A Sunn O))) zenéjének megértéséhez nem árt tisztázni a drone mibenlétét. Az a változat, amit „drone metal” címen a Sunn O))), vagy a hasonlóan neves Earth vagy a Melvins játszik, egy fúziós műfaj: tán a minimalizmus aranykorából emlékszünk még azokra a La Monte Young munkákra, ahol egy bizonyos hang (vagy akkord) folyamatos rezgetésével ér el a művész különféle hatásokat. Az éterben periodikusan meghatározott hosszúságot felvevő hanghullám, amit mi egyszerűen vibrálásnak érzékelünk, tán a digitális visszacsatolás lehetőségeinek következtében lesz az experimentális zenében érdekes – a drone részletesebb történetéről, a távol-keleti gyökerekről és a hangszeres háttérről ITT olvashattok. Annyi biztos, hogy a drone „monofóniája” (vagy pontosabban polifónia ellenessége) kiváló táptalaja a Doppler-effekttel játszó zajzenéknek – ezt és még sok más, a zene fizikai határait feszegető experimentális finomságot hallhatunk a következő John Cale - La Monte Young - Tony Conrad (hogy csak a legnagyobb neveket említsem) remekben:

 

A Sunn O))) név egyszerre két ideológiai meghatározottságot is magában hordoz: utal a Sunn nevű erősítőmárkára, és már a névben, vizuálisan is megjeleníti a zenei irányvonalat. A név végén éktelenkedő „O)))” nem csak a periodikusan ismétlődő monofóniát mutatja, de mivel a drone-t itt alapvetően gitárral hívják életre, tán azt is mutatja, hogy a periodikusság minden szintje újabb torzításokat jelent. Ezzel együtt zenetörténeti utalás is érezhető benne, hiszen a Sunn névvel reagál Stephen O'Malley frontember a drone metal szempontjából kulcsfontosságú, úttörő együttesre, az Earthre. A következő alkotást az Earth 93’-as Earth 2: Special Low-Frequency Version című lemezéről hallhatjuk:

A fentiekből kiderül, hogy a Sunn O))) nehezen befogadható zenéje egy új esztétika ügyét is felveti: a minimalista légkör nyilván csak akkor hatásos, ha a hangokon túl a zene egyéb kontextusait is figyelembe vesszük. A drone esetében ez egy technikai kontextus – ahogyan a Sunn O))) budapesti koncertjén is láthattuk, mikrofonok vannak a hangfalakra ragasztva. Ez a megszólaltatott hangot egy abszolút köntösbe öltözteti. Az aktuálisan megszólaló akkord tehát nem csupán adott érzést/tapasztalatot kíván megidézni (ahogyan a legtöbb „zajzene”), hanem mint a létezés alaphangja mutatkozik meg. Bizonyos tekintetben ez egy nagyon erős spirituális élményt is jelent – ahogyan a Távol-Keleten az Aum, igaz ott mikrofonok és elektromos gitárok nélkül idézik meg ezt a hangot.

Sunn O))) - Orthodox Caveman

Ez az élmény a koncerten sokszorosan megdobódott: olyan erősen ostromolták a hanghullámok a színpad előtt ácsorgó hústesteket, hogy voltak pontok, ahol nyelni nem tudtunk. Olyan mély frekvenciájú hangok szólaltak meg, amik miatt a szó szoros értelmében belassultunk, aztán remegtünk, együtt a zenével – ha akartunk, ha nem. A drone-hatás olyan ragadós, hogy pillanatok alatt hatása alá kerül az ember; úgy csiklandozza az érzékeit, mint amikor a kutya fülét vakargatja a gazda. Nem csak azért hatalmas élmény, mert egyszerre tényleg minden sejtet stimulál, hanem mert ehhez olyan performansz is járul, amit nem mindennap lát az ember.

01

02

03

04

05

06

08

07

09

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

Ezt a hétköznap-idegenséget, illetve a fent emlegetett spirituális élményt a Sunn O))) kiválóan kihasználja: a tagok szerzetescsuhában (az énekes maszkban, vagy korhadt fának öltözve) zenélnek, mint valami lassított felvétel mozognak, vaskos füstfátyol mögött illetve az ének sose volt nyelvek mantráit imitálja, mintha a zene tényleg egy földöntúli (Ez már nem Earth, ez Sunn!) entitás felsőbbrendű akaratának manifesztációja volna. Lenyűgöző élmény, egyedül egy dolog húzza le. Egy idő után nehéz kibírni a – valószínűleg maradandó halláskárosodást okozó – fülsiketítő hangerőt.

Itt meg kell jegyeznem, hogy az együttesnek bizony van magyar vonatkozása: az énekes ugyanaz a Csihar Attila, aki a világ legismertebb black metál együttesének, a Mayhemnek frontembere. Kár, hogy valószínűleg ő találta ki a mantrák egy részét, mert Budapesten bizony felismerhető volt a „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitektől”-ként hangzó halálos átok.

A Sunn O))) tipikusan olyan előadó, amitől egy koncert is bőven sok. Egyszerűen nem lehet többet kihozni a műfajból – a drone pont drone-nak jó, élőben csak egyszer, lemezen pedig csak nagyon jó hangfalak birtokában. Ezzel együtt persze várjuk vissza az együttest, tán másodjára átjön minden ráolvasás ereje, de akkor egészen biztos, hogy egy másik banda miatt leszek ott. Így tízből legalább kilenc.