Szervezettségében bizonyára az évtized legkiemelkedőbb vállalkozása a Szépművészeti Múzeum október 28. és február 14. közt látható időszakos kiállítása, amely az itáliai reneszánsz fénykorának reprezentatív műveit vonultatja fel. Botticelli, Bellini, Raffaello, Leonardo da Vinci, Veneto vagy Tiziano, Dosso Dossi, Tintoretto neve mellett számos olyan alkotó felbukkan, akik formai vagy éppen tematikus újításaikkal kivívták helyüket a művészet nagyjai közt. A kiállítás 130 képének jelentős részét a Firenzei Akadémia, a párizsi Louvre, a madridi Prado, new york-i Metropolitan Museum, a frankfurti Städel Museum vagy a krakkói Czartoryski Museum gyűjteményének darabjai alkotják – hogy csak a legismertebbeket említsük.

A tárlat elrendezése a szokásos sémát követi: kronologikus sorrendben csodálhatjuk a XV. és XVI. századi itáliai festészetet, a quattrocentótól egészen a korai manierizmusig. A kiállításnak nagy erénye, hogy miközben szinte elveszünk az évszázadokkal korábbi alkotók világában a rengeteg kuriózum között, valahogy mindig körülleng minket a koncepció egységességének érzése. Közhely, de valóban a termeket járva kirajzolódnak a reneszánsz festészet technikai és szemléleti újításai, úgymint a perspektíva tökéletesítése (Paolo Uccello: Jelenetek a szent remeték életéből), a fény-árnyék festés (Boltraffio: Mária a gyermekkel), a portréfestés (Raffaello: Kettős portré) vagy a szakrális témájú képek humanizálása (Fra Bartolomeo: Pihenő Szent Család). Mintha csak Alberti szavai kísérnék a látogatót: „Az ember minden dolognak mintája és mértéke…”

Ha mégis ki kellene emelni néhány festményt, azt érdemes a kiállítás elején található Botticelli Szent Ágostonánával kezdeni. Viszonylag kisméretű a kép, de minden eleme rejtett szimbolikát hordoz. A reneszánszban újra felfedezett egyházatya hamar a humanista tudós példaképévé vált. Az antik és keresztény hagyományt egybefűző hippói püspök lázas gondjai újra aktuálissá váltak Botticelli korában. Pogány és szent világ határmezsgyéjén járunk itt.

Narratív történet mögött rejtőző erkölcsi üzenet iskolapéldája Pesellino cassone-képe, mely a kegyetlenkedéseiről hírhedtté vált Gualtieri őrgróf házasságát jeleníti meg. A Griselda nevű, egyszerű parasztlányból lett őrgrófné, a vele szemben elkövetett kínzások ellenére is hű maradt urához. Az örök asszonyi hűség allegorikus rémtörténete nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint egy kelengyeláda oldalára. A szenteket ábrázoló képek közül izgalmas Carlo Crivelli Szent Györgye is. Tátrai Vilmos, a kiállítás kurátorának szavaival élve Crivelli a quattrocento „legkifinomultabb humorérzékkel rendelkező festője” volt. A sárkány testébe beletört óriási lándzsacsonk hangsúlyozása, György páncélján a dekorativitást már szinte lehetetlenségig fokozó oroszlánalakok és mindezt egy ragyogó aranyos fénybe öltöztető háttér minden eleme inkább a földi pompa képviselője semmint transzcendens, égi látomás.

A portrék azonban a kiállítás valódi „sztárjai”. Mindjárt itt van Leonardo da Vinci Hermelines hölgye, melynek a sötét háttér előtt világító női alakja rögtön az erőteljes és energikus, simogató kézre irányítja a szemlélődő figyelmét. Az már csak Leonardo nagyságát és játékosságát mutatja, hogy a hermelin majdnem kecsesebben hajlítja mancsát gazdája ölébe. A kéz motívuma vezethet tovább Tiziano Kesztyűs férfijának képéhez. A portréfestészet atyjaként is tisztelt velencei mester Baldassare Castiglione Il Cortegiano című könyvének nemesi eszményét örökítette meg. A kézben hanyagul tartott kesztyű és a lazán összefogott köpeny a reneszánsz udvari arisztokrácia könnyed eleganciájának lett örök mintája.

A kezek – amelyeket a festők álmodtak meg, így válnak a művészet örök szimbólumává. Dinamikus, erős és alkotó kezek mindenhol, a vásznon innen és túl. Kezek, melyek varázslatosak, de egyben új világot teremtettek az európai kultúrában alig néhány évszázaddal ezelőtt. Valahol erről is szól ez a grandiózus tárlat…

Botticellitől Tizianóig - Az itáliai festészet két évszázadának remekművei, Szépművészeti Múzeum, 2010. február 14-ig. A kiállítás kurátora: Tátrai Vilmos.