PRAE.HU: Hogy jött a cirkuszos koncepció?

Már évek óta készültem egy cirkuszos lemezre. Piliscsabán élek, ide gyakran jönnek kicsi, lepukkadt vándorcirkuszok. Ők állítják fel a sátrat, árulják a vattacukrot, lógnak a trapézon, nyelik-okádják a tüzet, ócska diszkózene szól az attrakciók között, de az egész engem mégis lenyűgöz. 11 éves kislányommal minden évben elmegyünk megnézni őket. Az ott látottak hozták az ötletet, hogy mi lenne, ha megvennénk egy ilyen előadást és a diszkó zene helyett a zenekarom játszana. Kiírnánk, hogy Hobocirkusz, és ehhez az előadáshoz írnánk számokat. Így született meg a dolog sok-sok évvel ezelőtt, és az ezév elején írt dalszövegeim olvasása után beszélt rá Vidnyánszky Attila, az előadásaim rendezője, hogy az új verseket a cirkusz felé kéne vinni. Így lett a cirkusz a helyszín, ahogy a Vadászatnál az erdő, vagy az I love you Budapestnél a város, itt vonulnak fel a szereplők.

PRAE.HU: Maga szerint mi az, ami időről időre a cirkuszhoz vonzza a művészeket, Fellinitől Chaplinig?

A bohóc, aki kicsit a művészvilágot szimbolizálja. Ha visszagondolunk a Vadászatra, ott is van bohóc, aki azt hiszi, hogy nem kell lőnie és őt sem lövik le. Ez bármelyik művészet allegóriája: a művészek úgy hiszik, hogy kimaradhatnak a mészárlásból. A bohóc odamondogathat a királynak, de a lényegen nem változtat. Inkább segít elviselni a világot az emberek számára, de nem változtathatja meg azt.

PRAE.HU: Úgy tűnik, megéri koncepcióban gondolkodni. Ha az ember újrahallgatja a Vadászatot, megdöbben, hogy mennyire érvényes ma is. A Circus Hungaricus is érvényes lesz, mondjuk 20 év múlva?

Nem tudom megítélni, én csak az egyik bohóc vagyok! Nem az örökkévalóságnak írok, a pillanatnak játszom. A legjobb, hogy élőben tehetem mindezt. A lemezeket nem tartom annyira fontosnak, mint a koncerteket, előadásokat, monodrámákat.

PRAE.HU: Rendkívül jó a lemez hangzása, ami magyar viszonylatban elég ritka. Mennyit dolgoztak ezen a soundon?

Ez teljes egészében a Madarász Gábor érdeme. Annyi gitárja van és olyan berendezései - pedálok, soundok, programok… súlyos elmebeteg (nevet) - hogy a saját otthonában játszotta fel a dolgokat és demo formájában úgy tudta megmutatni, hogy már hasonlóan szólt, mint a lemez. Remekül érezte, hogy melyik dalhoz milyen dob-, gitárhang illik, néha még az énekhangba is belenyúlt. Szerzett például egy olyan mikrofont – gondolom összebeszélt Rozgonyi Péter hangmérnökkel – amivel az ő pincéjében énekeltem fel a lemezt. Gondoltam ez csak a próbafelvétel lesz, és utána elmegyek valami stúdióba felbömbölni az éneket. Ehhez képest egy hangot nem énekeltem újra, még a javításokat is ott csináltuk Gábor stúdiójában.

PRAE.HU: Ha már Madarász Gábornál tartunk, hogy jött ő a képbe?

Nem tudtam régi társaimmal, Póka Egonnal, Tátrai Tiborral dűlőre jutni, mivel nem értek rá. Gondoltam, hogy ezzel a szöveganyaggal nem várok évekig a megvalósulásra. Velük majd máskor csinálok mást, mivel vannak egyéb ötleteim is. Kerestem új szerzőtársat és Rozsonits Tamás, a Hobo Blues Bandról készült könyv szerzője ajánlotta Gábort, akivel nagyon jó barátságban van. Elmondta, hogy a Madarász Gábor egy briliáns gitáros, filmzenéket ír, és Ákosnál is játszott éveken keresztül, ez pedig nagyon jó ajánlólevélnek bizonyult. Átadtam neki a szövegeket és egyesével mentünk előre.

