Darabválasztás

Általában a nószínházban egy alkalommal több darabot láthatunk. A darabválasztás az adott évszakhoz kötődik, így például tavasszal gyakoriak a cseresznyevirággal kapcsolatos nók. Ezenkívül arra szoktak még odafigyelni, hogy a darabok az öt nókategória (isteni, harcos, női,  vegyes és démoni) különböző csoportjaiból kerüljenek ki. Tartalmi, dramaturgiai közös pont alig fedezhető fel az egy előadás alatt látottak között.

Ez alkalommal azonban mégis kirajzolódott valami közös vonás. Elsőként a Torioibune (A madárhessegető hajó) című darabot, majd a Kantant láthattuk. Bár a történet teljesen eltérő, szembetűnő, hogy mindkét darabban hangsúlyos a gyerekszerep. Míg a Torioibunében a gyerek szerepében a szöveg, a Kantanban a tánc a lényeg. Továbbá mindkét darabban különleges a főszereplő tánca. A nószínpad eleve kicsi, ám itt egy-egy jelzésszerű díszlet még kisebbé teszi a főszereplő mozgásterét: az elsőben egy hajó, a másodikban egy egytatamis emelvény. A táncra még visszatérek.

A nószínésznő

A nó, mint a legtöbb tradicionális előadó-művészet Japánban és Japánon kívül a férfiak privilégiuma. Uzava Hisza, a tárgyalt Kantan főszereplője nő. A Meidzsi-kor (1868) óta kis számban ugyan, de léteznek női előadók, igaz, mind társadalmilag, mind művészileg nehezen fogadják be őket. Nyilván nőgyűlölőnek fognak tartani, de én sem szeretem a nószínésznőket. Láttam már párat, és sem mozgásban, de ami a legrosszabb, hangban, intonációban sem tudják megteremteni azt a légkört, ami a nó elengedhetetlen része. Uzava Hisza más. Sokan azt mondják: nagyon ügyes, csak kár, hogy nő. Én azt mondom: nem baj, hogy nő. Méltó társa napjaink legjobb nószínészeinek. Megvan hozzá az adottsága, bársonyos, meleg hangszíne, gyönyörű mozgása.
 

Kantan

Kantan a kínai Handan helynév japános kiejtése, ami a darab helyszínéül szolgál. Nem ez az egyetlen nódarab, ami kínai történetet vesz alapul. Szerzője ismeretlen, azt viszont tudjuk, hogy a XV. században írták. Maga a mese ismerős: egy fiatalember, Roszei, keresi az élet értelmét. Eljut egy Kantan nevű helyre, ahol egy híres párnát őriznek. Aki ezen a párnán alszik, megvilágosodik. Roszei elalszik, majd rögtön ébresztik, hogy ő az új uralkodó, sietnie kell elfoglalnia a trónját. Ötven évig uralkodik dicsőségben, majd amikor újra álomra hajtja a fejét, ismét ébresztik. Ezúttal az előbbi fogadósnő: elkészült a kása.

A történet a keleti filozófia ismert motívuma. Volt ebből buddhista tanmese, sőt politikai propaganda is. A klasszikus nó alapján Misima Jukió írt egy újkori nószínművet azonos címmel. De találkozhatunk hasonló történettel Hesse Üveggyöngyjátékának indiai meséjében, gondolhatunk akár Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álmára is, és Akutagava Rjúnoszuke is feldolgozta egy „egyperces” novellában.

Az alászállás

Korábban említettem a táncot, amit egy kis emelvényen táncol el Roszei. Különleges tánc, nincsen párja a nórepertoárban. Nagy részét az emelvényen tölti az előadó, mely a hatalmas nókosztümök és az emelvényre erősített, négy lábon álló rendkívül labilis tetőszerkezet (ez a darab elején és végén a fogadót, az álomban magát a palotát jelenti) miatt még kisebb. Nem is beszélve a maszkról, amitől a színész szinte semmit nem lát a külvilágból, így majdhogynem vakon kell egyensúlyoznia a felületen. A tánc egy kínai udvari ceremoniális tánc, melyet az ötven éve uralkodó Roszei nagy ünnepélyességgel ad elő.

És egyszer csak egy pillanatra félig lelép az emelvényről, hirtelen visszahúzza a lábát, és hosszú másodpercekig mozdulatlanságba merevedik. Ezt nevezik a kantani alászállásnak, azaz szoraorinak. Uzava megdöbbentő tudatossággal építi fel a teljes táncot, és a közönség lélegzet-visszafojtva követi ezt az alászállást.

A jelenet érdekessége, hogy Kuroszava saját elmondása szerint ezt a momentumot használta fel a Ran című filmjének záróképében:

De mi is ez a szoraori? A tudósok és a kutatók kizárólag a szöveggel foglalkoznak – itt nincs szöveg. Az előadók az alászállás technikai megvalósításával. Engem a tartalom érdekel. Vajon az álom és az ébrenlét közötti átjárás?

És végül: a megvilágosodás

Roszei felébred, és rájön az élet mibenlétére. Az élet nem több, mint ameddig elkészül a kása.

Roszei: Roszei álmából felébred
Kórus: Roszei álmából felébred
ötven tavasz és ősz dicsősége a semmibe vész
mintha meg sem történt volna.
Roszei: Míly sokan voltak...
Kórus: ...a palota hölgyei, hangjuk még a fülembe cseng...
Roszei: ...most a szél hangja a fenyők között.
Kórus: A paloták, tornyok...
Roszei: ...csupán egy átmeneti szállás Kantanban.
Kórus: A dicsőség mind...
Roszei: ...ötven év...
Kórus: ...egy álom, amíg a kása...
Roszei: ...megfő.
(Saját fordítás)


Torioibune (A madárhessegető hajó)
Kantan

Tesszenkai Társulat (Kanze-iskola)

2009. október 9.
Hósó Nószínház, Tokió