Kiss Ottónak A nagypapa távcsöve címmel új gyerekverses könyve jelent meg a Téli Könyvvásárra. A svéd gyerekköltészet világával rokon prózaverseket Paulovkin Boglárka színes illusztrációi kísérik. A kötet a Móra Kiadó gondozásában látott napvilágot.

PRAE.HU: Pályádat újságíróként kezdted, majd novellákat, regényt írtál. Az első gyerekversköteted címe az volt, hogy Visszafelé hull a hó, az alcíme pedig: versek gyerekhangra. Honnan táplálkozik ez a gyerekhang?

Csak feltételezni tudom, hogy gyerekkoromból maradt. Amikor verseskötet írásába kezdek, mindig megpróbálok rátalálni, szerencsére még megvan, de érthető okokból egyre mélyebben kell magamban keresgélnem.

PRAE.HU: Olvastam a nyáron az Angyal és Tsa című novelláskötetedet. Kint a kertben, napfényben, és érdekes dolog történt; amúgy is varázslatosak a történeteid, de ezúttal valahogy belelógtak a valóságba: úgy értem, hogy szemüveges olvasó lévén szemüveg nélkül olvastam végig a könyvedet. Na most ez lehet egyéb körülmény is, de ez egyszer az irodalom (majdnem úgy gépeltem, hogy irgalom:) varázsának tudtam be. Lehet, hogy láthatatlanul már belejátszott A nagypapa távcsöve? Félre tréfa: azt szeretném megkérdezni, hogy szerinted lehet-e akár ilyenfajta hatása az írásnak, vagy szerinted milyenfajta van?

Azt gondolom, hogy ez egyszer tényleg az irodalom varázsa lehetett. Kicsit komolyabban: nem hiszem, hogy az élményen, jó esetben katarzison kívül, amit nyújthat egy-egy szépirodalmi szöveg, azonnali, látványos hatása lehetne. Valószínűbb, hogy csak hosszabb távon, mélyebben, egyéb megszerzett tapasztalatokkal együtt működik igazán. Bár ez a látásjavulás engem is elgondolkodtatott, ki fogom próbálni…

PRAE.HU: Nagyon jó, hogy Janikovszky után megint van magyar gyerekkönyv a német könyvpiacon, mondta Dalos György két éve a Lipcsei Könyvvásáron. A Csillagszedő Márióra és a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délutánra utalt. A német kétségtelen nagy piac, óriási olvasótábor! Ezenkívül fordítottak műveidből például szlovákra, bolgárra is. Milyenek ezek a fordítások? Te belelátsz?

Sajnos nem. Ráadásul ritkán fordul elő, hogy tapasztalt, professzionális fordító keres meg, ezért próbálok mindig referenciák után kutatni, ha nincsenek, akkor pedig óvatos vagyok: több jelentkezőt is sikerült már lebeszélnem a fordítói munkáról… 

PRAE. HU: „A gyerekek tudják a válaszokat, / csak a hozzá való kérdéseket / nem tudják még rendesen feltenni” – idézem egy versedet a legutóbbi könyvből. A felnőttek éppúgy kapnak valamit a verseidből, mint a gyerekek. Nem is keveset. Ez fontos is, mert csak baj lehet azzal a gyerekirodalommal, ami a felnőttet egyáltalán nem érinti meg. Mi a véleményed erről?

Úgy gondolom, a jó gyerekkönyvet a felnőttek is élvezhetik, ha adott esetben mégsem, akkor sem kell feltétlenül elvenni tőle a gyerek kedvét, a mintakövetésnek az olvasási szokások kialakításában is fontos a szerepe. Szerencsére már a magyar könyvpiacon is rengeteg olyan szöveg van, amely többrétegű, gyerek is, felnőtt is élvezheti.   

PRAE.HU: Egy gyerekkönyvnek szerves része az illusztráció. Legutóbbi két verseskönyvedet Paulovkin Boglárka illusztrálta. Hogyan dolgozol együtt a rajzolóval?

Mindkét szöveget rábíztam Boglárkára. Előtte azért valamennyit konzultáltunk, mondjuk a Csillagszedő Márió új kiadása esetében nem sokat, hiszen csak borítót kellett cserélni, az pedig a német kiadásra készült rajzra épült. A nagypapa távcsöve kapcsán pedig az idő sürgetett, így előzetesen mindössze néhány rajzot láttam, a többit már csak a kész könyvben.  



PRAE.HU: Olvasókönyv, tankönyv, hangkazetta, DVD - népszerű vagy! Milyen tapasztalataid vannak a felolvasóestekkel kapcsolatban idehaza és külföldön? Van valami jó történeted?

Azt hiszem, a népszerű szó esetemben erős túlzás, de valóban elég sok a meghívásom. Ezek többnyire rendhagyó irodalomórák vagy könyvtári felolvasások, együttgondolkodások, amelyeken a gyerekek számára kötelező a megjelenés. Ha ennek ellenére mégis jól érzik magukat, azért annak örülök. Történet? Nagyon sok van. Kellemes élményem volt például a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután berlini felolvasása. Annyira friss volt a könyv, hogy még itthon, magyar gyerekek előtt sem próbáltam. A berlini fesztiválon zsúfolásig megtelt a terem, még a földön is ültek, nagyon aggódtam, hogy ebből csúfos bukás lesz. Az első néhány mondat alatt aztán kiderült, hogy épp az ellenkezője történik, a gyerekek nevettek, szerették. Hogy a fordító érdeme, vagy a könyvé, azóta sem tudom, csak azt, hogy igen megkönnyebbültem.

PRAE. HU: A nagypapa távcsöve után merre irányul a figyelmed?

A gyerekek szokták mondani, illetve üzenik a szüleikkel e-mailen, telefonon, hogy írjak már „rendes verset” is, kötött formájút, rímes-ritmusost. Írtam én, mondom, sőt, esetenként, ha az idő engedi, és a gyerekeknek van kedvük hozzá, fel is olvasok néhányat a találkozókon.  Nemrég leadtam belőlük a Mórának egy válogatást, bízom benne, hogy nem hiába. A Naphegy Kiadóval is tárgyalok egy „igazi” mesekönyvről, illetve a Csodaceruza Kiadó a Szerintem mindenki… után újabb közös könyvet kért Baranyai Andrástól és tőlem, ennek a megjelenése tavaszra várható. Emellett vannak természetesen más ügyek is, karácsonyra például Vizi Mária rendezésében játékfilm készül a Duna TV-ben a Csillagszedő Márióból. A fennmaradó időben  pedig regényt írok A másik ország munkacímmel, egy-két éven belül szeretném azt is befejezni.