A biennále keretei közt rendezett első hivatalos kiállítás a 2002-es „Kereszt és keresztrefeszítés” volt, ezt követte a 2005-ös „Genezis”, majd 2006-ban az „Oltár”, 2008-ban „Krisztus példabeszédei” és végül eljött az idei, 2009. okt. 22-én nyílt „Apokalipszis”. Hiánypótló és egyben provokatív vállalkozás a sorozat. Célja többek közt egy olyan tematikai és formai hagyományra irányítani a figyelmet, melynek kétezer éves gyökereit leginkább a huszadik század folyamán kezdte elfeledni az alkotó és befogadó közösség egyaránt. Művész, műértő és műélvező párbeszédbe lépését is sürgetni kívánja, hiszen ma talán e csoportok távolabb vannak egymástól, mint valaha (már ami a műhöz való közelítés mikéntjét illeti). Nem utolsó sorban arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy a művészeten belül meg kell különböztetni vallásos, egyházi és szakrális művészetet, mert a fogalmak tisztázatlansága elutasítottsághoz vagy hovatovább, az istenkáromlás vádjához vezethet…

Ifj. Gyergyádesz László a képtár igazgatója és a kiállítás kurátora elmondta, hogy az idei biennále témaválasztása annak aktualitása miatt minden eddiginél könnyebben ment. A válság azonban sajnos a gyakorlati kivitelezés terén is megmutatkozott, hiszen az eddig pénzjutalommal járó díjakat, idén csak „erkölcsi díj” formájában tudta a zsűri odaítélni Budaházi Tibor festőművésznek, Csete Ildikó iparművésznek, Dobos Éva grafikusművésznek, Máder Indira iparművésznek, Neuberger István grafikus- és festőművésznek valamint Széles Judit iparművésznek. A 221 pályaműből 127 került bemutatásra, a legváltozatosabb technikák és műfajok mellett azonban még mindig nem jelentek meg a performance-ok és installációk (idén mindössze egy digitális réskamera szimuláció szerepelt a kiállított tárgyak közt: Örkényi Antal Hephaisztosz megpatkolja az apokalipszis lovát című alkotása).

Az Apokalipszis pusztulást sejtető termeiben a falakról a Jelenések könyvnek életre keltett jóslatai néznek farkasszemet a látogatóval, kétségbeesetten fegyvert szorítva az arcunkhoz, így figyelmeztetve a végítéletre. Olykor szó szerint is, mint Szemadám György pigmentnyomatán (Kép az Utolsó időkből  (Szomjas Györgynek), 2009), ahol a düreri Apokalipszis jelenetsoraiban életre kelő gengszterfigura és a halál kozmoszglóriás angyala teszi azt, miközben az ablak előtt a négy lovas vágtat el.

A díjban is részesült Széles Judit pamutvászon-tüll anyagokból készült munkája (Intő üzenet, 2009) a kettészakadó jeruzsálemi templom szentek szentjét takaró függönyét idézi: „féljétek az istent és adjatok neki hálát, mert eljött ítéletének órája”. Szerdi Gábor vegyes technikájú alkotása (Rögtön jövök, 2009) akár blaszfémikusnak is tűnhet, hiszen a töviskoronás kereszt fájára egy „rögtön jövök” feliratú kirakatokban megszokott tábla került, utalva a második eljövetel időpontjának bizonytalanságára. Fock Máté fiatalabb generáció képviselője, Csúcsidőn kívül (2008) című művén a telefonáló, indiai ruhába öltöztetett Madonna már nem a deészisz-kompozíciókból ismert, emberekért könyörgő szelíd Istenanya, hanem a popkultúra áldozata. Freund Éva bronzból öntött Teremtő keze (2008) pedig át van szúrva, ami magát a teremtést lehetetleníti el, egyben megidézi Krisztus stigmáit is, mintha maga az áldozat lehetetlenítené el a teremtés folytonosságát. Erős társadalomkritikai felhanggal keveredik Deáki Tamás olajfestménye (Eltévedt vásárló, 2008), valamint a Bodor Judit és Kerényi Péter együttműködéséből született Péter apokalipszise, a Bálványok panoptikuma az Utolsó ítéletre várva... (2009).

A tárlat érdekessége, mégis az, hogy bár lépésről-lépésre válik egyre nyomasztóbbá a hangulat ennyi halál és pusztulás víziója láttán, az Apokalipszis magában hordja a feloldozást is. Az utolsó teremben álló drót-krómacél testű kerub vagy pillangó (Németh Ágnes: Álmok, vágyak, 2009) papírcsónak szárnyán Kuroszava szavai a művészi önértelmezés lehetőségeit kutatják: „az ember zseni amikor álmodik, bátor, sőt vakmerő mint egy géniusz”. Vagy Damó István ceruzarajzának Dosztojevszkijtől kölcsönzött címe: „Ne engedjétek magatokat a szeretettől eltántorítani a világ sok gonoszsága miatt”. Ezek az idézetek azt sugallják, hogy van még mit őriznünk. Akkor is, ha a világnak egyszer vége lesz…

V. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennále: Apokalipszis (Kecskeméti képtár – Cifrapalota)

A kiállítás kurátora: ifj. Gyergyádesz László

Megtekinthető: 2010. március 10-ig.