2010. január 27., délután. Tokió egy nagyobb bankjának jól frekventált fiókjában egy banki alkalmazott – sikertelenül, de teljes beleéléssel – próbál meggyőzni, hogy a bankszámlámról vegyek ki pénzt az automatából, majd az ablaknál, kb. öt méterrel odébb ezzel a készpénzzel fizessem be a számlát, amit a kezemben lobogtatok. Istenem, mi jöhet ma még! – gondolom reményvesztetten.

2010. január 27., este. A Tokyo Bunka Kaikan (vagy mondhatnám, a Tokiói Kultúrház) kistermének színpadán a Japán Mozart-Társaság képviselője – szintén sikertelenül, de teljes beleéléssel – próbálja kiszámítani Mozart korát percre pontosan az Ausztria és Japán között lévő nyolcórás időeltolódás belekalkulálásával. Ez már a vég! – gondolom az előbbinél is reményvesztettebben.

És ekkor jön a nagy fordulat, mondhatnám, maga a megváltás. Színpadra lép a Liszt Ferenc Kamarazenekar és bearanyozza a napom hátralévő részét.
 

2010. január 27-én, éppen Mozart születésnapján került sor a Divertimento öröme címmel megrendezett hangversenyre az Ueno-park bejáratánál lévő hangversenyteremben. A koncerten négy divertimentot hallhattunk. Az első részben a mester három korai darabja szerepelt, amit a zenekar önfeledt játékossággal szólaltatott meg. Majd a szünet után következett a rokokó jegyeit magán viselő, de a játékosság mellé már komor tónusokat is tartalmazó híres D-dúr divertimento.

Ráadásként az Egy kis éji zene első tétele, majd a szűnni nem akaró tapsnak köszönhetően a D-dúr divertimento népszerű menüett tételét hallhattuk újra.

A Menüet a D-dúr divertimentoból (nem a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában)

A zenekar tiszta hangzását még a szocreál stílusban épült hangversenyterem vasbeton falai és mennyezete sem tudta elrontani. A jól összeszokott együttes minden pillanatban a legapróbb részletekig kidolgozottan játszott.

A zenészek mosolygó arcát látva, az ízig-vérig élettel teli zene nemcsak nekem okozott tehát örömet. S előadás nem csak engem, hanem a helyi hallgatóságot is elbűvölte: hangos bravózás fogadta a műveket, sokan feltartott kézzel tapsoltak hosszú percekig, és a hangverseny végén - a japán kimértségre nem jellemző módon - a közönség hosszasan ünnepelte az előadókat.

Jómagam örömmel és bánattal vegyes érzésekkel hagytam el a hangversenytermet, hogy elmerüljek Tokió tömegében. De éltet a remény, hogy lesz még szerencsém hasonló csodákhoz a messzi Japánban is.

Végül is bankszámlák ide, bürokraták oda, amíg Mozart velünk van, nincs nagy baj. Köszönöm, Mozart! Köszönöm, Liszt Ferenc Kamarazenekar!

Japán Mozart-Társaság (Nippon Mozart-Kjókai) januári koncertje

2010. január 27.
Tokyo Bunka Kaikan

Liszt Ferenc Kamarazenekar

A divertimento öröme

Program:

F-dúr divertimento K138 (125c)
B-dúr divertimento K137 (125 b)
D-dúr divertimento K136 (125a)
D-dúr divertimento K334 (320b)

Ráadás

Egy kis éji zene – 1. tétel
D-dúr divertimento K334 (320b) – 3. tétel