A Hanoi Képzőművészeti Egyetem Hanoi központjában, az Orosz Kulturális Központ és egy galéria szomszédságában lakik, belegabalyodva a város eszméletlen sűrűségébe. Hangulatra, felszereltségre hasonló, mint a magyarországi egyetem: kertjében szobrok, műtermeiben félkész rajzolatok, a folyosó végén pedig egy projektoros terem, ahol egy féléves szeminárium végeredménye villog a falon, mintha mozgó képeslapok reppennének szerteszét. Az alkotócsoportok beszámolója, a diáktársak, tanárok kérdései a képeslap írásos felét alkotják, a vizsgafilmek pedig magát a képet nyújtják.

A fiatal alkotók számára kiadott téma: hagyományos és modern. Vietnamban járva másodpercről-másodperce előkerül a kérdés, mintha harc dúlna "megőrizni" és "megújítani" tengelyén. A „49. osztály” válaszkísérletei a következők:

Cím: Senseless/Értelem nélkül, Alkotó: Lê Vuong

Rövid animáció lételméleti témakörben: egyforma és egyformán egyfelé menetelő emberek sokasága egy gyémántban materializálódik. De a gyémánt, mintha csak látszólagos érték lenne, morzsányi darabokká robban szét. Egyalkotós munka, egyívű gondolat. Képi jellegéből adódóan szimbolikába bújtatott alapfélelem: a materializmus előtérbe kerülése – és a spiritualizmus hátrahagyása – fájdalmas világvég felé viszi az emberiséget. A spiritualizmus a hagyományos, a haladó világ materializmusa a modern. Az alkotás nem hagy teret sem középutaknak, sem kérdéseknek.

Cím: Hạnh Phúc?/More Happyness?/ Még több boldogság?, Alkotók: Phạm Duy, Đỗ Văn Thức, Nông Tiến Dũng

Vietnamban a házasság nagy esemény. A hagyományos erkölcsök szerint, melyek szinte már csak látszólag élnek, az együttlét kezdete, az összeköltözés és a jóban-rosszban-örökkön-örökké szimbóluma. A rövidfilm válási adatokkal bomlasztja a boldogan pózoló mennyasszony és vőlegény képét. Házasodni boldogság, de a rengeteg válás láttán felmerül a jogos kérdés: talán a válás is az?

Cím: Cổng!/Gate!/Kapu!, Alkotók: Tong Thi Trang, Nguyễn Thi Kiểu Linh, Choi Sun Ah, Nguyễn Thi Diêp

Az egyik legfeltűnőbb élmény Vietnam utcáin járva az, hogy az kapuk nincsenek zárva: az intim szféra kitolul és betolul. Este a családok a kapu előtt, az utcára kiülve beszélgetnek, s sokan pizsamában mennek le a boltba. Habermas lábjegyzetekkel bővítette volna híressé vált tanulmányát a közszféra és magánszféra átalakulásáról, ha Távol-Keleten is járt volna. De a kapu nem csak az otthon ajtaja, a pagodák bejárata is. A pagodák bejáratai pedig izgalmas, még kínai írásjelekkel írt feliratokat őriznek. A vetítés után az egyik hozzászóló véleménye az volt, hogy ezen írások jelentése mentén kellett volna a film koncepcióját felépíteni. Jómagam is úgy vélem, hogy valamiféle koncepciót kellett volna építeni: átlépni a kapukon.

Cím: Tín Hiệu/Signal/Jelek, Alkotók: Đăng Vũ Hà, Lê Ngọc Tuyến, Ngô Trường Giang

Jelek az úton, a képen, a mobiltelefonban, a számítógépen. Jelek mindenhol: újfélék, színesek, villogók, csipogók, érhetőek és érthetetlenek. S a tengernyi jel közt alig vesszük észre: nincsenek jelek az égben.

Cím: The Tam Cam Story, Alkotók: Đao Nguyên Vũ, Nguyễn Quốc Hùng, Vũ Thi Nguyệt

Ez a történet egyfajta kulturális közkincs, akárcsak Hamupipőke meséje, csakhogy itt reinkarnálódik az eleinte sokat szenvedő, majd megdicsőülő lány. A vizsgafilm ráadásul mindent megtett, hogy modernizálja – nem csak formailag – a sztorit, így a Távol-Kelet Hamupipőkéje motoron érkezik az esti diszkóba, s egy felhőkarcolóról leesve veszti életét, hogy utána faként születhessen újjá. A mese fantasztikus képi világa, zseniális vizuális ötletei lenyűgöző alkotói kreativitásról tesznek tanúbizonyságot. Nagyfilm-lehetőséget nekik!
 
Cím: Thay Đối/To change/Változás, Alkotók: Duon Thi Ngoc Lua, Sầm Kiều Trinh, Nguyễn Văn Việt

A változásokat bemutató kisfilm, bevallom, személyes kedvencem lett. A körvonalakban kirajzolódó hagyományos pagodák tetőitől díszes körvonal elé színes plakátok, festékfoltok, minták és koszok rakódnak, s a háttal álló főhős minden erőfeszítése ellenére csak pillanatokra villan elő újra a dicső múlt, ráadásul közben a jelen ezerszer átalakul, nem mélyjellegében, csak a felszíni struktúráját tekintve.

Ez a mozgás, ez az egyhelyben rohanó változás, ez Hanoi fő látképe a jelenben, s ezen keresztül láthatunk a múltjába, jövőjébe.