerző: Csák Péter
Videó: Gothár Márton
Fénytervező: Fazekas Péter

Rendező: Gerzsenyi Bea

Bemutató: 2010. január 20.
BAKELIT Multi Art Center

színház

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról