Farkasel László bevallása szerint sohasem törekedett a valóság szolgai másolására, az utánzás minden formája távol áll alkotói magatartásától. Kiindulópontja kizárólag saját maga, a képzeletében létrejövő különleges világot igyekszik megfesteni, ezáltal mintegy „lecsupaszítva, sebezhetően, de nagyon őszintén” kitárulkozva a közönség előtt. Korábbi korszakaiból ismertek fantasy, sience fiction vagy dark art festményei, grafikái (2002. illusztrációk a Hatalom Kártyái kártyajátékhoz, 2004. festmény a „Temple of the Dead” zenekar weboldalához), témavilágát a zene, azon belül is a jazz, a hetvenes évek marihuána-füstös víziói éppen úgy meghatározzák, mint a lét végső metafizikai kérdéseivel való foglalkozás (Newborn Skinned, 2008).

Január 7-én egy kis kecskeméti kávézóban gyűltek össze a festő barátai, alkotótársai, rokonai és a kíváncsiskodók egyaránt. Megtudhattuk, hogy a Művész Kávézó létrejöttének egyik kiemelt célja teret és lehetőséget biztosítani a fiatal, pályakezdő, máshol talán nehezebben érvényesülni tudó alkotók számára. A kiállítások sorozata alkalmat kíván adni a laikus közönség számára is, hogy egy finom forró kávé vagy tea mellett tapintható közelségben élvezhesse a kortárs művészetet. „Figyelni és beszélni róla”, akár a Kávézó mottója is lehetne.

A kiállítást Kecskemét szülötte, válogatott és országos kick-box bajnok, Kovács Marianna nyitotta meg. Köszöntőjében arról beszélt, hogy Farkasel László festészete számára egy létállapot tükre, amely a következő kérdésig jut el: lehetséges, hogy minden visszafelé halad? A választ természetesen maguk a képek adják meg, tehát arra következtethetünk, hogy nem lehetséges. De ezek a munkák ékes bizonyítékai annak, hogy mi, „ebben az utazásban valahol mindig félúton vagyunk”. (Utazás mozgás nélkül, 2009.)

A képek közül az egyik legexpresszívebb és legdinamikusabb a Spirituális jazz (2009) című alkotás. Az akrillfestés lehetőségeit maximálisan kihasználva, a lendületes, kusza, de semmi esetre sem funkció nélküli vonalak egymásba fonódása, elmosódott fejkontúrok (az elme, az én megsokszorozódása, hiszen belső zenéről van szó), és az élénk színvilág a szemlélőt bevonja egy másik, csak belül létező világba…

Hasonló szín- és témavilágában az Anyag-antianyag (2009), melynek vulkáni magma és napszíneket ötvöző narancsos árnyalata – a forróság – magába fogadja az űr távoli kékjét – a magány hidegét.

 

Az én, individumm magányos utazása, de nem a külső világban, hanem egy mesterséges és olykor éteri belső térben. Megismerés, megismerhetetlenség, maradás és távozás ellentétjátéka teszi mindig megújulóvá és élvezhetővé Farkasel László festészetét. Az alkotónál jobban azonban senki nem mondhatja el, mit is jelent számára az Utazás. Fentebb már idézett verse (Az ürességbe, 2006), talán szellemi előzménye is volt a kiállítás képeinek gondolatiságának.

 

„Befelé fordulsz – majd látod már

Mi a tiszta Halál

- Pengék, tessék!

Bőrödet önkezeddel vesd le!

Belebújhatsz most a végső erénybe

A mindent kitöltő morajló

Ürességbe.”

 

Farkasel László: Utazás mozgás nélkül, Kecskemét, Művész Kávézó (Rákóczi út 16.). A kiállítás megtekinthető január 21-ig