PRAE.HU: A lemezen nincs töltelékdal, olyan érzése van az embernek ahogy végighallgatja, hogy ebben még sokkal több van. Lesz folytatás ezzel a gárdával?

Hobo: Hát ő írt volna még erre az albumra is dalokat, de ennél többet nem lehetett egy lemezre pakolni. 66 perc a hossza. Most indulunk turnézni, december 5-én lesz a lemezbemutató a Millenárison, a napokban kezdődnek a próbák, többről még korai lenne beszélni.

PRAE.HU: Az album hangulata rendkívül borús…

Nem így érzem. Ez reflexió arra a világra, amiben élünk, de én látom benne a reményt. „Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz. Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.” Ez az alapgondolat. Nem kell elkendőzni a valóságot. „Késő van már, ne hívjuk az Istent, késő van már, mi basztunk el mindent!” Hagytuk, hogy ezek a szervek, bankok, figurák, politikusok, bűnözők a fejünkre nőjenek.

PRAE.HU: Ön Piliscsabán él, ami a nyugalom szigeteként funkcionál az életében. Hol érik ezek a negatív impulzusok?

Megszakítás nélkül járom az országot és környékét. Nyakig ülök a valóságban. A különbség, hogy most van hová és kikhez hazamennem. Majd’ 50 éves koromig nem volt otthonom.

PRAE.HU: Most picit rendhagyó módon nézzük végig a Circus Hungaricus dalait. Rögtön itt a Kéne egy világszám. Mégis mi lenne az? Rengeteg világszámunk volt, mégis ott vagyunk, ahol a part szakad.

Mert mindig azt hittük, hogy egy világszám segít. A rendszerváltás után rögtön Világkiállítást akartak, most Olimpiát. Ezzel az úthálózattal, vasúti körülményekkel… nem is folytatom. Szóval világszámot akarunk, pedig előbb magunkat kellett volna és kellene rendbe tenni.

PRAE.HU: Cipolla lovag „gatyát és hitet vált”. Ön sosem váltott hitet, és a lemezen is azt hangoztatja, hogy bármi is volt, előre kéne nézni. Az emberben mégis maradnak tüskék. Hogy viszonyul azokhoz, akik elpártoltak Ön mellől, esetleg feljelentették?

Még nem kértem ki a saját személyi anyagomat. Egy történész barátom látta az egészet. Megkérdeztem tőle, hogy a zenekari tagjai között volt-e ügynök, nemmel felelt, nekem ez elég, nem kértem ki az anyagot. Inkább megpróbálok a mával és picit a holnappal foglalkozni. Cipolla lovag inkább azon figurák tipológiája, akiket ez az utolsó 20 év kitermelt.

PRAE.HU: És mi van azokkal a ”bajtársakkal”, akik készpénzre váltják a tekintélyüket?

Figyelembe kell venni, hogy ezek az emberek beletették az életüket abba, amit csináltak. Most szeretnének életben maradni, és mivel a média, a gazdasági körülmények és a külföldi multicégek megsemmisítették a magyar zenei piacot, nem maradt más lehetőségük, minthogy mindent elvállaljanak pénzért. Nem elítélni és főleg nem haragudni kell rájuk, hanem megérteni őket. Ha az ember hatvanvalahány éves, 40 000 forint a nyugdíja (magára mutat) és „művészileg” nem hibátlan vagy következetes, csupán szeretne megélni, mint akárki más, nem kell pálcát törni felette, főleg olyanoknak nem, akik sosem tették vásárra a bőrüket.

PRAE.HU: A Késő van márban azt mondja: „Nem lett senki bűnös, mindenki áldozat, körtáncot járnak a disznók és a nyulak.” Ki a vétkesebb, a disznók vagy a nyulak?

A disznók és a nyulak ártatlanabbak. Akik ezt a szituációt létrehozták, inkább patkányok, sakálok, hiénák és állatidomárok, akik táncra tudnak tanítani akár egy disznót is. Az ártány pedig boldogan ropja egy kis moslékért.

PRAE.HU: A szövegeket hallva akarva akaratlanul Ady Endre jutott az eszembe, akit sokat ostoroztak azért, mert keményen bírálta népét, közben mindezt óvó szándékkal tette. Ön is szeretné felrázni az embereket, vagy csak kiírja magából a keserűséget?

Ha az ember rock and roll énekes, nem árt, ha tudja a helyét. Vannak, akik zenekarok élén állnak és próféciákat kárognak. Én inkább maradok bohóc, pávatollakat dugdosok a fenekembe és mutogatom magam. Nem vállalok ennél többet és nem vágyom nagyobb elismerésre sem, magamnak választottam ezt a szerepet.

PRAE.HU: A médiában gyakran olvasni olyan kijelentéseket, hogy valaki magyar, más pedig magyartalan. Sokszor úgy tűnik, hogy kilóra mérik a magyarságot. A Madárijesztőnek „nem maradt más, csak a himnusz”. Önnek mi a magyarság és hol van a helye a rock and rollban?

Elég sok országban jártam és sok remek zenekart hallottam, aki nem angolul énekelt. Ez nagyon tetszik. Szerintem alapvető kötelessége egy magyar zenésznek, hogy magyarul énekeljen. A 90-es évek elején volt nálunk egy „blues robbanás”, amikor a zenészek kijelentették, hogy magyarul nem lehet bluest játszani. Senkit sem ismertem közülük, aki angolul jobban kifejezte volna magát, mint magyarul. Mert így sem nagyon ment. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a rockzenének olyannak kéne lenni, amilyennek én szerettem és szeretném látni, ahogy ezt többek között Jim Morrison, Bob Dylan, a Pink Floyd, a Rolling Stones és mások életműve mutatja, vagy annyira belülről fakadónak, mint az öreg négerek bluesa. A legfontosabb az, hogy az ember meg tudja fogalmazni magát a dalaiban a saját nyelvén.

Úgy gondolom, hogy az magyar, aki itt él, szereti ezt az országot és zenészként idetartozó dolgokkal próbálkozik. Az, hogy ezt kik, hogy aposztrofálják, az a saját joguk és mulatságosnak tűnik, amikor olyanok mérik centire, hogy ki mennyire magyar, akik esetleg a nevüket se nagyon tudják leírni és az interneten álnéven mocskolódnak.

PRAE.HU: Még sosem énekelt duettet…

De, Billel. Nagyon jól éreztük magunkat Billel. (Nagyot nevet)!

PRAE.HU: De az nem volt olyan intim, mint a Bolondok hajója. Miért épp Rúzsa Magdira esett a választása?

Ő nagyon jó kapcsolatban van a Madarász Gáborral – játszanak együtt és barátok is. Elmentem egy koncertjükre, megnéztem, hogyan viselkedik Magdi a színpadon, hogyan énekel, és főleg, hogy mit. Már régóta kerestem valakit, akinek allegorikusan át lehetne adni valamit. Aki nem azt folytatja, amit én elkezdtem, hanem a saját útját járja, de megérti ezt a világot is, vagy ha nem is érti meg, de megérzi. És ilyennek találtam őt tiszta egyszerűségével, amit a tv és a szakma még nem tett tönkre. A lemez felvételekor megdöbbentett, hogy azokat az egyszerű sorokat, amelyeket mindenki áriázva énekelne el, ő magától értetődően, könnyed természetességgel vezette elő, és gyönyörűen vezette le.

PRAE.HU: A Circus Hungaricus című dallal bezárul a kör, mégis jön egy furcsa hangvételű ráadás, a Kisember, ami keltás hangzásával picit kilóg a sorból. Ez a dal kinek az ötlete volt?

Ez a ráadás. Keringőt kértem, a kelta világot a Gábor csempészte bele. Az életem egyik legfontosabb dala. Ha 3 dalt kéne mondanom, akkor a Bolond levele a kisfiúnak és a Középeurópai Hobo blues mellett ez lenne a harmadik, legalábbis most. Lehet, hogy 3 hét múlva már mást mondanék.